Kis seggfejkalauz

Fülszöveg:

Ha ​úgy érzi, szétstresszelik, túlterhelik, alábecsülik, terrorizálják, bántalmazzák, és mindez azért van, mert egy gyökérrel dolgozik együtt, tanulja meg, hogy kell kikerülni, átverni, lefegyverezni a seggfejeket – és ne halassza holnapra!

A hasznos, egyben szórakoztató Kis seggfejkalauz hathatós és módszeres „játéktervvel” vértezi fel önt arra az esetre, ha egy gyökérrel kell együtt dolgoznia az irodában, a mezőn, a tanteremben, vagy egyszerűen csak az életben. 

Sutton a diagnózissal kezdi, utána pedig „terepen” kipróbált, bizonyítékokkal alátámasztott, és néha meglepő stratégiákat ismertet az udvariatlan, bunkó, irritáló, kellemetlen, vagy csak szimplán inkompetens alakok kezelésére. Elmondja, miként kerülheti el őket, hogy járhat túl az eszükön, hogy fegyverezheti le őket, hogy küldheti el őket kapálni, és hogyan növeszthet olyan pszichés „páncélzatot”, amely védelmet nyújt ellenük.

Túlélési útmutatója olyan szemléletmód illetve személyes terv kialakításáról szól, amely segít megőrizni ép elménket, és megakadályozza, hogy a szép napjainkat tönkretegye valami gyökér.

Véleményem:

Azt hiszem, egyértelmű, hogy egy ilyen címmel megáldott könyv óhatatlanul felébreszti az ember kíváncsiságát. Különösen akkor, ha egyébként is érdeklődünk a lélektani kérdések, azon belül is a társadalomlélektan vagy a szervezetpszichológia részterületei iránt. Mivel én is beletartozom a második halmazba, nem hezitáltam sokáig, hogy elolvassam ezt a megnyerő című és külsejű önsegítő könyvet, amely, bár nem állítom, hogy korszakalkotóan újszerű, azért bőven tartalmaz okos és szórakoztató gondolatokat.

Robert I. Sutton nem csupán a Stanford Egyetem professzora, hanem igazi "seggfejguru", ugyanis vizsgálódásai már jó ideje a szervezeteken belüli viselkedésre, munkahelyi agresszióra, illetve annak kezelésére irányul. Ez az első könyve, ami magyarul is megjelent, így végre a hazai olvasóközösség is okulhat a "seggfejség" tárgykörében kifejtett meglátásaiból.

"A lényeg, hogy a seggfejmentesség elve személyes filozófia, amely formálja az ön életszemléletét, tetteit, önértékelését."

A szakmai tartalom ellenére a könyv nyelvezete könnyen emészthető és pörgős, ezért a feldolgozása nem okoz nehézséget annak sem, aki nem rendelkezik különösebb pszichológiai előtanulmányokkal. Bevezetés gyanánt Sutton elmeséli, hogyan esett a választása éppen erre a kutatási területre, illetve nagyjából összefoglalja, miről olvashatunk majd a későbbiekben.

Ezután a jól tagolt fejezetekben elmerülhetünk a különféle altémákban: nevezetesen, hogy hogyan ismerhetjük fel, ha egy seggfej ólálkodik a munkahelyünkön, milyen technikákat alkalmazhatunk az elkerülésére, illetve milyen egyéb válaszcsapásokat vethetünk be ellene, ha már tényleg tarthatatlan a helyzet. Mindezekről humoros formában, sok példával és hivatkozással megtűzdelve olvashatunk (és kiemelném, hogy nekem tetszett, hogy a hivatkozások az aktuális oldal alján szerepelnek és nem kellett hátralapozgatni), szóval igazából elég gyorsan ki lehet végezni ezt a nem túl nagy terjedelmű könyvecskét.

Egy ilyen önsegítő kötet esetében mindig az a legfontosabb kérdés, hogy vajon mennyire adaptálható az az ember mindennapi életében. Bár tényleg sokféle példáról olvashatunk, azért a döntő fókusz a céges világon volt (meg persze az egészet áthatotta egy kis amerikai szájíz), de végső soron, az emberek mindenhol emberek, így azt gondolom, mindenki ki tudja csippenteni belőle azt az üzenetet, ami számára hasznos lehet.

Ami nekem kifejezetten tetszett, hogy a gondolatmenet nem áll meg annyinál, hogy "mindenhol van egy csomó seggfej és éljük túl őket", hanem arra is többször felhívja a figyelmet, hogy bizony mi is hajlamosak vagyunk bizonyos helyzetekben gyökér módon viselkedni. Ha esetleg magasabb beosztásban dolgozunk vagy nagyobb ráhatásunk van a munkahelyi kultúra alakulására, akkor különösen fontos, hogy felismerjük a saját felelősségünket, és aktívan tegyünk a kellemesebb légkörért. 

"Ha ön a tápláléklánc tetején vagy ahhoz közel foglal helyet, igen nagy mértékben befolyásolhatja azt, hogy az emberek nyugodtan a rendszerhez mernek-e fordulni, ha védelemre szorulnak, vagy gyökérnek, képmutatónak, netán képmutató gyökérnek tartják-e önt és a többi vezetőt. Az első dolga, hogy csírájában elfojtsa a helytelen viselkedést."

Az ismertetett technikák, önvédő mechanizmusok szerintem sok esetben hasznosak lehetnek, de ahogy a szerző is említi, nagyon óvatosan kell bánni velük, különösen egy munkahelyen. Például néha jó megoldásnak tűnik, ha az ember megpróbálja átkeretezni a problémát, vagy érzelmileg kivonódni a kellemetlen helyzetből, de ilyenkor annak a veszélye is fennáll, hogy akkor sem cselekszik, ha már tarthatatlan a helyzet, és bölcsebb lenne másik állás után nézni.

Összességében én kellemes és motiváló olvasmánynak találtam, de tény, hogy spanyolviaszt csak nyomokban tartalmaz. Inkább azt mondanám újszerűnek (és nyilván ez most trendi is), hogy szókimondóan, kendőzetlenül beszél a problémákról, és azáltal, hogy kicsit kibeszéli velünk, olvasókkal a kegyetlen, zsarnok, agresszív és utálatos főnököket/beosztottakat/embertársakat, máris kevésbé tűnnek nyomasztónak és félelmetesnek. És persze arra is jók voltak az elrettentő példák, hogy sokkal jobban megbecsüljem a saját, egyáltalán nem tökéletes, de szerencsére seggfejmentes munkahelyemet.:)

"Mindannyian felelősek vagyunk önmagunkért, ugyanakkor az érzelmi és fizikai önfenntartáshoz másokra is szükségünk van, ahogy nekik is szükségük van ránk. És a közösen megtett út során néha előfordul, hogy túl sokat kérünk tőlük vagy ők tőlünk, és megkarcoljuk egymás lelkét. Közös feladatunk és felelősségünk, hogy fájdalommentesen szerezzük meg egymástól azt, amire szükségünk van."

A könyvet köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!

Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akik küzdenek az életben a saját seggfejeikkel, vagy akik csak szimplán szeretnének egy szórakoztató, könnyed szakkönyvet olvasni a szervezeti kultúra témájában.