Vonat Puszánba- Zombiexpressz (értékelés és nyereményjáték)
A horror műfajának, különösen a zombifilmek rajongóinak már biztosan ismerős a kultikus dél-koreai film, ami Vonat Busanba - Zombi expressz címmel jelent meg 2016-ban. Az Athenaeum Kiadó jóvoltából idén a mozi regényesített verziója is eljutott az olvasókhoz, három bloggerünk most ennek tapasztalatait osztja meg veletek. Tartsatok velünk a vérfagyasztó állomásokon keresztül, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért!
Kiadó: Athenaeum, 2020
Oldalszám: 222 oldal
ISBN: 9789632939025
Fordító: Németh Nikoletta
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
„Apa, ugye mindig velem leszel?”
A környezete által munkamániásnak, vérszívónak titulált alapkezelő, Szogu vonatra száll kislányával, hogy Puszanban találkozzon a volt feleségével. Egy azonosítatlan vírus terjedt el országszerte. Fertőzött emberek özönlik el az utcákat, akik megharapnak mindenkit, akit érnek, és elszabadul a zombijárvány. Szogu próbálja eljuttatni kislányát az egyetlen biztonságos városba, Puszánba.
Könyv egy apa kétségbeesett küzdelméről, akinek minden vágya, hogy megvédje lányát a Szöulból Puszánig tartó vonatút alatt.
A kultikussá vált koreai zombihorrorfilm regényesített változata végre magyarul!
Véleményem:
Mostanában nagyon úgy tűnik, hogy a zombi-korszakomat élem, legalábbis ami az olvasmányaimat illeti, hiszen sorra találnak meg az ilyen témájú történetek. Az ifjúsági könyvek után most egy kicsit sötétebb vizekre eveztem, egy igazi horror formájában. A Vonat Puszánba bizonyos szempontból rendhagyó kötetnek számít, hiszen a szokásos sorrenddel szemben itt egy film szolgálta az alapot, egész pontosan egy 2016-os dél-koreai mozi, melynek regényesített változatát tarthatja a kezében az olvasó. Mivel én nem láttam még a filmet, ez a megoldás kevéssé érintett, a könyvből ismerhettem meg először a zombiexpressz történetét.
Mielőtt nekiálltam volna a konkrét értékelést megírni, eltöprengtem azon, hogy az emberek vajon miért vonzódnak a zombis történetekhez. Nyilván hasonló helyen gyökerezik, mint általában a horror iránti rajongásunk, de valahogy a nagy halmazon belül egy speciális területet foglalnak el ezek a történetek. Saját magamnál azt tapasztaltam, hogy van valami elemi ereje annak az alaphelyzetnek, amikor az ember levetkőzi minden emberségét, és a puszta, kontrollálhatatlan ösztönök veszik át az irányítást. Ráadásul ezen gondolat mentén felmerül egy csomó érdekes kérdés, mint például, hogy meddig tekinthetünk valakit személynek, vagy akár a saját szerettünknek, mit nevezhetünk emberi léleknek stb. Szóval egy jó zombis történetnek az én ízlésemnek megfelelően nem csupán ijesztő és véres jelenetekkel kell rendelkeznie, hanem valamiféle etikai-erkölcsi tartalommal is, és az sem baj, ha ez a szélsőséges cselekmény- az emberek élőhalottá válása- reagál valamilyen fontos társadalmi jelenségre vagy problémára. A Vonat Puszánba sok szempontból megfelel ezeknek az elvárásoknak.
Első körben nekem nagyon tetszett, hogy most nem egy amerikai történetet olvashattam, hanem ázsiait, mert ha nem is őrült nagyok a különbségek, azért mégis egy másfajta kultúra és szemléletmód áll a középpontban, ami új színezetet ad az egyébként lerágott csontnak is tekinthető alaphelyzetnek. A regény főhőse Szogu, az érzéketlen és munkamániás üzletember, aki pillanatnyilag egyedül neveli kislányát, Szuant. A munkája miatt nagyon kevés időt tud tölteni a gyermekével, ami jócskán rányomja a bélyegét a kapcsolatukra, de Szogu nagy nehezen kötélnek áll, hogy elviszi a kislányt látogatóba az édesanyjához Puszánba. Az unalmasnak és kínosnak ígérkező vonatút egy csapásra véres rémálommá változik, amikor az utasok között felbukkan egy-két súlyosan betegnek tűnő személy, akik pillanatok alatt átalakulnak és szép sorban megfertőzik a többi embert is. Innentől kezdve a forgatókönyv megfelel a sztenderd zombi-történeteknek: egy maroknyi túlélő összefog a menekülés reményében, és igyekeznek élve elhagyni a vonatot.
Szerettem ebben a regényben (és vélhetőleg a filmben is szeretném), hogy a cselekmény nem korlátozódott kizárólag a brutális és véres jelenetekre. Bár az elbeszélés módja eléggé lakonikus (leginkább innen lehet rájönni, hogy egy film alapján készült, nem eredeti regény), így is sikerült nagyon tömören, de pontosan felvillantani lélektani mélységeket is. Minden szereplővel kapcsolatban akad egy-egy elejtett megjegyzés vagy mondat, ami alapján könnyebb megértenünk őket, és sok esetben látjuk a karakterek motivációit és érzelmeit is. Nyilván ebből a szempontból a leginkább Szogu jellemfejlődése van kidomborítva, aki elfoglalt, szívtelen üzletemberből kénytelen gondos édesapává válni, és úgy tűnik, erre a változásra csak ennyire szélsőséges körülmények között lesz képes. Tetszett az is (ami egyébként bármilyen horrornál fontos szempont számomra), hogy a külső fenyegetés mellett legalább olyan mértékben szembesülniük kell hőseinknek az emberi gonoszsággal és önzéssel, ami sokszor sokkal fájdalmasabb vagy rettenetesebb, mint a zombik támadása. A viszonylag rövid terjedelem ellenére sikerült úgy felépíteni a cselekményt, hogy a szereplőket megismerjük és sok esetben meg is szeressük, és a rendkívül filmszerű és izgalmas események mellett legyen idő a drámaibb jelenetekre is. Az előzmények, vagyis a vírus kialakulásának és elterjedésének körülményei ugyan csak érintőlegesen kerülnek megemlítésre, de engem most nem zavart, hogy nem kaptam részletesebb magyarázatot, inkább a hőseink sorsára voltam kíváncsi.
Bár az eleje egy picit nehezen indult be, összességében tetszett ez a történet, nagyon gyorsan lehetett vele haladni, és kellőképpen kiszakított a valóságból ahhoz, hogy átadjam magam ennek a borzongató élménynek. Az én ízlésem szerint nagyon jók voltak benne az arányok, legalább annyi véres és izgalmas jelenetet kaptam, mint elgondolkodtató vagy megható pillanatokat, szóval számomra kerek és élvezhető egész volt. A műfaj sajátosságaiból adódóan nem célja, hogy világmegváltó vagy formabontó újdonságokat hozzon, de nagyszerűen szórakoztat, a filmes előzménynek köszönhetően pedig rendkívül képszerű és mozgalmas. Jó szívvel ajánlom hát mindenkinek, aki egy lazább hétvégi borzongásra vágyik.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? A zombihorrorok rajongóinak mindenképpen, illetve azoknak, akik szeretik a pörgősebb, kevésbé leíró-elemző könyveket.
Mostanában nagyon úgy tűnik, hogy a zombi-korszakomat élem, legalábbis ami az olvasmányaimat illeti, hiszen sorra találnak meg az ilyen témájú történetek. Az ifjúsági könyvek után most egy kicsit sötétebb vizekre eveztem, egy igazi horror formájában. A Vonat Puszánba bizonyos szempontból rendhagyó kötetnek számít, hiszen a szokásos sorrenddel szemben itt egy film szolgálta az alapot, egész pontosan egy 2016-os dél-koreai mozi, melynek regényesített változatát tarthatja a kezében az olvasó. Mivel én nem láttam még a filmet, ez a megoldás kevéssé érintett, a könyvből ismerhettem meg először a zombiexpressz történetét.
Mielőtt nekiálltam volna a konkrét értékelést megírni, eltöprengtem azon, hogy az emberek vajon miért vonzódnak a zombis történetekhez. Nyilván hasonló helyen gyökerezik, mint általában a horror iránti rajongásunk, de valahogy a nagy halmazon belül egy speciális területet foglalnak el ezek a történetek. Saját magamnál azt tapasztaltam, hogy van valami elemi ereje annak az alaphelyzetnek, amikor az ember levetkőzi minden emberségét, és a puszta, kontrollálhatatlan ösztönök veszik át az irányítást. Ráadásul ezen gondolat mentén felmerül egy csomó érdekes kérdés, mint például, hogy meddig tekinthetünk valakit személynek, vagy akár a saját szerettünknek, mit nevezhetünk emberi léleknek stb. Szóval egy jó zombis történetnek az én ízlésemnek megfelelően nem csupán ijesztő és véres jelenetekkel kell rendelkeznie, hanem valamiféle etikai-erkölcsi tartalommal is, és az sem baj, ha ez a szélsőséges cselekmény- az emberek élőhalottá válása- reagál valamilyen fontos társadalmi jelenségre vagy problémára. A Vonat Puszánba sok szempontból megfelel ezeknek az elvárásoknak.
Első körben nekem nagyon tetszett, hogy most nem egy amerikai történetet olvashattam, hanem ázsiait, mert ha nem is őrült nagyok a különbségek, azért mégis egy másfajta kultúra és szemléletmód áll a középpontban, ami új színezetet ad az egyébként lerágott csontnak is tekinthető alaphelyzetnek. A regény főhőse Szogu, az érzéketlen és munkamániás üzletember, aki pillanatnyilag egyedül neveli kislányát, Szuant. A munkája miatt nagyon kevés időt tud tölteni a gyermekével, ami jócskán rányomja a bélyegét a kapcsolatukra, de Szogu nagy nehezen kötélnek áll, hogy elviszi a kislányt látogatóba az édesanyjához Puszánba. Az unalmasnak és kínosnak ígérkező vonatút egy csapásra véres rémálommá változik, amikor az utasok között felbukkan egy-két súlyosan betegnek tűnő személy, akik pillanatok alatt átalakulnak és szép sorban megfertőzik a többi embert is. Innentől kezdve a forgatókönyv megfelel a sztenderd zombi-történeteknek: egy maroknyi túlélő összefog a menekülés reményében, és igyekeznek élve elhagyni a vonatot.
Jelenet a filmből. Forrás: imdb.com
Szerettem ebben a regényben (és vélhetőleg a filmben is szeretném), hogy a cselekmény nem korlátozódott kizárólag a brutális és véres jelenetekre. Bár az elbeszélés módja eléggé lakonikus (leginkább innen lehet rájönni, hogy egy film alapján készült, nem eredeti regény), így is sikerült nagyon tömören, de pontosan felvillantani lélektani mélységeket is. Minden szereplővel kapcsolatban akad egy-egy elejtett megjegyzés vagy mondat, ami alapján könnyebb megértenünk őket, és sok esetben látjuk a karakterek motivációit és érzelmeit is. Nyilván ebből a szempontból a leginkább Szogu jellemfejlődése van kidomborítva, aki elfoglalt, szívtelen üzletemberből kénytelen gondos édesapává válni, és úgy tűnik, erre a változásra csak ennyire szélsőséges körülmények között lesz képes. Tetszett az is (ami egyébként bármilyen horrornál fontos szempont számomra), hogy a külső fenyegetés mellett legalább olyan mértékben szembesülniük kell hőseinknek az emberi gonoszsággal és önzéssel, ami sokszor sokkal fájdalmasabb vagy rettenetesebb, mint a zombik támadása. A viszonylag rövid terjedelem ellenére sikerült úgy felépíteni a cselekményt, hogy a szereplőket megismerjük és sok esetben meg is szeressük, és a rendkívül filmszerű és izgalmas események mellett legyen idő a drámaibb jelenetekre is. Az előzmények, vagyis a vírus kialakulásának és elterjedésének körülményei ugyan csak érintőlegesen kerülnek megemlítésre, de engem most nem zavart, hogy nem kaptam részletesebb magyarázatot, inkább a hőseink sorsára voltam kíváncsi.
Jelenet a filmből. Forrás: imdb.com
Bár az eleje egy picit nehezen indult be, összességében tetszett ez a történet, nagyon gyorsan lehetett vele haladni, és kellőképpen kiszakított a valóságból ahhoz, hogy átadjam magam ennek a borzongató élménynek. Az én ízlésem szerint nagyon jók voltak benne az arányok, legalább annyi véres és izgalmas jelenetet kaptam, mint elgondolkodtató vagy megható pillanatokat, szóval számomra kerek és élvezhető egész volt. A műfaj sajátosságaiból adódóan nem célja, hogy világmegváltó vagy formabontó újdonságokat hozzon, de nagyszerűen szórakoztat, a filmes előzménynek köszönhetően pedig rendkívül képszerű és mozgalmas. Jó szívvel ajánlom hát mindenkinek, aki egy lazább hétvégi borzongásra vágyik.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? A zombihorrorok rajongóinak mindenképpen, illetve azoknak, akik szeretik a pörgősebb, kevésbé leíró-elemző könyveket.
Nyereményjáték:
Jelen turnénk során az állomásokon híres zombifilmekből fogtok képeket találni, a ti feladatotok pedig, hogy a film címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
02.26. Könyv és más
02.29. Booktastic Boglinc
03.03. Spirit Bliss Sárga könyves út
Megjegyzések
Megjegyzés küldése