Ítélet

Fülszöveg:

Jóképű idegen érkezik az álmos New England-i kisvárosba, Salem Fallsba, remélve, hogy mindent tiszta lappal kezdhet. Az egykori előkészítős leányiskolai tanárt a múltban súlyos vádak érték, amelyek megpecsételték jövőjét. Aztán egyszer csak egy nyugalmas kisvárosban találja magát, amelynek a kocsmájában mosogat, Addie Peabody irányítása alatt. Ám Salem Fallsban egy tinilányokból álló csapat tagjai sötét titkokat rejtegetnek – és Jack kiváló célpontnak tűnik, hogy megvádolják őt. 

A modern boszorkányperek világában Jacknek újra bizonyítania kell az ártatlanságát egy egész város előtt, amely válaszokat vár. 

Vajon bízhatunk-e az igazságszolgáltatásban? És a nő, akit mindennél jobban szeret, vajon mindezek fényében megbízik-e még benne?

Véleményem:

Jodi Picoult regényeivel már sok évvel ezelőtt összebarátkoztam, és kevés kivétellel azóta is igyekszem minden új könyvét elolvasni. Szeretem, hogy műfaji szempontból nem könnyen behatárolható, sablonos munkák ezek, hanem olyanok, ahol mindenből van egy kevés: egy kis dráma, egy kis romantika, egy kis krimi, mindez megfűszerezve egy kivétel nélkül egyedi és provokatív témaválasztással. Leginkább talán mégis azért szeretem, hogy mind a rendszeresen megjelenő jogi vonal (a könyveiben általában valamilyen tárgyalás köré épül a cselekmény), mind a karakterek jelleme igényes és jól felépített, ami mindig tartogat meglepetéseket is.

A Salem Falls című regény már évek óta a polcomon csücsül, mondván, egyszer majd elolvasom eredeti nyelven (csak persze sosem jutottam odáig), éppen ezért nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy a kiadó kihozza magyarul.

"Minden hazugsághoz két ember kell- valaki kitalál egy tetszetős mesét, a másik meg van olyan ostoba, hogy elhiggye."

Talán ez az idézet a legalkalmasabb arra, hogy összefoglalja az Ítélet lényegét és központi konfliktusát. Adott egy titokzatos, megnyerő idegen, aki váratlanul bukkan fel a csendes kisvárosban, Salem Falls-ban, hogy új életet kezdjen, egy mély sebeket rejtegető, magányos és kiszolgáltatott nő, ráadásként pedig egy csapat tinédzser lány, akik nem biztos, hogy pontosan olyanok, mint amilyennek a szüleik elképzelik őket. Miután Jack próbál beilleszkedni a kis közösségbe, és múltját hátrahagyva újra boldogulni, legvadabb rémálma válik valóra, amikor olyan bűncselekmény gyanújába keveredik, amellyel már egyszer szembe kellett néznie. Valaki biztosan hazudik, de ahogy azt Jodi-nál megszokhattuk, az utolsó pillanatig nem vehetjük biztosra, hogy kicsoda, azt pedig végképp nem, hogy milyen indítékok állnak a háttérben.

Érdekes, hogy pont a főhős, Jack karakterét éreztem egy picurkát kidolgozatlannak (sőt, több helyen egyenesen értelmetlennek tartottam a viselkedését), de cserébe kárpótolt a többi szereplő összetettsége. Nagyon közel került hozzám a bisztrót vezető Addie, aki annak ellenére igyekszik napról napra helyt állni a mindennapokban, hogy több olyan tragédia is történt vele élete során, aminek feldolgozása igazán emberes feladat. Nagyon megkedveltem Addie édesapját, Roy-t is, aki a morgós vénember felszíne mögött érző szívet és jó emberismeretet takargat. A legérdekesebb mégis a Salem Falls-i gyereklányok kis csapata volt, azon belül is a markánsabban kirajzolt Gillian karaktere. Az ő történetükből megtudhatjuk, milyen irányt vehet, ha egy csapat tinédzser valamilyen módon más akar lenni, mint a többség, különösen akkor, ha ők is rejtegetnek csontvázakat a szekrényükben.

"Teljes szívéből azt kívánta, bárcsak másként történt volna, de már értette, hogy a szavak olyanok, mint a magasból leejtett tojások- éppúgy nem lehet visszavonni őket, mint elfeledkezni a mocsokról, ami utánuk marad."

Ezekben a regényekben a legizgalmasabb rész mindig a bírósági tárgyalás. Nem vagyok jogi szakember, de ezeket a fejezeteket olvasva mindig az a benyomásom, hogy az írónő komoly kutatómunkával, hitelesen és egyben izgalmasan tudja ábrázolni azokat a helyzeteket, kételyeket, erkölcsi kérdéseket, amelyeket egy adott bűncselekmény - vagy éppen a védelem stratégiája- felvet. A történetet olvasva mi magunk is úgy érezzük, nem szívesen lennénk az esküdtek helyében, hiszen egyáltalán nem könnyű eldönteni, hogy ki a bűnös és ki az áldozat.

Ha valamilyen szempontból ki kellene emelnem ezt a regényt a többi Picoult-könyvhöz képest, akkor talán azt mondanám, hogy eddig ebben éreztem a legjobban eltaláltnak a "mindenkinek van valami takargatnivalója"-szálat. Ráadásul ezek a takargatnivalók sokszor kimondva sincsenek egyértelműen, csupán lebegtetve, amitől még inkább úgy érezzük, hogy rengeteg feszültség lappang a nyugodt és csendes felszín alatt. A közel 500 oldal végig fent tudta tartani az érdeklődésemet, szerettem volna minél előbb a végére érni, hogy megtudjam, ki felett kell ítéletet mondanom és miért.

A cselekmény természetéből adódóan nehéz ennél több konkrétumot megfogalmazni anélkül, hogy az a meglepetés rovására menjen, de talán már ennyiből is kiderül, hogy ismét egy egyedi, sajátos stílusú, mélyen elgondolkodtató darabot tarthatunk a kezünkbe. Így tehát bátran mondhatom, hogy aki eddig szerette Jodi könyveit, ne habozzon ezt is beszerezni, mert garantáltan nem fog csalódást okozni.

A könyvet köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Picoult-rajongóknak mindenképpen, sőt igazából akkor is jó kezdő-regény, ha valaki most szeretne ismerkedni az írónővel. Aki kedveli a különleges jogi esetek és az emberi lélek egyidejű boncolgatását, semmiképpen ne hagyja ki! ;)