Édes Anna (értékelés és nyereményjáték)
Kosztolányi Dezső klasszikus, saját korában nagy vihart kavart regénye, az Édes Anna csodálatos külsővel jelent meg az Animus Könyvek legújabb kiadói sorozatának, a Könyvkincsek nyitó darabjaként. A Blogturné Klub három bloggere mutatja be nektek első vagy sokadik találkozását a történettel, a turné végén pedig - ahogy az lenni szokott - megnyerhetitek a könyv egy példányát a Kiadó felajánlásában.
Kiadó: Animus Könyvek, 2025
Oldalszám: 248 oldal
ISBN: 9789636146467
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
„...egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével...”
Kosztolányi Dezső örökbecsű remekművével, az Édes Anna különleges díszkiadásával indul útjára a kiadónk Könyvkincsek sorozata, amelynek nem titkolt célja az, hogy friss nézőpontot kínáljon a magyar irodalom klasszikusainak újraolvasásához.
Szépirodalmunk nagyra becsült alkotásai gyakran kapják meg az „iskolai, nemszeretem kötelező” címkéjét. Pedig ahogy Béres Judit irodalomterapeuta fogalmaz a kötet előszavában, „az irodalom, akárcsak a jó filmek, az egyik legjobb kulcsot adja a kezünkbe az emberi viselkedések, tapasztalatok, érzelemvilágok gazdag sokféleségének megismeréséhez és megértéséhez, végső soron pedig önmagunk mélyebb megismeréséhez. Az Édes Anna például egészen széles tárházát mutatja meg az emberi minőségeknek; hogy mit jelent például a gazdag és a szegény, a kicsinyes és a nagyzoló, a szabad és a rab, a kiszolgált és a kiszolgáltatott, a kizsákmányoló és az áldozattá váló, a bántalmazó és a bántalmazott, a gátlástalan és a szorongó, a magát túlbecsülő vagy épp vészesen alábecsülő. Amikor a történet egyes epizódjait olvassuk, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ez a regény hogyan segít feltenni a számunkra fontos kérdéseket.”
Véleményem:
Minden új évnek azzal a szándékkal megyek neki, hogy szeretnék sokkal több szépirodalmat olvasni, illetve pótolni azokat a klasszikusokat, amik korábban valamiért kimaradtak. Pont ezért is örülök mindig, amikor a kiadók felkarolnak klasszikus olvasmányokat, és szebbnél szebb új köntösben jelentetik meg őket. Egy ilyen kezdeményezés az Animus Könyvek új sorozata, a Könyvkincsek, melynek első kötete Kosztolányi Dezső Édes Annája. Igaz, ezt a regényt már olvastam a középiskolában, de az emlékeim eléggé megkoptak, ráadásul biztos voltam benne, hogy egész más élmény lesz több, mint húsz évvel később elolvasni. Nem is kellett csalódnom, az annak idején kipipálandó feladat helyett most egy mély, többrétegű lélektani történetet kaptam, mely a magyar történelem egy sajátos korszakába kalauzol bennünket.
A regény cselekménye 1919-be repít vissza bennünket, a Tanácsköztársaság bukásához, elsődleges színterünk a Vizy házaspár krisztinavárosi lakása. A családfő, Vizy Kornél hivatalnokként dolgozik, keveset van otthon és nejétől is elhidegült már egy ideje. A feleség, Angéla, kislányuk elvesztése után leginkább a cselédek kérdéskörében találja meg önmagát: szinte mániákusan keresi az ideális lányt, aki éppen náluk szolgál, abban mindig talál valami kivetnivalót, a történet kezdetén éppen Katica nevű cselédjükkel elégedetlenkedik. A remény szikrája akkor csillan meg, amikor a házmester Ficsor beajánlja neki vidéki rokonát, Annát, aki elmondása szerint dolgos, szerény lány, és biztos, hogy az asszony nem fog benne hibát találni. Ezen a ponton azonban még Vizynének és az olvasónak is türelemmel kell lennie, Anna ugyanis nem tud rögtön munkába állni, szinte már le is mondunk róla képzeletben, mire végre felbukkan a színen.
Amikor aztán elszegődik a Vizy családhoz, a kezdeti gyanakvás ellenére is láthatja mindenki, hogy a házaspár tényleg megütötte a főnyereményt, amennyiben a cselédekkel kapcsolatos, korabeli elvárásokat vesszük alapul. Annának a szavát sem hallani, nem torkos, nem lop, nem tart szeretőt, korán kel és szorgalmasan dolgozik, hogy aztán ugyanolyan csendesen térjen nyugovóra. Vizyné nem győzi csodálni a szerencséjét, szép lassan pedig a család barátai is irigyen figyelik, milyen jól járt Annával. Fordulópont akkor következik be, amikor Angéla unokaöccse, Patikárius Jancsi érkezik látogatóba, harsányan és nagy álmokkal telve. A fiatalember addig ostromolja Annát, amíg sikerül elcsábítania, utána viszont, nem meglepő módon, szép lassan elhidegül tőle. Talán ennyi történés önmagában nem lenne elég magyarázat ahhoz, ami aztán végső tragédiaként történik és gyilkossággal végződik, ugyanakkor, ahogy a felszínen fel-felcsillanó lélektani mozzanatokat vizsgáljuk, nagyon is érthető, hogyan vezethet a folyamatos elnyomás, lealacsonyítás és tárgyiasítás ilyen drasztikus eseményekhez.
Nagyon izgalmas a regényben, hogy Anna nézőpontját csak kevésszer láthatjuk közvetlenül. Legtöbbször valakinek a szemüvegén, szűrőjén keresztül érzékeljük figuráját, leginkább Vizyné keretrendszerében, aki számára a lelketlenül robotoló, szótlan cseléd a legmagasztosabb cél, amit a ház úrnőjeként elérhet. Az egyetlen árulkodó jel, zsigeri reakció még Anna érkezésekor történik, aki megmagyarázhatatlan, kellemetlen szagot érez áradni a lakásból, és már akkor úgy érzi, legszívesebben messzire futna, egészen Balatonfőkajárig. Mégsem fut, és innentől kezdve el tudjuk képzelni, milyen lehet úgy tűrni és létezni, hogy az ember teste-lelke zsigeri szinten utasítja el környezetét. A regény egy másik kulcsjelenete egy összejövetel a házban, ahol Vizyék barátai is jelen vannak, és a cselédség sorsáról folytatnak eszmefuttatást. A társaságból egyedül Moviszter doktor fogalmaz meg erkölcsileg értékelhető gondolatokat, aki legalább szívében egyenlőnek tekinti az embereket, és kiemeli annak fontosságát, hogy az egyénekre ne egy társadalmi rétegként, megfoghatatlan csoportként hivatkozzunk, hiszen ezeket sem szeretni, sem tisztelni nem lehet, csupán az egyes embereket önmagukban. Ugyanakkor, haladó gondolatai ellenére tenni ő sem tesz mást, mint amit a kor elvárásai megkívánnak, így marad az áthatolhatatlan különbség úr és szolgálója között - még akkor is, ha ez nem tényleges rabszolgaság, hanem fizetett munka, mégis, a választás szabadsága nélkül szinte mindegy is.
Ami a regény érdekessége, szerintem kicsit az a hátránya is. Én szívesebben beleláttam volna sokkal mélyebben Anna lelkébe, gondolataiba, érzéseibe, ugyanakkor értem, miért így ábrázolta Kosztolányi karakterét, ezzel is hangsúlyozva a cselédség, mint intézmény személytelenségét. A szöveget régimódisága ellenére sem éreztem nehéznek, kifejezetten gyorsan haladtam az olvasással, meg-megállva egy-egy értékesebb gondolatnál. Végezetül muszáj újra kiemelnem, mennyire szépséges lett ez a kiadás, bár az olvasókat megosztotta valamennyire a borító (pontosabban, hogy mennyire kapcsolódik a könyv témájához, cselekményéhez), nekem nagyon tetszik, és már alig várom, hogy újabb és újabb darabokkal bővüljön a sorozat. Második kötetként A vörös postakocsi jelent meg Krúdy Gyulától, amire szintén vevő leszek, örülök, hogy ilyen szép kiadásokkal pótolhatom mulasztásaimat a magyar irodalomból.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy érdekes ábrázolással dolgozó, lélektani regényt szeretne olvasni, mely egyszerre szól társadalmi kérdésekről és pszichológiai törvényszerűségekről.
Nyereményjáték:
A kötethez kapcsolódóan Kosztolányi Dezső műveinek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy versrészletet, melyből azonban egy szónak titokzatosan lába kélt. A feladatotok, hogy a hiányzó szót a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Ámulnak ők és fölnevetnek,
előre néznek, hátra néznek,
és visszafordulnak tünődve,
mert még nem értik az egészet.
Mostan lepődnek meg először,
magasba vont, sovár szemölddel,
föl-föltekintenek az égre,
ahol a hold tányérja zöldel
és a nap vöröslik a zeníten
és ………. szelíden ülnek,
szemükben eleven görögtűz,
hétköznapon is örök ünnep.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése