HiSztorik- Robert Harris: Imperium (Cicero 1.)


Robert Harris: Imperium (Cicero 1.)
GABO, Budapest, 2010
ISBN: 9789636894313

Fülszöveg:
Amikor Tiro, az egyik római senator bizalmi embere egy hideg novemberi napon ajtót nyit egy halálra rémült idegennek, olyan eseményeket indít el, melyek végül a történelem egyik legnevezetesebb bírósági tárgyalásának, egy tárgyalóteremben játszódó izgalmas drámának a főszereplőjévé teszik gazdáját. A váratlan látogató szicíliai, s kiderül róla, hogy a szigetet kormányzó korrupt római helytartó, Verres önkényének lett áldozata. Tiro gazdája, az a bizonyos római senator nem más, mint Marcus Tullius Cicero, a fiatal jogász és a kiemelkedően tehetséges szónok, akit az isten is arra teremtett, hogy megragadja a legfőbb hatalmat, az imperiumot. Így kezdődik Robert Harris legújabb és legjobbnak tartott regénye. A pergő cselekményű és egyfolytában izgalmas történetet és a szereplőket Tiro szemével látjuk, és az ő fülével halljuk.
Ő vezeti be az olvasót a római politika erőszakkal és árulással megvert világába, tőle tudjuk, mit jelent az, ha egy jóravaló, könyörületes, mindazonáltal eszes és sebezhető férfi mindenképpen érvényesülni akar, a hatalom csúcsára tör.

„imperium: hivatali hatalom, fővezérség, parancsnokság; terület, állam, birodalom”

Értékelésem:
Robert Harris nem kisebb feladatra vállalkozott a trilógiával, mint, hogy a híres szónok és politikus, Marcus Tullius Cicero életén és közéleti karrierjén keresztül mutassa be a válságát élő köztársaság kori Rómát annak minden politikai mocskával együtt. Nem állíthatom, hogy könnyen emészthető, olvasmányos regény, rengeteg nevet, eseményt és latin kifejezést sorakoztat fel. A követhetőség és élvezhetőség szempontjából nyilván előny, ha az olvasó rendelkezik némi ismerettel a korról és a politikai rendszerről, ettől függetlenül csak ajánlani tudom nem csak az ókori Róma és a történelmi regények szerelmeseinek, hanem azoknak is, akik egy izgalmas tárgyalótermi drámára vagy politikai thrillerre vágynának.

A regény narrátora Tiro, aki maga is létező személy, Cicero írnoka volt. Harris ezzel a fogással eléri, hogy külső szemlélőként lássuk az ifjú ügyvédet és szónokot, ugyanakkor az ő gondolatain és nézőpontján keresztül szemlélhessük az eseményeket és viszonyuljunk az egész korhoz, a római közélethez. Kicsit talán elfogult Cicero irányába, viszont ez mindenképpen egyedi vonás a többi, ezen időszakkal foglalkozó regényhez képest. 

Cicero. Kép forrása: Wikipedia

A regény legnagyobb erőssége a válságban lévő köztársaság társadalmi és politikai viszonyainak részletes és érzékletes szemléltetése. Cselekménye két jól elhatárolható történetre osztható, ugyanakkor a két rész szervesen kapcsolódik leginkább a szereplők által. A hangsúly nem az árnyalt karakterábrázoláson van, sokkal inkább a motivációkon. Harris felsorakoztatja a kor minden fontosabb személyiségét: Crassust, Pompeiust, Caesart, Catilinát, Lucullust, Varrot, és még sok más senatort, néptribunust, praetort és consult. Az igazat megvallva, kicsit nehéz volt követni, ki kinek a sógora/apósa/unokaöccse/támogatója/lekötelezettje. Jól lehatárolható viszont a kor két nagy politikai erejének, a szenátorpártiaknak és a néppártiaknak a szembenállása.

A regény első részének központi cselekményét a Gaius Verres elleni per adja, melyben Cicero, mint vádló vesz részt. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy ókori John Grisham könyvbe csöppentem volna. Minden megvan benne, ami egy feszültséggel teli jogi thrillerhez kell: Verres, Szicília helytartója a romlott és korrupt politikus mintapéldánya, aki ellen nem kevesebb a vád, mint az adók és állami jövedelmek beszedése során elkövetett zsarolás, a magán- és városi vagyon elsikkasztása, bíróként elkövetett visszaélés, valamint törvényellenes és önkényes büntetések kiszabása. Cicero és társai több szekérnyi bizonyítékot gyűjtenek össze ellene, a tanúk száma is száz fölöttire tehető, a per kimenetele mégis kétséges, hiszen a korrupció elképzelhetetlen méreteket ölt, és Verresnek nagy hatalmú barátai vannak. 

A Forum Romanum rekonstrukciós képe. Forrás: Wikipedia

A regény második részében Cicero személyes ambíciói, az imperiumért folytatott küzdelme és politikai karrierjének kiépítése áll a középpontban. Gyermekkora óta nagy szorgalommal fáradozott, hogy kialakítsa magában a szükséges képességeket, de nincs egyszerű dolga, hiszen „új emberként” minden egyes lépcsőfokért meg kell küzdenie. A tehetsége édes kevés, ha nem sikerül nagy hatalmú támogatókat szereznie, elérhetetlen a cél, hogy consullá válasszák. Óhatatlanul is belekeveredik a kor két nagy államférfijának, a hatalmas gazdasági hatalommal rendelkező szenátorpárti Crassusnak és a kiváló hadvezérnek, a nép körében nagy népszerűségnek örvendő Pompeiusnak ádáz küzdelmébe. Ciceronak el kell döntenie, melyik oldalra áll, miközben a szemünk előtt kirajzolódnak a köztársaság legnagyobb választási csalásának körvonalai.

Mindent egybevetve nagyon élvezetes olvasmány volt, különösen jogász szemmel, így tőlem 10-es skálán 10 pontot érdemel. Nagy várakozásokkal vagyok a folytatás iránt (Lustrum), és mérhetetlenül sajnálom, hogy a trilógia harmadik részét (Dictator) kellő olvasottság hiányában már nem tervezik kiadni magyarul. Nagy kár, mert egy nagyon értékes sorozat befejezésével leszünk így szegényebbek.

Jehuka

Megjegyzések