HiSztorik- Daisy Goodwin: Viktória

Daisy Goodwin: Viktória

Európa, Budapest, 2017

ISBN: 9789634058243

Fülszöveg:

1837-ben egy százötven centis fiatal lány került Nagy-Britannia trónjára: a szőke, kék szemű, akaratos Viktória. Nagy szerencséje volt: alig egy hónappal korábban lett tizennyolc éves, tehát önállóan uralkodhatott.

Anyja, a kenti herceg özvegye, és kegyence, John Conroy, addig a széltől is óvták, elzárták a világtól és az emberektől. Társaságba nem vitték, barátnőt nem szerezhetett. Most szívesen irányították volna, ha hagyja magát. Minden férfi, aki rokonságban állt vele, azt híresztelte, hogy szubnormális és hisztérikus. Boldogan megkönnyítették volna hát az életét: ők uralkodnak, Viktória meg pihenjen.

Egyetlen ember bízott benne: a miniszterelnök, Lord Melbourne. Tehetséges, jellemes politikus volt, aki életéből négy évet szentelt annak, hogy az uralkodásra fel nem készített gyereklányból a maga lábán megálló királynőt faragjon. Ma már tudjuk, hogy mekkora királynőt.

Erről a négy évről szól a regény. Udvari intrikákról, összeesküvésekről, hatalomsóvár rokonokról és két szerelemről.

A 15 éves Viktória hercegnő spánielével, Dash-sal. George Hayter festménye.

Kép forrása: Wikipedia

Értékelés:

Magával ragadó regény, szinte olvastatja magát. Daisy Goodwin légiesen könnyed stílusban tárja elénk Viktória királynő trónra lépésének és uralkodása kezdeti szakaszának történéseit. Alig szakították meg a cselekmény folyását a leíró részek, szinte filmszerűen pörögtek az események. (Kicsit utánanézve az írónő munkásságának ez nem is meglepő, Goodwin – amellett, hogy történész diplomát is szerzett – Anglia egyik vezető televíziós producere, s mint utólag megtudtam, a regénnyel párhuzamosan megírta a könyv alapjául szolgáló történet televíziós változatának forgatókönyvét is.) Ez azonban nem von le a regény történelmiségéből, a populáris jelleg ellenére sem maradt bennem hiányérzet. Goodwin rengeteg információt rejtett el a sorok között a kor viszonyairól, főbb szereplőiről, a szokásokról, az etikettről és az alkotmányos monarchia politikai rendszerének sajátosságairól. Tökéletes érzékkel szőtte bele a történelmi tények közé az írói fantázia szálait, alapvetően megőrizte a történelmi hitelességet, csak nagyon finoman, és ott „korrigált” kissé a részleteken, ahol ez dramaturgiai szempontból szükséges volt, vagy a regényesség javát szolgálta. Az egyetlen dolog, amit hiányosságként fel tudok hozni, hogy a könyv nem tartalmaz történelmi jegyzeteket, ahol ezeket a kisebb csúsztatásokat tisztába teszi.

Viktória királynő koronázási portréja. George Hayter festménye. Kép forrása: Wikipedia

A remekül eltalált és jól kidolgozott karakterek szinte életre keltek a lapokon. Különösen Viktória alakja sikerült nagyon szerethetőre. Szörnyen önfejű, makacs, akaratos, mégis – ifjú korából és tapasztalatlanságából adódóan – bájosan naiv. Ugyan készült a trónra lépésére, azt azonban senki sem tanította meg neki, hogyan kell uralkodni. Addigi élete során elnyomták, korlátozták, így zsigerből tiltakozik mindennemű manipuláció, befolyásolás ellen. Valljuk meg, ez nem lehetett túl egyszerű feladat egy tizennyolc éves lány számára a férfiak uralta XIX. században, még akkor sem, ha egy királynőről beszélünk.

Vagy éppen azért.

Több jelentkező is akadt, akik úgy gondolták, ők a legalkalmasabb „tanácsadók”, élen a végtelenül ellenszenves John Conroy-jal. Mindent elkövet, hogy bebizonyítsa Viktória alkalmatlanságát és egy régens kinevezésének szükségességét. És mivel a királynő olyan fiatal és konok, bizony követ el hibákat, amivel Conroy malmára hajtja a vizet. Mindvégig ott lebeg a kérdés, Viktóriának vajon sikerül-e megőriznie a függetlenségét a politikai csatározások és személyes ambíciók kereszttüzében.

Ki kell még emelnem a regény kifinomult, a klasszikusokat idéző romantikáját. Viktória kapcsolatának romantikus mivolta Lord M-mel, úgy gondolom, az írói fikció műve, ennek ellenére szívfacsaró volt a maga reménytelenségében. Aztán jött Albert. S bár az egymáshoz való viszonyuk Viktóriával enyhén „szappanoperásra” sikeredett, összességében mégis bűbájos párost alkottak. Aki ismeri az ízlésemet, tudja, hogy alapvetően nem kedvelem a romantikus könyveket, de ezért most rajongtam.

Egy másodpercig sem volt kérdéses, hogy 10-es skálán 10 pont. És, hogy kinek ajánlom a regényt? Mind a történelmi regények, illetve a történelmi romantikusok, mind a „női sorsok” történeteit kedvelőknek, de ideális olvasmány lehet azoknak is, akik még csak most kacérkodnak ezekkel a műfajokkal.

Jehuka