Mudbound- Sárfészek
Fülszöveg:
1946-ot írunk. A nagyvárosból
jött Laura McAllan vidéken, egy Mississippi deltavidékén fekvő farmon, számára
idegen és rémisztő helyen kényszerül felnevelni gyermekeit. A megélhetésért
folytatott küzdelem közepette két fiatal férfi tér haza a háborúból, hogy
felvegye régi élete fonalát. Laura sógora, Jamie McAllan minden, ami a testvére
nem: elbűvölő, jóképű és elveszett, a múlt emlékei közt bolyong. Ronsel
Jackson, a McAllan farmon élő fekete bérlők legidősebb fia, kitüntetett háborús
hős, ám hiába védte halált megvető bátorsággal a hazáját, a faji szegregáció
korában nem veszik emberszámba. Az egykori fegyvertársak valószínűtlen
barátsága óhatatlanul is tragikus következményekkel jár.
Az érintett családok férfi- és
nőtagjai mind a saját szemszögükből idézik fel a történteket, hogy miközben a
dráma főszereplőivé lépnek elő, betekintést engedjenek mindennapi életükbe és
indítékaikba.
Véleményem:
Bár nagyon hamar felkeltette az érdeklődésemet (nyilván azért is, mert elkezdték reklámozni a belőle készült filmet), mégis tartottam egy picit ettől a könyvtől. A mondanivaló és a stílus szempontjából is elég komolynak tűnt, és nem voltam benne biztos, hogy mostanában kellőképpen rá vagyok hangolódva egy nehezebben emészthető regényre. Szerencsére azonban elég volt elolvasnom az első pár oldalt, hogy kiderüljön, teljesen alaptalan volt minden aggodalmam, ugyanis a történet már néhány mondat után rabul ejtett.
A regény több szemszögből íródott, az igazi főszereplőjének talán mégis Laura tekinthető, az egyszerű megjelenésű, ugyanakkor okos és talpraesett nő. Fiatalabb korában nem sikerült megtalálnia az igazit, így egy ideig félő, hogy vénlányként szülei mellett marad. Ekkor azonban betoppan az életébe Henry, az idősebb, de megfontolt és higgadt úriember, akihez feleségül megy. A házasságuk se nem kiemelkedően jó, se nem kiemelkedően rossz, ugyanakkor Laura számára komoly megpróbáltatást jelent, amikor Henry minden félretett pénzüket egy farmba fekteti, és a szülői háztól távol, egy rendkívül puritán módon berendezett viskóba kell költözniük, távol mindentől. Ráadásul magukhoz veszik Henry idős és rosszindulatú apját is, aki minden lehetséges alkalmat megragad arra, hogy menyét kritizálja.
Bár a történet közvetlenül a II. világháború után játszódik, az elmaradt környezet és a lassan hömpölygő cselekmény hatására sokszor éreztem úgy, hogy az időben sokkal messzebb járunk. Néha tényleg csak egy autó felbukkanása, vagy a harcok emlegetése rázott fel és emlékeztetett arra, hogy valójában "már" 1946-ban járunk. Lauranak két kislánya is született, akiket ugyan nagyon szeret, mégis az egész lényét, mindennapjait körüllengi valami szomorú üresség, reménytelen lemondás. Egyedüli üde színfoltként sokáig csak Florence tündököl, a szomszédban lakó fekete asszony, aki férjével együtt földet bérel Henry-től, és aki sokszor segít Lauranak a házimunkában. Az ő szemszögéből megírt fejezetek voltak számomra a legélvezetesebbek, volt bennük valami hihetetlen mély őserő és bölcsesség, ami tökéletes kontrasztot képzett a fehérek begyöpösödött gondolkodásával szemben.
A későbbiekben két esemény, pontosabban két személy érkezése rázza fel Sárfészek - a gúnyosan így emlegetett farm- lakóit. Egyrészt hazajön a háborúból Jamie, Henry zabolátlan és könnyelmű öccse, másrészt szintén hazatér Florence fia, Ronsel. Bár a maguk területén mind a ketten kiemelkedő és hazafias tevékenységet végeztek, egyikük sem tud megbékélni a háború után, ráadásul Ronselnek azzal is szembe kell néznie, hogy Amerikában - különösen a Mississippi környékén- továbbra is gyűlölik és megvetik a feketéket. Bár Laura és Henry a többséghez képest viszonylag felvilágosult gondolkodásúnak számít, azért az ő hozzáállásukban is szépen megmutatkozik a fehérek felsőbbrendűségébe vetett hitük.
A két fiatal férfi felbukkanása gyakorlatilag az első pillanattól kezdve magában hordozza a tragédia esélyét, és a könyv felétől szinte a bőrünkön érezzük, ahogy növekszik a feszültség. Minden szereplő megpróbál a maga módján lázadni a sorsa ellen, de kérdés, hogy ez a lázadás katarzishoz vezet-e, vagy a mindent elborító, nehéz sár - szó szerint és képletesen is- örökre visszahúzza őket oda, ahová tartoznak. Laura csöndes, de annál erőteljesebb tiltakozásai nagy hatással voltak rám, a szerzőnek nagyon jól sikerült ábrázolnia az ő vívódásait.
Azon ritka alkalmak egyike ez, amikor szinte tökéletesnek érzek egy regényt, gördülékeny, mégis szépirodalmi minőségű szövege, illetve a hat elbeszélő nagyszerűen kidolgozott karaktere csodás élménnyé tette az olvasását. Nagyon súlyos témákat feszeget, nemcsak a háborúval vagy a rasszizmussal kapcsolatban, de olyan területeken is, mint a házasság vagy a család. Ezek után most már nagyon kíváncsi vagyok a belőle készült filmre is, ha csak részben sikerül visszaadnia a regény hangulatát, akkor úgy érzem, nem leszek csalódott.
A könyvet köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Szerintem sokféle ízlés meg fogja találni ebben a könyvben a számításait, akár családregényre, akár történelmi regényre, akár korrajzra vágyik valaki. Senkit ne riasszon vissza, tényleg érdemes elolvasni!
"Henry sosem kérdezte meg, mit gondolok arról, hogy
harminchét év után elhagyom az otthonom és átköltözöm valami Isten háta mögötti
porfészekbe, ráadásul még a bakafántos apját is el kell viselnem – én pedig nem
mondtam el. Ez csak rá tartozott, ahogy a gyerekek, a konyha és a templom rám,
arra pedig mindig vigyáztunk, hogy ne sértsük meg egymás felségterületét. Ha
elengedhetetlenné vált, akkor is diszkréten csináltuk, a legmesszebb eső
határvidéken. "
 |
| Részlet a filmből. Forrás: http://www.imdb.com |
Bár a történet közvetlenül a II. világháború után játszódik, az elmaradt környezet és a lassan hömpölygő cselekmény hatására sokszor éreztem úgy, hogy az időben sokkal messzebb járunk. Néha tényleg csak egy autó felbukkanása, vagy a harcok emlegetése rázott fel és emlékeztetett arra, hogy valójában "már" 1946-ban járunk. Lauranak két kislánya is született, akiket ugyan nagyon szeret, mégis az egész lényét, mindennapjait körüllengi valami szomorú üresség, reménytelen lemondás. Egyedüli üde színfoltként sokáig csak Florence tündököl, a szomszédban lakó fekete asszony, aki férjével együtt földet bérel Henry-től, és aki sokszor segít Lauranak a házimunkában. Az ő szemszögéből megírt fejezetek voltak számomra a legélvezetesebbek, volt bennük valami hihetetlen mély őserő és bölcsesség, ami tökéletes kontrasztot képzett a fehérek begyöpösödött gondolkodásával szemben.
A későbbiekben két esemény, pontosabban két személy érkezése rázza fel Sárfészek - a gúnyosan így emlegetett farm- lakóit. Egyrészt hazajön a háborúból Jamie, Henry zabolátlan és könnyelmű öccse, másrészt szintén hazatér Florence fia, Ronsel. Bár a maguk területén mind a ketten kiemelkedő és hazafias tevékenységet végeztek, egyikük sem tud megbékélni a háború után, ráadásul Ronselnek azzal is szembe kell néznie, hogy Amerikában - különösen a Mississippi környékén- továbbra is gyűlölik és megvetik a feketéket. Bár Laura és Henry a többséghez képest viszonylag felvilágosult gondolkodásúnak számít, azért az ő hozzáállásukban is szépen megmutatkozik a fehérek felsőbbrendűségébe vetett hitük.
"Mondjanak bármit a négerre, mégiscsak a testvérünk.
A kistestvérünk, nem kérdés, fegyelmezetlen és csak megy a feje után, de
ugyanúgy Isten alázatos teremtménye. "
 |
| Részlet a filmből. Forrás: http://www.imdb.com |
A két fiatal férfi felbukkanása gyakorlatilag az első pillanattól kezdve magában hordozza a tragédia esélyét, és a könyv felétől szinte a bőrünkön érezzük, ahogy növekszik a feszültség. Minden szereplő megpróbál a maga módján lázadni a sorsa ellen, de kérdés, hogy ez a lázadás katarzishoz vezet-e, vagy a mindent elborító, nehéz sár - szó szerint és képletesen is- örökre visszahúzza őket oda, ahová tartoznak. Laura csöndes, de annál erőteljesebb tiltakozásai nagy hatással voltak rám, a szerzőnek nagyon jól sikerült ábrázolnia az ő vívódásait.
"Laura a zenét használta: énekelt, ha elégedett
volt, dudorászott, ha nem, vagy épp halkan, dallamtalanul fütyörészett, amíg
végiggondolta a dolgokat és eldöntötte, hogy énekeljen vagy dudorásszon. "
Azon ritka alkalmak egyike ez, amikor szinte tökéletesnek érzek egy regényt, gördülékeny, mégis szépirodalmi minőségű szövege, illetve a hat elbeszélő nagyszerűen kidolgozott karaktere csodás élménnyé tette az olvasását. Nagyon súlyos témákat feszeget, nemcsak a háborúval vagy a rasszizmussal kapcsolatban, de olyan területeken is, mint a házasság vagy a család. Ezek után most már nagyon kíváncsi vagyok a belőle készült filmre is, ha csak részben sikerül visszaadnia a regény hangulatát, akkor úgy érzem, nem leszek csalódott.
 |
| A regényből készült film plakátja. Forrás: http://www.imdb.com |
A könyvet köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Szerintem sokféle ízlés meg fogja találni ebben a könyvben a számításait, akár családregényre, akár történelmi regényre, akár korrajzra vágyik valaki. Senkit ne riasszon vissza, tényleg érdemes elolvasni!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése