Az én uszonyatos zombihalam (értékelés és nyereményjáték)
A Könyvmolyképző Kiadó friss megjelenésű ifjúsági regényében megismerkedhetünk Tommal, kinek életét sokszor megkeseríti utálatos bátyja. A legutóbbi húzásával a tesó messzebbre ment, mint valaha, ugyanis őrült és gonosz kísérletezésbe kezdett Frankie-vel, az aranyhallal, aki ennek hatására nem várt változásokon megy keresztül...Tarts négy bloggerünkkel, és derítsd ki, hogyan mászik (pontosabban úszik) ki Tom és Frankie a slamasztikából, és nyerd meg a kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Könyvmolyképző, 2019
Oldalszám: 192 oldal
ISBN: 9789634575894
Eredeti cím: My Big Fat Zombie Goldfish
Fordító: Gyurkovics Máté
Illusztrálta: Marek Jagucki
Illusztrálta: Marek Jagucki
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
NEW YORK TIMES BESTSELLER!
Tom bátyja úgy dönt, felcsap Gonosz Zseninek, kísérletezni kezd Frankie-n, az aranyhalon, és egy adag mérgező zöld trutyit önt rá. Tom tudja, hogy csak egy dolgot tehet: egy kis árammal újra kell élesztenie a halat! Frankie magához tér, de már nem önmaga – USZONYATOS ZOMBIHAL lett belőle, aki bárkit képes hipnotizálni… és bosszúra szomjazik!
HALI, HALIMÁDÓK!
Véleményem:
Bárhogy is nézem, 2020 eddig vitathatatlanul a zombik éve a blogon, ami mókás, mert egyébként semmiféle tudatosság nem volt emögött, egyszerűen csupa ilyen témájú könyv került mostanában sorra a várólistámon. Nem olyan rég a Halálka-sorozat első két részéről írtam részletesebben, jelen olvasmány esetében pedig maradunk a gyermek- és ifjúsági irodalom területén. Azonban Mo O'Hara kötete egy kicsit nagyobb lélegzetvételű, inkább a kiskamaszokat megszólító darab. Bevallom, én már akkor visongtam, hogy ez kell nekem, amikor még csak az angol címet láttam (ami, meg kell jegyeznem, szerintem egészen bravúros magyar címet kapott), szeretem a kicsit agyament ötleteket, és hát egy zombi aranyhal története kellően abszurdnak és humorosnak tűnt ahhoz, hogy meg akarjam ismerni. Most, hogy túl vagyok az első részen, nem csappant a lelkesedésem, bár volt benne egy-két dolog, aminél kicsit ráncoltam a szemöldököm, összességében egy szórakoztató és jópofa kalandban volt részem.
A regény kezdetén megismerkedünk főhősünkkel, Tommal, akinek legfőbb problémája, hogy kissé eszelős és gyakran komiszkodó bátyja folyamatosan borsot tör az orra alá. Tom létezése éppen ezért többnyire a túlélésre összpontosul, igyekszik nem útban lenni és nem okot adni Marknak a szenyózásra. Azonban egy nap, amikor a rettegett nagytesó hazaállít egy aranyhallal, amelyiken gonosz kísérleteket szándékozik elvégezni, Tom nem tudja figyelmen kívül hagyni az eseményeket, úgy érzi, meg kell mentenie a kis pikkelyes fickót. Ebben segítségére lesz legjobb barátja, Pradeep, akivel a halál torkából hozzák vissza a halat Mark egyik akciója után. Csak éppen azzal nem számolnak, hogy Frankie- ahogyan az incidens után elnevezik-, már nem ugyanaz a hal lesz, miután visszatér a túlvilágról... Frankie különös módon úgy tűnik, kötődik Tomhoz, ezért még ijesztő zombi-léte ellenére is kivívja, hogy a fiú mindenáron meg akarja őt menteni. Persze Frankie-vel nem könnyű, ugyanis kiderül, hogy új szuperképesség formájában képes hipnotizálni az embereket. Mark és szintén gonosz haverja már előre dörzsöli a tenyerét, hogyan fogják felhasználni ezt a képességet először az iskola tagjaival szemben, majd pedig a világuralom megszerzése érdekében tett erőfeszítések során. Tom és barátai összeszedik minden bátorságukat, hogy megmentsék uszonyatos pajtásukat, és kicselezzék a gonosz tesókat.
A könyv egyik legnagyobb erőssége szerintem a stílus, az elbeszélés módja remekül átadja Tom kicsit nyegle, kamaszos személyiségét, emellett pedig borzasztóan humoros. A humor másik forrása Marek Jagucki találó illusztrációja, ami számomra megidézte kicsit a 90-es évek rajzfilmjeinek (például a Hé Arnold) világát. Frankie karaktere nagyon mókás és szerethető, viszonylag ritka, amikor egy hal áll egy történet középpontjában, éppen ezért eredetinek és ötletesnek éreztem a cselekményt. Az egyetlen komolyabb fájdalmam azzal kapcsolatos volt, hogy Mark gonoszságát teljesen indokolatlannak és túlzottnak éreztem. Persze, egy mesében teljesen rendben van, ha van egy főgonosz, akinek más tulajdonságait nem is kell ragozni, de nekem nem tetszett, hogy a főszereplő testvére az illető, aki ugyanolyan gyerek, mint ő, és ugyanabban a közegben nevelkedett. Valószínűleg én agyalom túl a dolgot, de számomra elfogadhatóbb lett volna egy felnőtt vagy idegen karakter erre a szerepre.
A fentiektől eltekintve nekem bejött ez a történet, szerintem a tizenéves gyerekek számára (is) eléggé akciódús és humoros ahhoz, hogy tartósan lekösse őket. Bár nem tartalmaz óriási erkölcsi tanulságokat, ennek most nem is éreztem annyira a hiányát, mert számomra úgy tűnt, a központi cél a vegytiszta szórakoztatás és egy könnyed kikapcsolódást ígérő történet. Ja, és imádtam az apró részleteket, úgy mint a hipnotizáló halszemeket a borítón, vagy az oldalak sarkán lévő kis rajzokat, amiket úgy pörgethetünk, mint gyermekkorunk összefirkált matekkönyveit, hogy megelevenedjen rajtuk egy kis jelenet. Egy szó, mint száz, szerintem ez uszonyatos volt, és nem a szó rossz értelmében. :) Jöhetnek a folytatások!
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Állat- és zombibarát ifjú olvasóknak, valamint mindenkinek, aki érezte már úgy, hogy az erősebbek/nagyobbak elnyomják, és szüksége van egy kis bátorításra.
Bárhogy is nézem, 2020 eddig vitathatatlanul a zombik éve a blogon, ami mókás, mert egyébként semmiféle tudatosság nem volt emögött, egyszerűen csupa ilyen témájú könyv került mostanában sorra a várólistámon. Nem olyan rég a Halálka-sorozat első két részéről írtam részletesebben, jelen olvasmány esetében pedig maradunk a gyermek- és ifjúsági irodalom területén. Azonban Mo O'Hara kötete egy kicsit nagyobb lélegzetvételű, inkább a kiskamaszokat megszólító darab. Bevallom, én már akkor visongtam, hogy ez kell nekem, amikor még csak az angol címet láttam (ami, meg kell jegyeznem, szerintem egészen bravúros magyar címet kapott), szeretem a kicsit agyament ötleteket, és hát egy zombi aranyhal története kellően abszurdnak és humorosnak tűnt ahhoz, hogy meg akarjam ismerni. Most, hogy túl vagyok az első részen, nem csappant a lelkesedésem, bár volt benne egy-két dolog, aminél kicsit ráncoltam a szemöldököm, összességében egy szórakoztató és jópofa kalandban volt részem.
A regény kezdetén megismerkedünk főhősünkkel, Tommal, akinek legfőbb problémája, hogy kissé eszelős és gyakran komiszkodó bátyja folyamatosan borsot tör az orra alá. Tom létezése éppen ezért többnyire a túlélésre összpontosul, igyekszik nem útban lenni és nem okot adni Marknak a szenyózásra. Azonban egy nap, amikor a rettegett nagytesó hazaállít egy aranyhallal, amelyiken gonosz kísérleteket szándékozik elvégezni, Tom nem tudja figyelmen kívül hagyni az eseményeket, úgy érzi, meg kell mentenie a kis pikkelyes fickót. Ebben segítségére lesz legjobb barátja, Pradeep, akivel a halál torkából hozzák vissza a halat Mark egyik akciója után. Csak éppen azzal nem számolnak, hogy Frankie- ahogyan az incidens után elnevezik-, már nem ugyanaz a hal lesz, miután visszatér a túlvilágról... Frankie különös módon úgy tűnik, kötődik Tomhoz, ezért még ijesztő zombi-léte ellenére is kivívja, hogy a fiú mindenáron meg akarja őt menteni. Persze Frankie-vel nem könnyű, ugyanis kiderül, hogy új szuperképesség formájában képes hipnotizálni az embereket. Mark és szintén gonosz haverja már előre dörzsöli a tenyerét, hogyan fogják felhasználni ezt a képességet először az iskola tagjaival szemben, majd pedig a világuralom megszerzése érdekében tett erőfeszítések során. Tom és barátai összeszedik minden bátorságukat, hogy megmentsék uszonyatos pajtásukat, és kicselezzék a gonosz tesókat.
A könyv egyik legnagyobb erőssége szerintem a stílus, az elbeszélés módja remekül átadja Tom kicsit nyegle, kamaszos személyiségét, emellett pedig borzasztóan humoros. A humor másik forrása Marek Jagucki találó illusztrációja, ami számomra megidézte kicsit a 90-es évek rajzfilmjeinek (például a Hé Arnold) világát. Frankie karaktere nagyon mókás és szerethető, viszonylag ritka, amikor egy hal áll egy történet középpontjában, éppen ezért eredetinek és ötletesnek éreztem a cselekményt. Az egyetlen komolyabb fájdalmam azzal kapcsolatos volt, hogy Mark gonoszságát teljesen indokolatlannak és túlzottnak éreztem. Persze, egy mesében teljesen rendben van, ha van egy főgonosz, akinek más tulajdonságait nem is kell ragozni, de nekem nem tetszett, hogy a főszereplő testvére az illető, aki ugyanolyan gyerek, mint ő, és ugyanabban a közegben nevelkedett. Valószínűleg én agyalom túl a dolgot, de számomra elfogadhatóbb lett volna egy felnőtt vagy idegen karakter erre a szerepre.
A fentiektől eltekintve nekem bejött ez a történet, szerintem a tizenéves gyerekek számára (is) eléggé akciódús és humoros ahhoz, hogy tartósan lekösse őket. Bár nem tartalmaz óriási erkölcsi tanulságokat, ennek most nem is éreztem annyira a hiányát, mert számomra úgy tűnt, a központi cél a vegytiszta szórakoztatás és egy könnyed kikapcsolódást ígérő történet. Ja, és imádtam az apró részleteket, úgy mint a hipnotizáló halszemeket a borítón, vagy az oldalak sarkán lévő kis rajzokat, amiket úgy pörgethetünk, mint gyermekkorunk összefirkált matekkönyveit, hogy megelevenedjen rajtuk egy kis jelenet. Egy szó, mint száz, szerintem ez uszonyatos volt, és nem a szó rossz értelmében. :) Jöhetnek a folytatások!
Kinek ajánlom? Állat- és zombibarát ifjú olvasóknak, valamint mindenkinek, aki érezte már úgy, hogy az erősebbek/nagyobbak elnyomják, és szüksége van egy kis bátorításra.
Nyereményjáték:
A halak számos történetben és mesében játszottak már fontos szerepet. Aktuális nyereményjátékunkban híres hal-mesehősök nyomába eredünk: minden állomáson találtok egy képet, a feladatotok pedig, hogy az adott szereplő nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
02.29. Könyv és más
03.01. Spirit Bliss Sárga könyves út
03.02. Utószó
03.03. Hagyjatok! Olvasok! (Extra)
03.04. Hagyjatok! Olvasok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése