Jakupcsek Gabriella: Alul semmi? - Veszélyek és esélyek COVID idején

Fülszöveg:

A ​Covid valamennyiünk életét kibillentette a megszokott kerékvágásból. De vajon hogyan tekintünk ezekre a változásokra, veszélyként vagy esélyként? Ezt a kérdést járja körül új könyvében a népszerű televíziós műsorvezető, aki a karanténidőszak alatt is végig dolgozott, közérzeti talk show-ja adásaiban folyamatosan tudósítva mindarról, ami a járvány és a lezárások nehézségei kapcsán a legjobban érdekelt minket, nézőket.

Hogyan vált a koronavírus jelképévé az alul semmi, amikor otthonról online dolgozva, felül szépen felöltözve, alul viszont pizsamanadrágban próbáltuk fenntartani a normalitás látszatát? Miért lettek a hétköznapok hősei a futárok? Hogyan vizsgázott az egészségügy és a digitális oktatás? Hogyan bizonyosodott be a kultúráról, hogy az a túlélésünk záloga? Mennyire viselt meg minket az emberi kapcsolatok hiánya, amikor a mindennapjainkból eltűnt a puszi, az ölelés, a kézfogás? Amikor hónapokon keresztül csak maszkban és távolságot tartva találkozhattunk a számunkra legkedvesebb emberekkel, amikor el kellett fogadnunk, hogy nincs húsvét, nincs karácsony, nincsenek családi ünnepek? A szerző feszültségekkel teli, tanulságos történeteket oszt meg velünk a saját és mások életéből, gondolataival további töprengésre késztet, és mindezt kultúrtörténeti érdekességekkel egészíti ki, hiszen a járványok évszázadok óta kísérői az emberiség történetének.

Hogyan tovább? – teszi fel a kérdést Jakupcsek Gabriella. Mindannyian súlyos veszteségeket szenvedtünk, ám ezt az embert próbáló időszakot felfoghatjuk úgy is, mint ami továbbvisz a fejlődés útján. Hozzásegíthet ahhoz, hogy megtanuljunk hatékonyabban bánni értékes életidőnkkel, megszabaduljunk fölösleges terheinktől, és csak azt tartsuk meg, ami valóban támogat. A történtekkel szembenézni, a megfelelő következtetéseket levonni, és az új körülményekhez alkalmazkodni most is, mint mindig, megúszhatatlan.

Véleményem:

Néha elcsodálkozom azon, hogy a Covid már lassan két éve velünk van, pedig nagyon markánsan meghatározza a mindennapjaimat és a munkahelyi működésünket. Ezen idő alatt értek bennünket veszteségek, megtapasztalhattuk, milyen az ismeretlentől félni, ugyanakkor két év távlatából már bizonyos tanulságokat is levonhatunk, amiket akár társadalmi, akár egyéni szinten megpróbálhatunk kamatoztathatni a jövőben. Jakupcsek Gabriellát elsősorban a televíziós műsorain keresztül ismerem, és mivel intelligens, érdekes kérdéseket feszegető újságírónak és műsorvezetőnek ismertem meg, kíváncsi voltam, vajon milyen lehet az a könyv, amit az elmúlt két év élményeiből és levonható tanulságaiból írt meg. Az Alul semmi? részben személyes írás, ugyanakkor rengeteg olyan témát és kérdést vet fel, amit mindannyian magunkénak érzünk, és amiket végiggondolva talán eggyel tudatosabban birkózhatunk meg az életünket ilyen radikálisan átalakító vírushelyzettel. 

A könyv témáját és megközelítésmódját tekintve nem mondható tökéletesen egyedinek, például néhány hónappal ezelőtt Csernus Imre Főnix című kötetében is sokat olvashattam arról, hogy a járvány milyen nehézségekkel és esélyekkel jár együtt. Ugyanakkor mégis azt éreztem, hogy ebben a könyvben egy csomó új szempontot kapok az előzőhöz képest, meg hát a szubjektív nézőpontnak köszönhetően eleve nem lehet teljesen egyforma két történet vagy a levont következtetések. Az Alul semmi? egyébként rendkívül olvasmányos, jól megírt könyv, ami egyaránt tartalmaz ismeretterjesztő információkat és személyes tapasztalatokat, ráadásul tényleg sok szempontot ad ahhoz, hogy kicsit a saját életünket is átértékeljük vagy felülvizsgáljuk a kialakult rutinjainkat.

Jakupcsek Gabriella nagyrészt saját élményeit meséli el, illetve olyan történeteket és élményeket, amiket az ismeretségi körében hallott, tapasztalt. Önmagában az ő személye is többféle nézőpontot, szerepet ad az elbeszélésnek, hiszen abba is bepillantást nyerhetünk, hogy a munkahelyén mivel járt a járvány felerősödése, de ugyanilyen fontos szempont az is, hogy feleségként, anyaként vagy nagymamaként hogyan élte meg a történteket. Ezek kicsit amolyan elemző monológok, hiszen nem csupán arról van szó, hogy leírja, mi és hogyan történt, hanem tovább is fonja ezeket a történéseket, kiegészítve saját véleménnyel, levonható tanulságokkal és a jövőbe mutató kérdésekkel. A hangvételt én végig nagyon személyesnek éreztem, a legtöbb olvasó szerintem könnyen tud azonosulni a leírtakkal, hiszen mindannyian átéltük ezt. Ott voltunk két évvel ezelőtt a nagy bizonytalanságban, fejvesztve rohantunk élesztőért és wc-papírért, megtapasztaltuk a home office előnyeit és hátrányait, csakúgy, mint a digitális oktatásét. Tudjuk, milyen érzés karácsonykor mérlegelni, hogy vajon meglátogathatjuk-e a szeretteinket, vagy sután megveregetni a barátaink vállát, miután ölelkezni már nem merünk. Sok fájdalom és veszteség után még mindig nincs vége mindennek, ugyanakkor talán egy picit ügyesebbek vagyunk abban, hogyan menedzseljünk egy hasonló krízist vagy változást az életben. 

Számomra a legérdekesebb eszmefuttatások azzal kapcsolatosak voltak, hogyan alakultak át a mindennapi rutinjaink a bezártság idejében, és ez milyen hatással volt az egyének és családok életére. Párok, családtagok, akik eddig viszonylag kevés időt töltöttek együtt, az új helyzetben sokszor hosszabb időre össze lettek zárva, és lehet, hogy egészen új oldalukról ismerték meg egymást. Ügyesen kellett logisztikázni, hogy mindenki el tudja végezni a munkáját, adott esetben átalakultak a korábbi szerepek és munkamegosztás, és új lehetőségek akadtak az idő tartalmas eltöltésére. Én mindig azt mondom, hogy krízishelyzetben az ember vagy összeomlik, vagy rettentő kreatív lesz, szerintem kicsit mindkettőt megtapasztalhattuk az elmúlt években. Érdekes volt az is, amikor arról olvashattam, hogy a járvány bizony sokszor nem a legjobb oldalunkat hozta elő. Ha félünk, menekülni vagy küzdeni akarunk, ez természetes, ugyanakkor szerintem nagyon fontos, hogy ne engedjük, hogy az ösztöneink uralkodjanak felettünk egy ilyen helyzetben. Én is emlékszem rá, milyen indulattal tudott eltölteni, ha a közértben túl közel jött hozzám valaki, és bizony nem volt jó érzés szembesülni a saját negatív érzéseimmel. Ilyenkor fontos tudatosítani, hogy mindannyiunknak nehéz, mindenki máshogy küzd meg a helyzettel és másként vélekedik, és meg kell próbálni együttműködni és megérteni egymást ahelyett, hogy egymás ellen fordulnánk.

A kötetet tovább színesíti, hogy a szerző a fejezetek elején történelmi kitekintést nyújt a járványhelyzetekkel kapcsolatban. Röviden olvashatunk arról, hogy régen is kellett az embereknek ilyen krízisekkel szembesülniük, korábban is voltak problémák azzal kapcsolatban, hogy az emberek félnek akár a betegségtől, akár a védőoltástól, szóval remekül kiderül, hogy nincs új a nap alatt, legfeljebb az életmódunk és az eszköztárunk változott az évszázadok során. Nagyon jó volt, hogy ez az ismeretterjesztő funkció kiegészítette az egyébként személyes, sztorizgatós/elemezgetős írást, sok érdekességet meg lehetett tudni az olvasás során.

Összességében szerintem ez egy érdekes, olvasmányos és fontos könyv. Nem feltétlenül attól, hogy éppen Jakupcsek Gabriella írta (bár szerintem ő nagyon jó hozzáállással és hitelesen mesél), hanem amiatt, mert olvasás közben az ember kicsit átértékeli, elemzi a saját tapasztalatait is, és ez segít abban, hogy erősebben, tudatosabban nézzünk szembe a jövővel. Nem tudom, meddig fogunk még küzdeni ezzel a helyzettel, de a könyv átadja azt a tanulságot, hogy milyen fontos az összefogás, az egymásra való odafigyelés és az empátia, hogy közös erővel jussunk túl ezen a nehézségen is.

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szívesen olvas egy személyes, mégis informatív könyvet a járványhelyzetről és a levonható tanulságokról.

A kötetet köszönöm szépen a Jaffa Kiadónak!