Christelle Dabos: Itt ​és csakis itt

 

Kiadó: Kolibri Kiadó, 2025

Oldalszám: 248 oldal

Eredeti cím: Ici et seulement ici

Fordította: Pacskovszky Zsolt

ISBN: 9789635995301

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Ez ITT egy iskola. A diákok tizenegy évesen érkeznek IDE és négy év múlva távoznak. Ha távoznak. Mert ITT a szabályok durvák, még azt is megnyomorítják, aki kitalálja őket. És a kétségbeesett, meggyötört ember bármire képes. Bármire…

De mi történik, ha jön egy új diák, aki nem törődik a szabályokkal? És ha jön egy új tanár, aki ITT volt diák, és mindent tud, mindenre emlékszik?

A tükörjáró-sorozat után Christelle Dabos tehetségének egy új oldalát csillantja meg többszólamú, döbbenetes, torokszorító regényében.

Véleményem:

Annak idején nagyon megszerettem Christelle Dabos A tükörjáró című sorozatát, így nem volt kérdés számomra, hogy Itt ​és csakis itt című, új regényét is el szeretném olvasni. Az sem tántoríthatott el, hogy az írónő egész más zsánerben próbálta ki magát, ahogy az sem, hogy a véleményeket olvasva elég megosztóra sikeredett a regény. Egyszerűen éreztem, hogy nekem erre szükségem van és nagyon akartam szeretni, pont emiatt én voltam a legboldogabb, amikor nyugodt szívvel azt mondhattam az olvasás után: Hű. Hát ez durva volt. És valami hihetetlen módon tetszett. 

A regény címkéit böngészve kicsit zavarba jöhetünk, hogy vajon mégis milyen típusú történetről lesz szó. Ifjúsági, ugyanakkor ott van rajta egy 16+-os karika, van benne némi természetfeletti, illetve rajta a krimi/thriller címke is. A fülszöveg alapján annyit tudunk meg, hogy a cselekmény egy iskolában játszódik, azon belül is a felső tagozaton, ahol szigorú szabályok uralkodnak, amit senki sem szeghet meg. Ahhoz, hogy jobban megértsük ezt az egészet, hat különböző nézőpont lesz segítségünkre, melyekben megismerhetjük fontosabb szereplőinket, illetve azt is, hogy a három trimesztert felölelő cselekmény során hogyan rohannak ezek a szereplők a végzetük felé - vagy éppen hogyan szállnak szembe vele. 

Egyik szereplőnk, Iris újonnan kerül az iskolába (aminek neve nincsen, ugyanis kizárólag Itt-ként hivatkoznak rá), és próbál nagyon tudatosan beilleszkedni a többiek közé. Egy felsőbb osztályba jár második szereplőnk, Pierre, aki hosszú ideje párnélküli, de ahelyett, hogy szomorkodna kiközösített helyzete miatt, mintha büszkén viselné, hogy ő az, aki leghátul ül, egyedül, akibe mindenki belerúghat, és ezt senki sem veheti el tőle. Madeleine számára az új tanév legnagyobb kihívása, hogy legjobb barátnőjével egyre nagyobbra nő köztük a távolság, ő pedig görcsösen próbál kapaszkodni abba a gondolatba, hogy valami magasabb erő választotta ki egy fontos feladatra. Végül pedig ott van a végzős Guy, akinek az osztályában a gyerekek Fentiekre és Lentiekre oszlanak, ahol a páros egyik tagja mindenben kiszolgálja a másikat. A fiú ebben az évben új Lentit kap egy új lány személyében, aki viszont vagy nem érti, vagy nem hajlandó betartani az itteni szabályokat. A négy főszereplő mellé kapunk még két további nézőpontot, az egyik a Szupertitkos klubé, kinek tagjai már régóta tanulmányozzák az iskolában működő rejtélyes erőket, a másik a helyettesítő tanárnőé, aki annak idején maga is Itt tanult, így pontosan tudja, mi zajlik az intézmény falai között. 

De mi is zajlik tulajdonképpen? Akad itt bántalmazás, zaklatás, kiközösítés, mások szekálása, vannak agresszorok, szemlélők, áldozatok és mindenre vak, gyáva pedagógusok, akik asszisztálnak ehhez a rendszerhez. És van valami megmagyarázhatatlan, ősi erő, ami egyre csak sűrűsödik és gyűlik az iskola falai között, hogy aztán ugyanazon forgatókönyv szerint lezárja az adott ciklust, újra meg újra. Sokszor írom, hogy számomra az az igazi horror (mert én bizony ezt a címkét sem sajnálnám a regényre), amikor az emberi gonoszság és a transzcendens gonosz kibogozhatatlanul kuszálódik össze, és itt pontosan ezt éreztem. Nem tudni, melyik sötétség volt előbb, az Itteni, vagy pedig az, ami a fejlődő személyiségekben csírázik, de ezek folyamatosan táplálják, kiegészítik egymást, és csak hatalmas erővel lehet megszakítani a körforgást. És itt jön be az a pont, ahol könyvünk mégis megmarad ifjúsági regénynek, ahelyett, hogy horror lenne: mert igenis van remény, van fény, és esély arra, hogy szereplőink jó döntéseket hozzanak és véget vessenek az értelmetlen szabályoknak. 

A cselekményről sokkal többet nem is mondanék el, egyrészt azért, mert eléggé elvont, másrészt nem is szeretnék lelőni semmilyen poént. Nekem olvasás közben sok klasszikus eszembe jutott a témában, talán leginkább Janne Teller Semmije, ugyanakkor az Itt és csakis itt sok szempontból eredeti és formabontó. Christelle Dabos számomra bebizonyította, hogy igazán sokoldalú író, aki képes teljesen más stílusban alkotni, mégsem adva alább abból az igényességből, amit korábban megszokhattunk tőle. Összegzésként, biztos vagyok benne, hogy nem mindenkinek lesz kedvenc ez a történet, helyenként elég nyomasztó, én mégis imádtam minden sorát, szerintem elképesztően fontos dolgokat mesél el ennek a generációnak a küzdelmeiről, a mai iskolai valóságról és arról, hogy felnőttként milyen értékekkel mutathatunk irányt ebben a kicsit kaotikus világban. 

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy erőteljes, formabontó és fontos témákat feldolgozó ifjúsági regényt olvasna, ami rugalmasan mozog a különböző műfaji határok között. 

A kötetet köszönöm szépen a Kolibri Kiadónak!