Címkék
Címkék:

Érzelmes klasszikusok blogturné - A ​skarlát betű (értékelés és nyereményjáték)

 

Az Athenaeum néhány évvel ezelőtt indította útjára az Érzelmes klasszikusok nevű kiadói sorozatát, melyben csodaszép, új borítókkal jelennek meg a népszerű, vagy épp már-már elfeledett, de ma is aktuális klasszikusok. Bloggereink ezt a sorozatot vették górcső alá, és mindannyian ki is választottunk egy érzelmes klasszikust, amelyet bemutatunk nektek a turnénk során. Tartsatok velünk a turnénk során, és ha velünk játszatok, nyerhettek egy szabadon választott kötetet is a sorozatból!



Kiadó: Athenaeum Kiadó, 2023
Oldalszám: 304 oldal
Eredeti cím: The Scarlet Letter
Fordította: Bálint György
ISBN: 9789635433247


A könyvet ITT tudod megrendelni!


Fülszöveg:

Az ezerhatszáznegyvenes években járunk, a puritán Boston városában. Hűtlenség vádjával a fiatal Hester Prynne-t tüzes vassal megbélyegzik, és a vörös A betűt (adultery: házasságtörés) a ruháin is viselnie kell. Hester visszatérhetett volna a szülőföldjére vagy bármely más országba, ahol új életet kezdhetett volna, ám ő mégis marad, vállalva a társadalmi kirekesztést, és hogy saját erkölcsi törvényeire hallgatva próbáljon felülemelkedni az őt megbélyegzőkön. Védelmező, gyöngéd szeretettel neveli gyermekét, és segít minden bajba jutottnak.
Vajon átformálhatja egyetlen ember a teljes közösség véleményét?

Véleményem:

Nathaniel Hawthorne Skarlát betűjét egyszer már megpróbáltam elolvasni, valamikor tinédzser koromban, ami - utólag érthető okokból - egyáltalán nem csúszott könnyen, így fel is adtam pár fejezet után. Ezután hosszú évekig nem merült fel bennem, hogy ismét próbát tehetnék vele, ez változott valamelyest, amikor elolvastam Laurie Lico Albanese Skarlátszín ​öltések című regényét, mely egyfajta fiktív előzmény- és eredettörténetként szolgál a klasszikus regényhez. A végső lökést pedig az adta meg, amikor a blogturné keretében lehetőségem volt választani az Athenaeum Kiadó Érzelmes klasszikusok című, csodaszép válogatásából - úgy éreztem, tovább nem halogathatom, hogy végre elolvassam Hawthorne híres művét. 


A regény maga eléggé hirtelen kezdődik, bár ezt viszonylag kevéssé érezzük, hiszen ebben a kiadásban is benne van a szerző hosszú előszava, melyben igen részletes képet ad a korabeli, új-angliai vámház kinézetéről és jellegzetes figuráiról, ami nem mondanám, hogy szorosan kapcsolódik a későbbiekhez (csak annyiban, hogy a végén kifejti, hogy a narrátor hogyan jutott az elbeszélés alapjául szolgáló feljegyzésekhez), de arra jó volt, hogy ráhangoljon a régies, kifinomultabb nyelvezetre. Miután ezen túljutottam, belekezdhettem a tényleges történetbe, mely azzal indít, hogy főhősünk, Hester Prynne kilép a bostoni börtönből, hogy elfogadja a rá mért büntetést azért, amit elkövetett. Hestert házasságtörés bűne miatt vádolták meg, bűnének pedig nem is lehetne ékesebb bizonyítéka, mint a kezében tartott csecsemő. A puritánságot hirdető, sokszor meglehetősen álszent honatyák megkímélik a nő életét, viszont élete végéig viselnie kell a vörös "A" betűt, mely mindenkit emlékeztet arra, milyen bűnt követett el. Hester állhatatossága már itt megmutatkozik, némán tűri a csőcselék ítélkezését és szidalmait, azt azonban sem fenyegetés, sem jó szó hatására nem hajlandó bevallani, kivel követte el szégyenletes cselekedetét. 

A történet további része tulajdonképpen leginkább arról szól, hogy a nevezett bűn főszereplői hogyan élik meg ennek utóhatásait, hogyan birkóznak meg lelkiismeretükkel, illetve milyen módot találnak a bosszúra. Hester pellengérre állításának napján egy rejtélyes férfi bukkan fel a városban, aki orvosként kezd új életet. Senki sem tudja, hogy ő a nő férje, akit a legtöbben már halottnak hittek, és akinek mindezek után nem is áll szándékában felfedni személyazonosságát. Csupán egy dolog érdekli, hogy kiderítse, ki volt az, akivel felesége megcsalta, és mindent megtegyen azért, hogy bosszút álljon rajta. Mindeközben évek telnek el, Hester a társadalom perifériájára szorulva, egy szegényes kis házban neveli gyermekét, Gyöngyöt, aki minden szempontból kihívások elé állítja. A kislány mintha nem is evilági teremtés lenne, egyszerre angyali és ördögi, mintha semmi más funkciója nem lenne a létezésének, csak az, hogy emlékeztesse az asszonyt a bűnre, amit elkövetett. Hester mindezek ellenére igyekszik becsülettel felnevelni lányát, és ahogy csak tud, segíteni a városbéli embereknek, akik olyan kegyetlenül ítélkeztek felette. És ott van persze az a titokzatos harmadik fél is, akit Hester nem volt hajlandó nevén nevezni (és akinek kilétét én sem lövöm le az értékelésben, hátha nem tudja mindenki), és akinek legfőképp gyötrő bűnbánatát követhetjük nyomon, ami szép lassan testileg és lelkileg is tönkreteszi őt. Ha röviden akarnám összefoglalni, számomra ez a regény leginkább arról szólt, hogy ki hogyan küzd meg a belső démonaival, illetve azt a dilemmát járja végig, kinek a szenvedése nagyobb, azé, akit kitaszít a társadalom, de legalább nyíltan vállalja tetteit, vagy azé, akit mindenki becsül és elfogad, miközben a szívében sötét titkot őriz. 

Bevallom, az első fejezeteket olvasva eléggé meg voltam ijedve, nehezen állt rá az agyam erre a nyelvezetre, a hosszú, körülményesebb mondatokra. Viszont valamikor a kötet felénél mintha varázsütésre átfordult volna mindez, és onnantól gyakorlatilag le sem tudtam tenni a könyvet. Azt egyébként nem mondanám, hogy minden szempontból tökéletes olvasmány volt, maradt is bennem némi hiányérzet. A karaktereket kicsit vázlatosnak éreztem, hiányoltam a valódi érzelmeket (például azt, ahogyan Hester érzett lánya apja iránt), éppen emiatt a szereplők néhány cselekedete sem volt számomra kellően megalapozott. Ugyanakkor a lelkiismereti aspektus annyira részletesen és érzékletesen lett bemutatva, hogy ez kárpótolt a legtöbb hiányosságért, és olvasás közben folyamatosan gondolkodásra késztetett. 

Bár ez a történet évszázadokkal korábban játszódik, a mondanivalója sok szempontból aktuális. Ma is könnyen tudunk ítélkezni mások felett, ahelyett, hogy próbálnánk megérteni a másik fél motivációit, gyengeségeit vagy élethelyzetét. Hester, bár némileg hiányos karakter maradt a számomra, mégis sokszor megcsillogtatta állhatatosságát, és azt a lelki erőt, ami által képes volt felszabadulást találni egy bélyegben, ami azt a célt szolgálta, hogy kivesse őt a társadalomból. Gyöngy karaktere is kifejezetten tetszett, vitt egy kis misztikus, néha már félelmetes színt a történetbe. A férfi főszereplőket őszintén szólva remekül lehetett utálni, kit a kicsinyessége és kegyetlensége, kit pedig gyávasága és gyengesége miatt. És persze a történet folyamatosan emlékeztetett arra is, hogy első benyomásaim ellenére én se ítélkezzek elhamarkodottan, hiszen nem látom én sem a teljes képet, így leírni a szereplőket az alapján, amit az író megoszt róluk velem, ugyanolyan szűklátókörűség lenne, mint az, ahogy az emberek elítélték Hestert. Egy szó, mint száz, örülök, hogy végre elolvastam ezt a könyvet, ezek után kíváncsi leszek a híres filmváltozatra is, az pedig biztos, hogy be fogom szerezni a sorozat többi kötetét is, nem csak azért, hogy a klasszikus műveltségemet tágítsam, hanem azért is, mert egyszerűen gyönyörűek lettek.

Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a lassabban építkező, morális kérdéseket alaposan kiveséző történeteket. 

Nyereményjáték:

Nyereményjátékunkban néhány olyan regény nyomába eredünk, amely megjelent az Érzelmes klasszikusok sorozatban. Az állomások mindegyikén találsz egy idézetet, neked pedig csak meg kell írnod a Rafflecopter dobozban, hogy melyik regényből származik.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány: 
„Valamennyi temetőjében voltam ennek a városnak – nem láttam egy olyan örök alvót sem, aki titokzatosabb lett volna a járókelő élőknél. Lelkük legmélyén titkok; olyan titok vagyok én is nekik.”

 



Állomáslista:

Bejegyzés küldése e-mailben

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések