Sötét erdő közepén





Fülszöveg:


Nora tíz éve nem találkozott Clare-rel. Egy nap otthagyta az iskolát, és többet vissza sem nézett.

Aztán váratlanul meghívják Clare lánybúcsújára. Ezzel lehetőséget kap arra, hogy végre lezárja a múltat…
De a dolgok rosszul alakulnak. Nagyon rosszul.
Van, ami nem maradhat örökké titokban.

Véleményem:

Kevés információm volt erről a regényről, de valahogy a hatodik érzékem azt súgta, hogy érdemes elolvasnom, mert tetszeni fog. Borongós hangulat, sötét titkok, ráadásul mindez egy leánybúcsún? Ide vele!



A történet viszonylag hétköznapi, ártalmatlan mederben kezd el folydogálni. Adva van a főhősünk, Nora, aki krimi-íróként kis lakásában éli szürke, de megnyugtató hétköznapjait. Ezt a szürkeséget bontja meg egy váratlan esemény, amikor meghívást kap egy tíz éve nem látott, középiskolai barátnője, Clare leánybúcsújára. Nora hosszas vacillálás után végül rábólint az invitálásra, de már ekkor érezhető, hogy sötét titkok lapulnak alattomosan a háttérben. Mindez éppen eléggé felpiszkálja az olvasó kíváncsiságát ahhoz, hogy várja a folytatást.


A leánybúcsú helyszíne egy elhagyatott ház az erdő közepén, ami már önmagában garantálja a borzongós, baljós hangulatot, résztvevői pedig Clare régi és új barátai, akik, bár alapvetően hétköznapi szereplők, mégis eléggé furák ahhoz, hogy gyanakvó szemmel figyeljük őket. A cselekmény alakulását nehéz anélkül összefoglalni, hogy az ember lelőné a poént, de, ahogyan a fülszöveg is sejteti, a vidám összejövetel szép lassan nem várt fordulatokkal válik rémálommá.



Azt hiszem, a véleményemről sokat elmond, hogy szinte egy nap alatt ledaráltam a könyvet. Ebben a műfajban nem egyszerű újat és eredetit alkotni, éppen ezért több ponton is féltem attól, hogy „na most fogja elszúrni a szerző!”. És bár nem állítom, hogy minden részletében tökéletes, nekem mégis elfogadható, kerek egésszé állt össze, és a végkifejlettel is ki voltam békülve. Összességében mégsem maga a cselekmény az, ami miatt maximális pontra értékelem, hanem a hangulata, az, ahogyan lassan, patika-pontossággal adagolja a feszültséget, hogy tényleg lehetetlen legyen letenni.

Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt, de a naturalista-véres-brutális események helyett inkább a lélektani vonulatot preferálja.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések