Crime Writers- Krimiírók

Először is, BUÉK Mindenkinek 2018 első bejegyzésében! :)

Új év, új lehetőségek, és persze rengeteg új játék vár kipróbálásra, melyek közül most első körben a Crime Writers- Krimiírók névre hallgató darabot hoztam el. Ezzel a játékkal is a Társasjátékok Ünnepén találkoztam először, akkor még csak nézegettem-simogattam, de már akkor tudtam, hogy nekem ez egyszerűen kell. Hogy miért is?

- Először is, baromi jól néz ki, tök sejtelmes hangulata van a dobozon látható képnek.

- Másodszor, ez egy magyar fejlesztésű játék, Mészáros Bori és Vágó Ádám munkája, és olyankor mindig megdobban a szívem, ha hazai játékkal játszhatok.

- És végül: ez a játék teljes mértékben épít az aktív részvételünkre, ugyanis nekünk magunknak kell megírni egy rövid krimi-történetet. 

Úgyhogy mindezek fényében be is szereztem és ki is próbáltam a  Lulla által forgalmazott játékot, ami szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt, még egy kicsit többet is.

A dobozban különböző kártyapaklikat találunk az alábbi kategóriákban: tettes/áldozat, tetthely, halálnem, indíték. A négy pakliból mindenkinek összesen három kártyát kell húznia (a tettes/áldozatból lehet kettőt is egyszerre), ez lesz az alap, amire felfűzzük majd saját történetünket. Szükségünk lesz még íróeszközre és papírra, ahová az alábbi táblázatot is felvéshetjük magunknak a könnyebbség kedvéért:

KI?           KIT?           MIÉRT?           HOL?          HOGYAN?

A kihúzott három kategóriánkat felírhatjuk a megfelelő oszlopokba, és már kezdődhet is az alkotó folyamat, melynek keretében egy kerek, egész történetet kell kitalálnunk úgy, hogy mind az öt kérdésre választ adjunk benne. 

Ha mindenki megírta a saját történetét (erre kb. 10-15 perc áll rendelkezésre), adnia kell neki egy frappáns, a többieknek valamennyit segítő címet, és kezdődhet is a kitalálósdi. Megmondom őszintén, én kicsit féltem a játék ezen részétől, nem tudtam elképzelni, hogy lehet kitalálni azt a sok hülyeséget, amit beleírtam a sztorimba, de higgye el mindenki, ki lehetett.:)

A kitalálás kicsit olyan, mint a barkochba játék, azzal a különbséggel, hogy itt az alábbi válaszokat adhatjuk: Igen, Is, Majdnem, Nem, Nem jellemző/Nem fontos. (Példa: A gyilkos valamilyen eszközt használt? Szabad téren történt a gyilkosság?) A hivatalos szabály szerint egy ember addig kérdezgethet, amíg a kérdéseire pozitív választ kap, ezután jön csak a következő játékos, mi ezen annyiban változtattunk, hogy bárki bármikor kérdezhetett, amikor eszébe jutott valami. A jó cím tényleg nagyon fontos, ugyanis segít abban, hogy a kezdetekkor kicsit orientálja a kérdéseket. Egy partinak akkor van vége, ha a találgatók mind az öt kérdésre megtudták a választ.

A játékot egyébként tizennégy éves kortól ajánlják, ennek tesztelése még várat magára, de azt gondolom, ebben a körben is nagy sikere lesz. És hát persze a puszta szórakoztatáson túl megint csak ki kell emelnem, hogy ez a fajta tevékenység számos területet fejleszt, a szókincstől kezdve a komplex gondolkodáson át az íráskészségig, szóval nem érdemes kihagyni a fejlesztőpedagógiai repertoárból sem. Emellett tökéletesen megfelel családi és partijátéknak is, gyakorlatilag akárhányan lehet játszani, ráadásul a kártyák szinte végtelen variációjának köszönhetően jó darabig nem is kell ráunnunk. 

Végezetül, hogy segítsek egy kicsit jobban elképzelni, hogy is néz ki egy ilyen sztori, fogadjátok szeretettel a sajátomat, amit az ORVOS, MÉREG, HIVATÁSTUDAT kártyákból sikerült rittyentenem 10 perc alatt. Tudom, még nem egy Agatha Christie, de azért igyekeztem.:)

Kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak!

Oszkár, a középkorú BKV-ellenőr hosszú évek óta lelkiismeretesen végezte munkáját a 4-es metró végállomásánál. Minden utasnak gondosan ellenőrizte jegyét, bérletét, és az utasok nem is próbálkoztak soha azzal, hogy kijátsszák őt. Nem próbálkoztak, kivéve egyet, Brickbrücker Bélát, aki a kerület legbefolyásosabb orvosa volt, ezért úgy gondolta, ő mindenre fel van jogosítva, arra is, hogy bérlet nélkül utazzon a metrón. A nagy tömeget kihasználva rendszeresen átslisszolt a kapukon, kicselezve a lelkiismeretes ellenőrt. Oszkár egy nap megelégelte a folyamatos megaláztatást, szakmája sárba tiprását, és úgy döntött, véget vet ennek. 

Egyik reggel apró injekciós tűbe rejtett mérget hozott magával, amit az interneten rendelt korábban. Megvárta, amíg a nagyképű orvos áthalad-ismételten bérlet nélkül- a kapun, és észrevétlenül beledöfte az apró tűt a bal karjába. Az orvos még az önműködő ajtók záródása előtt holtan esett össze. Szegény Oszkárt ugyan letartóztatták, de mégis boldog volt, mert megvédte szakmája becsületét.