Tripolo

Kisebb kihagyás után most megint egy olyan játékot hoztam, amit eredetileg a fejlesztő foglalkozások keretében kezdtem el használni, de kiválóan megállja a helyét családokban vagy baráti társaságokban is. Ez pedig nem más, mint a Stragoo Games játéka, a Tripolo.

Kivitelezését tekintve ez is egy fémdobozos, kis helyet foglaló kártyacsomag (és igen, tudjuk, hogy ezeket szeretem a legjobban), mely 64 kártyalapot tartalmaz. Minden egyes lapnak három tulajdonsága van: a színe (kék, rózsaszín, fehér, sárga), a betűje (A, B, C, D), illetve a mintája (kecske, hot-dog, bomba, hal). Azt senki ne kérdezze, miért éppen ezeket a mintákat választották a készítők és milyen rendszert próbálnak alkotni ezek négyen, én sem tudom, mindenesetre az ábrák jópofák és könnyen megkülönböztethetők.

A játék előkészületeként ki kell helyeznünk középre 9 lapot úgy, hogy 3x3-as sorokat, illetve oszlopokat alkossanak. Ezután a paklit egyenlően elosztjuk a játékosok között (a hivatalos játékszabály 2-4 személyt javasol, szerintem lehetne ennél több is, csak akkor ugye megrövidül a játékidő, illetve nehezebb odaférni az asztalhoz). Mindenki felvesz a saját paklijából 4 lapot, majd indulhat a verseny, hogy ki szabadul meg előbb a kártyáitól.

Igen ám, de hogyan szabadulhatunk meg tőlük? A feladat eléggé összetett, ugyanis a lent lévő 9 lapra kell helyeznünk őket aszerint, hogy valamilyen tulajdonságuk alapján vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan kijöjjön három egyforma, vagyis egy TRIPOLO. Ráadásul annyi nehezítés is van a dologban, hogy ha például már van egymás mellett három sárga lap, akkor mi nem tehetünk oda ugyanúgy egy sárgát, hanem más szempont szerint kell keresgélnünk, tehát mindenképpen új Tripolo-kat kell kialakítanunk. Ha sikerül egy laptól megszabadulnunk, húzhatunk egy újat a saját paklinkból, a lényeg, hogy mindig négy legyen a kezünkben. Aki először teszi le az összes kártyáját, nyer.

Fejlesztőpedagógiai szempontból ez a játék igazi aranybánya, hiszen egyszerre számos dologra kell figyelnünk, megdolgozza a vizuális észlelést és differenciálást, a figyelmet és a koncentrációt. Ráadásul nem elég jól megfigyelni, hanem gyorsnak is kell lennünk, hogy nyerhessünk. Nagyon jók a tapasztalataim az alkalmazását tekintve, a gyerekek és a felnőttek egyaránt szeretik, és mivel egy igazán pörgős játék, akár baráti összejövetelekre is be lehet dobni (Dobble-rajongóknak pedig szerintem kifejezetten szeretni fogják). Szóval egy szó, mint száz, ha valaki még nem ismerné, de felkeltette az érdeklődését, próbálja ki bátran, nem fog csalódni! ;)