Árnyak és jelek

Fülszöveg:

Egy rejtélyes áram által átjárt galaxisban mindenki különleges adománnyal születik.  CYRA a shotet nép fölött uralkodó kegyetlen zsarnok húga, akit áramadománya fájdalommal és hatalommal ruház fel. A bátyja a képességeit kihasználva az ellenségei kínzására kényszeríti a lányt, ám Cyra nem csupán fegyver a testvére kezében: szívós, fürge és eszesebb, mint ahogy azt a zsarnok sejtené.  AKOS egy földműves és egy orákulum nagylelkű fia Thuvhe fagyott bolygójáról, akinek hűsége a családja iránt nem ismer határokat, és akit különleges áramadománya védelmez. Miután Akost és fivérét ellenséges shotet katonák ejtik foglyul, kétségbeesetten küzd azért, hogy a testvérét kimenekítse – kerüljön bármibe.  Akos Cyra világába kerül, és az országaik és családjaik közti viszály leküzdhetetlennek tűnik. Vajon segítenek-e egymásnak túlélni, vagy elpusztítják egymást?  Az Árnyak és jelek Veronica Roth lenyűgöző története a barátság – és szerelem – erejéről egy váratlan adományokkal teli galaxisban.

Véleményem:

Veronica Roth annak idején a Beavatott-sorozattal robbant be a köztudatba, és mivel akkoriban még nem volt ilyen elképesztő kínálat disztópiák terén, az újdonság erejével hatott rám. Aztán sajnos az első rész olvasása során tapasztalt lelkesedésem fokozatosan alábbhagyott a folytatásoknál, úgy éreztem, kifulladt a történet, és már nem tud igazán lekötni.

Szóval ennek fényében vegyes elvárásokkal álltam ehhez a könyvhöz: egyrészt bíztam benne, hogy tud az írónő klassz történeteket kitalálni, ugyanakkor féltem is, hogy az új regénynek is nagyobb lesz a füstje, mint a lángja.

 Fájdalom, de összességében most az utóbbi forgatókönyv realizálódott. Azért vegyük sorra, hogy mi az, ami működött, és mi az, ami csak működhetett volna. Maga a kerettörténet, háttér (miszerint nem a Földön, hanem különböző ismeretlen bolygókon, illetve az Űrben kalandozunk) szerintem izgalmas és rengeteg lehetőséget rejtett magában. Az mondjuk már ízlés dolga, hogy én elvártam volna, hogy erről a környezetről egy picit „tudományosabb” leírást kapjak (ami nem kell, hogy igaz legyen, elég, ha én elhiszem), és jobban el tudjam képzelni, hol is járunk, hogy kerültünk oda.

Szintén nagyon izgalmas elem volt az úgynevezett „áramadomány”: egy olyan erő, ami különleges képességeket biztosít az embereknek, amit felhasználhatnak jóra, rosszra is. Lássuk be, különleges képességek terén tényleg szinte lehetetlen feltalálni a spanyolviaszt, pont ezért örültem, hogy itt egy újfajta megközelítéssel találkozunk. Ugyanakkor újfent hiányoltam, hogy az író részletesebben kifejtse, mi is ez az áram, honnan jön, hogyan hat az emberi szervezetre, stb.

Aztán ott vannak a szereplők: az elnyomottak közül kikerülő, hősies és nemes lelkű Akos (juszt is Ákosnak ejtettem magamban), és a hatalmasok közül való, jómódban élő, kegyetlen Cyra (aki a maga mikro-világában szintén csak báb, és persze nem is olyan kegyetlen, mint elsőre gondolnánk). Cyra áramadománya különösen pusztító, elég egyetlen érintése, hogy másoknak fájdalmat okozzon, vagy akár kioltsa az életüket. És naná, hogy Akos képessége pont az, hogy másokét semlegesítse, tehát ő az egyetlen, aki önfeledten megérintheti a lányt. Innen már garantált, hogy ők ketten jól összeismerkednek és egymásba habarodnak. Mivel ez a képlet önmagában eléggé sablonos, fontos lett volna, hogy a karakterek nagyon precízen ki legyenek dolgozva, hogy igazán azonosulni tudjak velük. Ez sajnos végképp nem sikerült, nem éreztem a szereplőket élő, lélegző valakiknek, inkább csak üres vázaknak.

Ettől függetlenül nem mondom, hogy nem volt olvasmányos és helyenként izgalmas, inkább úgy fogalmaznék, hogy nagy mennyiségű, hasonló regény elolvasása után már sokkal magasabban vannak az elvárásaim, amit ez a történet most nem tudott megugrani.

Értékelésem: 5/3

Kinek ajánlom?

A saját példámból kiindulva elsősorban azoknak ajánlom, akik még viszonylag kevés könyvet olvastak ebben a műfajban, illetve olyanoknak, akik kacérkodnak a sci-fi műfajával, de a komolyabb művek előtt valami könnyed, ifjúsági verziót olvasnának szívesen.