Rajtad a szemem

Fülszöveg:

Ella ​Longfield kihallgatja két sármos fiatalember beszélgetését, akik kamasz lányokkal flörtölnek a vonaton. Nem gondol semmi rosszra, míg rá nem döbben: a srácok nemrég szabadultak a börtönből. Anyai ösztöne azonnal riadómódba kapcsol. A telefonért nyúl, ám történik valami, ami megállítja…

Másnap arra a hírre ébred, hogy eltűnt az egyik lány, a gyönyörű, zöldszemű Anna Ballard.

Egy évvel később Annát még mindig nem találták meg. Ellát bűntudat gyötri amiatt, hogy nem cselekedett, és nem ő az egyetlen, aki képtelen elfelejteni a történteket. Valaki fenyegető leveleket küldözget neki – leveleket, melyek azt jelentik: komolyan féltenie kell az életét.

Majd az eltűnés évfordulóján felhívást tesznek közzé, melyből kiderül, hogy Anna barátai és családja valószínűleg elhallgatnak valamit. A lány legjobb barátnője, Sarah nem mondta el a teljes igazságot arról, hogy mi történt pontosan azon az éjszakán – és a szülőknek is megvannak a maguk titkai. 

Vannak, akik tudják, hol van Anna – de nem árulják el. Viszont figyelik Ellát.

Véleményem:

Szeretem az összetett és csavaros pszicho-thrillereket, ez pedig a fülszöveg alapján potenciálisan olyannak tűnt, ami egybevág az ízlésemmel. Így a borongós-esős (helyesbítek, most már havas!) hosszú hétvégén elő is vettem, és tulajdonképpen egy nap alatt le is daráltam. Mostanában viszonylag telített a piac ebben a műfajban, így az ember kicsit bizonytalan lehet, melyik köteteket érdemes kiválasztani, mindenesetre ha könnyed szórakozásra és feszült történet-szövésre vágyunk, akkor ezt a könyvet érdemes a kosárba biggyeszteni. Az eredetileg újságíróként dolgozó Teresa Driscoll első magyarul megjelent regénye kellemes meglepetés, és úgy gondolom, van még potenciál az írónőben, érdemes lesz rá odafigyelni a későbbiekben.

A cselekmény egy viszonylag szokatlan nézőpontból indul, nevezetesen Ella, a szemtanú nézőpontjából, aki egy évvel ezelőtt tanúja volt, ahogy a Londonba tartó vonaton két fiatal lány szóba elegyedik két gyanús fiatalemberrel. Hallgatózás közben megtudja, hogy a srácok most szabadultak a börtönből, így nem tud szabadulni a rossz érzésétől, hogy esetleg veszélyt jelentenek. De hiába az anyai ösztön, végül nem avatkozik közbe, akkor pedig már késő, amikor pár nap múlva kiderül, hogy az egyik lánynak, Annának nyoma veszett, a lehetséges tettesekkel együtt. Ellát még mindig mardossa a bűntudat, ráadásul a lány anyjának haragjával és egy titokzatos idegennel is szembe kell néznie, aki még egy év elmúltával is fenyegető leveleket ír neki. Hiába próbál a saját életével és problémáival foglalkozni, nem tud szabadulni az esettől, különösen akkor nem, amikor az eltűnés évfordulóján új mozaik-darabkák kerülnek felszínre a nyomozással kapcsolatban.

Gyakori, de jól bevált megoldás az utóbbi időkben a váltott szemszög, nincs ez másként ebben a regényben sem. Ellán kívül központi szerepet kap még Anna barátnője, az édesapja, illetve egy magánnyomozó is, akit Ella bérel fel a fenyegető levelek miatt. Ahogyan sorban olvassuk a fejezeteket, egyre több apró részlet derül ki, nem csak a tragikus londoni éjszakáról, hanem az azt megelőző eseményekről is. Nagyon tetszett, hogy a cselekmény nem csupán a bűntényre korlátozódik, hanem megismerhetjük az egyes szereplők családját, életét, belső vívódásait is. Továbbá az írónő azt is remekül ábrázolta, hogy egy ilyen bűntény vagy tragédia hogyan fodrozódik tovább a közvetlenül érintett személyek életéről, és hogyan lesz hatással egy csomó más ember - például egy szemtanú vagy annak családja- mindennapjaira. 

Különösen tetszettek az Anna és Sarah gyerekkoráról, barátságáról szóló visszaemlékezések, annak bemutatása, hogy egy ilyen kapcsolatba hogyan vegyülhet bele szép fokozatosan az irigység vagy a féltékenység, a versengés és a titkok. Sokszor nehéz volt eldöntenem, hogy haragudjak-e rájuk, vagy inkább sajnálatot érezzek, de a teljes kép összeállása után végül az utóbbi mellett tettem le a voksom.

Ahogyan az a hasonló thrillereknél lenni szokott, itt is szép lassan előkerül mindenhonnan a "családi szennyes", a szekrényben rejtegetett csontvázakkal együtt. Egy idő után mindenki kezd kellemesen gyanússá válni, de a szerző mégse tolja túl ezt a dolgot, nem próbál erőszakosan elhitetni velünk valamit csak azért, hogy aztán a végén vegyen egy hajtűkanyart az eseményekben. Megmondom őszintén, a végkimenetelre nem számítottam, igaz, nem is volt olyan elemi erejű a csattanója, hogy a fal adja a másikat (picit biztonsági játéknak éreztem, de többet sajnos nem árulhatok el anélkül, hogy lelőném a poént).

A szereplők közül leginkább Ella került közel a szívemhez, mert, bár rengeteg apró hibája vagy idegesítő szokása volt, mégis sokkal kidolgozottabb és élőbb volt, mint a többi karakter. Könnyű volt azonosulni az aggodalmával és a bűntudatával, és tetszett a félig kívülálló, félig érintett nézőpontja. Kedveltem Matthew-t, a magánnyomozót is, bár úgy éreztem, az ő személyisége kicsit vázlatosra sikeredett, szívesen megtudtam volna többet róla vagy az észjárásáról.

Összességében úgy gondolom, hogy ez egy kellemes, izgalmas és jól megírt regény, ami kellően fenntartja az érdeklődést ahhoz, hogy minél előbb a végére akarjunk érni. Lehet, hogy az avatottabb thriller-olvasóknak nem lesz elég ütős, nekem is volt egy pici hiányérzetem, de ez nem változtat azon, hogy jól szórakoztam az olvasása közben.

A könyvet köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak!

Értékelésem: 4/5
Kinek ajánlom? Azoknak a thriller-rajongóknak, akik a véres részletek helyett jobban kedvelik a feszült atmoszférát, és akik szeretik, ha családi drámák és bonyodalmak is keverednek a lapok közé.