Nagyapám engem agyonlőtt volna- Egy fekete nő szembenéz családja náci múltjával (értékelés és nyereményjáték)
Jennifer Teege egy könyvtárlátogatásnak köszönhetően tudta meg a vérszerinti családja sötét titkát: a nagyapja Amon Göth náci parancsnok volt, egy gyilkos, aki a saját kezével (is) végzett ki tudja hány ártatlan emberrel. Ez önmagában is elég megrázó felismerés, ám Jennifer Teege fekete nőként tisztában van vele, ha a nagyapja még élne, valószínűleg őt is megölné a származása miatt. A nő, hogy feldolgozza a generációkon átívelő traumát, nyomozni kezdett a nagyapja, a családja után, és kiírta magából a tényeket, érzéseket, gondolatokat. A Park Könyvkiadónak köszönhetően megtudhatjuk mi is, milyen érzés, Amon Göth unokájának lenni. A könyvről ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.
Kiadó: Park Könyvkiadó, 2021
Oldalszám: 240 oldal
ISBN: 9789633557396
Eredeti cím: Amon- Mein Großvater hätte mich erschossen
Fordította: Nádori Lídia
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Amon Göth náci parancsnok unokájának megrázó könyvét Tompa Andrea ajánlásával jelentetjük meg.
"Vannak rendkívüli sorsok, amelyek történelmi emlékműként állnak előttünk. Jennifer Teege ilyen ember, története keresztül-kasul fonja a világot és a 20. század nagy sebeit. Könyve hosszú önismereti útjának krónikája, amely már-már démoni elődeihez vezet. Ez a fekete örökbe fogadott nő egyszer csak hatalmas titokra bukkan. Hol máshol, mint a könyvtárban. Hogy ő nem más, mint Amon Göth unokája, a płaszówi láger szadisztikus náci parancsnokának leszármazottja, akit háborús bűnösként kivégeztek.
Jennifer Teege olyan német nő, akit a Harmadik Birodalom az összes többi alacsonyabb rendűnek vélt rasszal együtt kivetett volna magából, és egyenesen a gázkamrába küld. Amon Göth lánya, Jennifer anyja is megpróbált megbirkózni a borzalmas örökséggel, gyermekét azonban örökbe adta anélkül, hogy a múltat akár ő, akár az örökbe fogadó szülők feltárták volna a kislány előtt. Amon Göth lánya fekete gyermeket szül, mintha tudat alatt jóvá akarna tenni valamit a pusztításból, amelyre a Harmadik Birodalom épült.
Saját sorsának tettestársaként Jennifer Teege vállalja, hogy amit tudni lehet, azt meg akarja tudni. A rémisztő nagyapáról, néma (női) cinkosokról, a hallgatás családi örökségéről. Afrikától a Harmadik Birodalomig, a kortárs Németországtól Izraelig kísérjük a megnyugvás felé vezető úton. A nagy történelmi kataklizmák szétzilálják a családokat, megbontják a nemzedékek közti kommunikációt, a történelmi trauma családivá válik, a tudás mérgező hallgatássá. Teege útja nem csupán önismereti út, de radikális szakítás a hallgatással is."
Véleményem:
Változatlanul igyekszem minél több, holokauszt-témájú történetet elolvasni, mert annak ellenére, hogy ezek általában nem könnyed olvasmányok, fontosnak tartom, hogy a ma embere minél inkább szembe tudjon nézni a múlttal, és levonhassa a kapcsolódó tanulságokat. Amikor először megláttam Jennifer Teege és Nikola Sellmair könyvét, egyből magára vonta a figyelmemet. Nagyapám engem agyonlőtt volna - ez önmagában egy nagyon erős, brutális cím, és biztos voltam benne, hogy bármilyen emberi sors vagy történet álljon is mögötte, azt szeretném megismerni.
A könyv alapvetően egy saját, személyes történet elmesélése, Jennifer Teege többek között ezen könyv megírásával próbált megbirkózni azzal a traumával, amit családja múltja jelent a számára. Jennifer nevelőszülők által felnevelt gyermekként (ráadásul színes bőrűként) egyébként is sokat küszködött a saját identitása keresésével és a családi kötődéseivel, de az igazán nagy sokkhatás teljesen váratlanul, egy könyvtárban érte, amikor egy véletlenszerűen kiválasztott könyvből tudta meg, hogy nagyapja Amon Göth, náci táborparancsnok. Göth 1943-tól a Płaszówban kialakított kényszermunkatábor parancsnoka volt, ahol rendkívüli kegyetlenségéről, brutalitásáról volt híres, alakja felbukkan a Schindler listája című filmben is. Nem sokkal a tábor megalakítása után viszonyt kezdett titkárnőjével, ebből a kapcsolatból született meg Jennifer édesanyja, aki maga is nehezen dolgozta fel a családja múltjával kapcsolatos traumákat, jól mutatja ezt az is, hogy a nigériai apától született kislányáról lemondott.
Azt gondolom, önmagában is nagyon kemény dolog, amikor valaki felnőttként szembesül azzal, hogy a családja nem teljesen olyan volt, mint amit elképzelt magának, vagy amikor addig ismeretlen rokonok szelleme bukkan fel a múltból. De az, hogy emellett az is kiderül, hogy valaki egy náci tömeggyilkos leszármazottja, számomra felfoghatatlanul nehéz dolognak tűnik, és biztos vagyok benne, hogy segítség nélkül nem is lehet egészségesen feldolgozni egy ilyen felismerést. Jennifer szerencsére nagyon tudatosan viszonyult a kérdéshez, nem csupán szakember segítségét vette igénybe, hanem módszeresen igyekezett megismerni ősei történetét annak érdekében, hogy aztán, ha elég közel kerül hozzájuk, végleg el is engedhesse őket. Könyvében ebbe a belső és külső munkafolyamatba enged bepillantást, velünk, olvasókkal pedig nem csupán a történelmi és életrajzi adatokat osztja meg, hanem azt is, hogy ő maga hogyan küzdött meg bonyolult érzéseivel, a szégyennel, bűntudattal és félelemmel.
A legtöbb könyv, amit a témában olvastam, általában az áldozatok vagy az ő leszármazottaik sorsával volt kapcsolatos, így teljesen új nézőpontot jelentett, hogy ezúttal egy bűnös utódjának életét ismerhettem meg. Ráadásul Jennifer története nem egyedi, egy egész generációt nyomorított meg pszichésen, hogy a háború után valamilyen módon fel kellett dolgozniuk szüleik bűneit (már persze szerencsésebb esetben, hiszen a legtöbbször éppen a fel nem dolgozás és a mérhetetlen érzelmi ambivalencia okozta a problémákat). Az unokák generációja már egy fokkal talán jobb helyzetben van, hiszen nagyobb távolságtartással tud a múlttal szembenézni, de Jennifer példája is jól mutatja, hogy ez azért nem mindig megy zökkenőmentesen. Érdekes volt, hogy számára sem az okozta a legnagyobb traumát, hogy a nagyapja (akit ő nem ismert) milyen ember volt, hanem az, hogy nagyanyja, akit viszont ismert és szeretett, hogyan tudott egy ilyen embert szeretni, és úgy vele lenni, hogy tudta, mi zajlik a táborokban. A gyógyulás, megbocsátás és továbblépés nehéz belső folyamat, Jennifer is többször küszködött depresszióval, de a kötet remekül bemutatja, hogy még az ilyen súlyos családi örökséget is lehet valahogyan kezelni, ha az ember kellő tudatossággal törekszik rá, hogy begyógyítsa a sebeket és elfogadja önmagát.
A nem túl hosszú terjedelem ellenére igen súlyos mondanivaló rejlik ebben a könyvben, néhol sokkoló és megrázó, ugyanakkor nagyon érdekes több szempontból. A történelmi ismeretek és személyes visszaemlékezések mellett számomra a legtöbbet az adta, hogy bepillanthattam egy végtelenül erős nő lelkébe, aki elég bátor volt ahhoz, hogy felvállalja családja történetét és múltját, és megkeresse saját helyét a világban. Nem mondom, hogy könnyed vagy szórakoztató olvasmány, hiszen ezek a fogalmak már a témával is összeegyeztethetetlenek, de nagyon sokat ad az olvasónak, és talán segít abban, hogy mások is erőt merítsenek nehéz örökségük elfogadásában.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit érdekel a történelem és a családi traumák, nehéz sorsok bemutatása és feldolgozása.
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit érdekel a történelem és a családi traumák, nehéz sorsok bemutatása és feldolgozása.
Nyereményjáték:
Jennifer Teege szörnyű titkot fedez fel a családjával kapcsolatban. A játék során olyan filmek, sorozatok összefoglalóját találhatjátok bloggereink oldalain, amelyeknek főszereplői utólag tudnak meg valamit a családjukról. Írjátok be a film, sorozat magyar címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Clary Fray anyja rejtélyes eltűnésekor rájön, hogy különleges képességekkel rendelkezik, és a világ, amiben eddig élt nem is olyan átlagos, mint amilyennek képzelte, épp ellenkezőleg.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése