Mások álma

Fülszöveg:

„A legnagyobb veszedelemben is mindig lesznek fák, amelyeket nem lehet átültetni. Én ilyen fáktól származom.”

Donáth Mirjamot felvették New York legjobb egyetemére, azután évekig a legnagyobb nemzetközi hírügynökségnél dolgozott a Times Square-en, egy felhőkarcoló 19. emeletén. De nem volt boldog. Hét év után hazajött, és megírta félmillió kivándorló honfitársunk lélekölő vívódásait. Önmagával is kegyetlenül őszinte könyvében találkozunk borsodi illegális bevándorlóval és zalai gazdasági migránssal, álmaink városában jönnek-mennek az oroszok, a brazilok és a magyarok. Csak azt nem tudjuk eldönteni, kinek tanulságosabb ez a könyörtelen szembenézés az amerikai álommal, az emigrációs léttel és a hazaszeretettel: azoknak, akik már elmentek, vagy nekünk, akik még itt vagyunk.

Cseke Eszter és S. Takács András 

az On The Spot alkotói

Véleményem:

Jó pár éve érintett vagyok én is abban a jelenségben, miszerint a barátaim, ismerőseim egyre nagyobb számban hagyják el az országot. Régebben ez még ritkaság, sőt, szenzációszámba ment, mostanában már csak szimplán tudomásul veszem, hogy jé, ő is elment már. Ami azt illeti, az én életemben is volt olyan időszak, amikor komolyan gondolkodtam a külföldre költözésen, valószínűleg ezért is keltette fel az érdeklődésemet ez a könyv. Talán igazolást kerestem benne, hogy annak idején jó döntés volt itthon maradni. 

Donáth Mirjam visszaemlékezései, gondolatai próbálnak egyfajta kronológiai sorrendet követni, hogy egyben lássuk, mi minden történt vele onnantól kezdve, hogy lelkes egyetemistaként New York-ba költözött, egészen odáig, hogy feleségként és anyaként hazajött. Végig kísérhetjük, hogyan sikerült a képzeletbeli ranglétrán egyre feljebb lépnie, és akár a hivatásában, akár az életkörülményeiben egyre közelebb kerülnie a kitűzött célokhoz. Közben olvashatunk régóta kint élő ismerősökről, véletlenül megismert barátokról és szerelmekről, de leginkább az identitását kereső fiatal nő dilemmáiról. 

Néha kicsit ugráltunk az időben, ilyenkor erősen kellett koncentrálnom, hol is járunk és mikor. Szerencsére ez nem vont le a könyv élvezhetőségéből, egyébként is úgy éreztem, hogy ebben a történetben az a legkevésbé fontos, hogy konkrétan éppen mi történik és kivel, sokkal inkább számít, hogy eközben milyen kérdéseket, kétségeket fogalmaz meg. 

Amerika, legalábbis számomra, a mai napig kicsit olyan, mintha nem is ebben a világban létezne. A különböző (egyébként  nyilván amerikai) filmek, zenék, sorozatok és könyvek gondoskodnak arról, hogy az ember elhiggye, az ott tényleg az ígéret földje, ahol bármi megtörténhet és ahol az álmok valóra válnak. Ez a könyv segít megérteni, mik azok a dolgok, amik miatt ez a kép a mai napig fennáll, illetve azt is, hogy ebből mennyi a valós alap, és mennyi az illúzió. 

Amerikán belül New York és a hasonló nagyvárosok engem sosem vonzottak, de tény, hogy bizonyos szakmák képviselői számára ez a hely tényleg maga a paradicsom. Ezzel együtt megdöbbentett, milyen kompromisszumokat kell az embernek kötnie, ha itt akar élni és boldogulni (akár a munkahelyeket, akár a lakhatási körülményeket tekintjük). A könyvben Mirjam történetén keresztül érintőlegesen rápillanthatunk más, kint élő magyarok sorsára is, de megmondom őszintén, csak a legritkább esetben éreztem ezeket vidám sorsoknak. Valószínűleg ennek az a fő oka, hogy az írónőhöz hasonlóan én is olyan fára hasonlítok, amit nem lehet átültetni, és képes vagyok már az elutazás gondolatára honvágyat érezni. 

Ami a könyv legnagyobb erőssége szerintem, hogy tele van nagyon értékes és szép gondolatokkal, de az is tény, hogy ezekért a gondolatokért meg kell dolgozni rendesen. Értem ez alatt, hogy a nyelvezete, stílusa nem mindig olyan gördülékeny, tényleg oda kell figyelni olvasás közben rá. Viszont ha ezt megtesszük, akkor találunk benne egy csomó töprengeni valót nem csak a témával, hanem saját magunkkal kapcsolatban is. 

"Ami a könnyebb utakat illeti, ma már tudom, hogy időpocsékolás rájuk tévedni, mert nem előrevisznek, hanem az áthágandó akadály körül körbe-körbe. Az ember képes élete végéig egyetlen félelme körül járkálni."

Szerintem nagyon fontos az is, hogy ez a könyv nem akarja megmondani a tutit, egyszerűen csak egy konkrét személy saját tapasztalatait mutatja meg a külföldi élettel és boldogulással kapcsolatban. Ahányan vagyunk, annyi identitás, sors, röghöz kötöttség vagy kötetlenség jellemez minket, de abban talán mindannyiunknak segíthet Mirjam története, hogy általa jobban megismerjük a saját viszonyulásunkat az elinduláshoz, a maradáshoz vagy a hazatéréshez.

"A hazatérés önmagában sohasem kudarca az emigrációnak. Egyszerűen a vége."

A könyvet köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!

Értékelésem: 5/4

Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit bármilyen okból kifolyólag érdekel az emigrálás témája, és aki szívesen olvas ezzel kapcsolatos igaz történeteket.