Strand, papucs, szerelem

Fülszöveg:

Bogi igazi csapásként éli meg, amikor az egész nyarat édesapja lepukkant, balatonfüredi kempingjében kell eltöltenie. Ezért az eddigi nyarakból leszűrt tanulságok alapján összeír egy listát azokról a dolgokról, amiket mindenképpen el akar kerülni. Míg eleinte a legnagyobb problémája, hogy duci testét nem akarja bikiniben közszemlére tenni, később kiderül, hogy vannak az előnytelen fürdőruhánál és a lángostilalomnál komolyabb problémák is. És kezdetét veszi a nagy „Mentsük meg a kempinget!”-hadművelet… 

Bogi izgalmas és röhejes kalandokba keveredik, és talán, de tényleg csak talán, békét köt ősellenségével, a bikinivel is.

Véleményem:

Nem tudom, hogy a hivatalos sztenderdek szerint mennyire számítok még ifjúnak a magam közel 31 évével, de az biztos, hogy az ifjúsági regény olyan műfaj, amit sosem fogok igazán kinőni. Néha nagyon jól esik kicsit visszarepülni a saját tinikoromba, és újra átélni azokat a problémákat, élethelyzeteket, amik felnőtt fejjel lehet, hogy butaságnak tűnnek, de akkor azok voltak a legfontosabbak. És persze ott van hátsó szándékként az is, hogy fiatalokkal dolgozom, ezért szeretek olyan könyveket olvasni, amiket később jó szívvel ajánlhatok nekik.

Király Anikóról korábban nem hallottam még sajnos, de a Strand, papucs, szerelem a maga letisztult, vidám borítójával magára vonzotta a figyelmemet, és a kiadónak köszönhetően be is szerezhettem a Könyvhéten. Azt azonban a pozitív elvárásaim mellett sem gondoltam volna, hogy egy ennyire jó stílusban megírt, szórakoztató, kedves és szerethető történetet fogok kapni, ami már az első soraival le fog venni a lábamról.

"Még júniushoz képest is meleg volt. A kereszteződésnél zöldre vártam, és megpróbáltam elterelni a gondolataimat arról, hogy reggel elfogyott a dezodorom. Azon agyaltam, mennyire lehetek büdös. Túlságosan nem, mert a mellettem várakozók nem fintorogtak, és nem is néztek rám furcsán. Bár, ha nem a közlekedési lámpákat fixírozták volna, könnyen észrevették volna, hogy olyan vagyok, mint azok a kis, poharakból kikanalazható pudingok. Az egyik felük barna, a másik hófehér."

Ahogy már a fenti idézetből is kitűnik, a regény főhőse egy igazán belevaló, vicces és eredeti csajszi. Bár a legtöbb tizenhét éves ölni tudna azért, hogy az egész nyarat a Balatonnál töltse (legalábbis az én gyerekkoromban még így volt, javítsatok ki, ha változott a helyzet), Bogi egyáltalán nincs feldobva a lehetőségtől. Apját eddig minden nyáron csak két hétig kellett elviselnie, de édesanyja munkahelyi elfoglaltsága miatt rásózza az egész szezonra, ráadásul egy olyan kempingbe, ahol nem csak a sufni dől rá az emberre, de még az is előfordulhat, hogy egy részeg turista lepisili a fogkeféjét...Arról nem beszélve, hogy édesapja már új családot tervez, menyasszonnyal és születendő kistestvérrel, így teljesen érthető, ha Bogi kicsit feleslegesnek érzi magát, és úgy hiányzik neki az egész nyár, mint naptej a lángosra.

Szerencsére azonban a helyzet egyáltalán nem olyan rettenetes, mint ahogy első látásra tűnik. A kempingben dolgozó egyetemista Soma, az esernyő-szakértő, nyakigláb Robi és a nagyon is szerethető menyasszony, Zita, mind-mind hozzájárulnak apránként ahhoz, hogy Bogi megbékéljen önmagával, apjával, sőt, még magával a nyárral is, bikinivel és lovaskocsizással együtt. Közben természetesen számos furcsa, meghökkentő és vicces kalamajkába keverednek hőseink, amelyek egyrészt ismerősek lehetnek számunkra kamaszkorunk nyaraiból, másrészt meg mindig tartalmaznak valamiféle tanulságot (és igen, nekem ez pedagógusként vesszőparipám egy ifjúsági regény esetében).

"– Nézd csak meg!- hajolt felém Robi, és a szemére mutatott.- A jobb szemem sokkal kisebb, mint a bal. 

Belenéztem zöld szemeibe. Észrevehetően kisebb a jobb szeme. És milyen szép színe van. 

– Legalább jól látsz rajta. Nekem az egyik cicim kisebb, mint a másik. És hidd el, beszélgetések közben többször néznek cicikre, mint szemekbe."

Nagyon tetszettek a regény szereplői, mert annak ellenére, hogy többségükben megtestesítenek valamilyen archetípust, azért az írónő vette a fáradságot ahhoz, hogy rendesen kidolgozza és élettel töltse meg őket. Bogi mellett Robi bátyja, Arnold került hozzám a legközelebb, aki a súlyos izomtömegek és a látszólagos bunkóság mögött nagyon is érző szívet takargat. Igazából a történet összes figurája olyan volt, mint egy kedves, régi ismerős, különösen akkor lehet az embernek nosztalgikus érzése olvasás közben, ha hozzám hasonlóan sok nyarat töltött el gyerekként a Balatonnál. 

Ami ennek a könyvnek vitathatatlanul a legnagyobb előnye, hogy olyan tökéletes természetességgel, gördülékeny stílusban íródott, aminek köszönhetően észrevétlenül röpít végig bennünket az oldalakon. És lehet, hogy cselekmény szinten nem egy túlbonyolított darab, de mindig történik benne valami, ami megmosolyogtatja az embert. Bogi alakját nagyon fontosnak érzem, hiszen képviseli azokat a tizenéves lányokat, akik valamilyen szempontból elégedetlenek önmagukkal (és lássuk be, ez nem csak tizenévesen állandó probléma), és emellett becsülettel be is járja azt az utat, ami ahhoz szükséges, hogy végül felismerje a valódi értékeket saját magában és másokban is. Persze közben sokszor összekuszálódnak az érzelmei, és sok hibát követ el, de ez pont azért volt így tökéletes, mert hibázni szabad és kell is ahhoz, hogy végül igazán elégedettek legyünk az életünkkel.

"Soma után mentem. A rezsó melletti kulcstartót bogarászta, amin vagy harminc kilónyi kulcs és kulcstartó lógott. Segítettem volna neki, ha nem dolgozott volna bennem annyi érzelem egyszerre, és bárcsak dolgoztak volna bennem az érzelmek, de ők inkább házibulit tartottak a mellkasom környékén."

Szóval, bár nem gondoltam volna, hogy éppen egy ifjúsági regény fogja ezt mondatni velem, de ez az év talán egyik legjobb olvasmánya volt. Egyszerűen annyira könnyed, bájos és mulatságos egyszerre, hogy az embernek kicsit visszatér az abban való hite, hogy ma, 2018-ban is léteznek ennyire ártatlan és boldog tini-nyarak, ahová mi, kiöregedett harcosok is visszatérhetünk 330 oldal erejéig. Azt pedig nagyon remélem, hogy Király Anikótól mást is olvashatunk majd a jövőben, mert olyan könyvet tett le az asztalra, amivel méltán emeli a magyar ifjúsági regények színvonalát.

A könyvet köszönöm szépen a Menő Könyveknek!

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Végre egy könyv, amit őszintén és jó szívvel ajánlhatok 12 éves kor felett bárkinek, illetve azoknak, akik szeretnének egy regény erejéig fejest ugrani a Balatonba, és megtapasztalni, milyen is az igazi Vadkacsa-élmény.:)