Néma Tanú

Fülszöveg:

A ​Néma tanú sokkoló pszichológiai thriller egy nőről, aki meggyilkolja a férjét, és egy terapeutáról, aki rögeszmésen kutatja indítékait…

Alicia Berenson élete látszólag tökéletes: híres festőnő, aki feleségül ment egy jó nevű divatfotóshoz. Nagyszerű házban él, amelynek hatalmas ablakai egy parkra néznek London egyik legfelkapottabb negyedében. Egyik este férje, Gabriel későn tér haza a fotózásról, Alicia ötször arcon lövi, aztán mindörökre elnémul.

Vonakodása bármiféle magyarázattal szemben olyan titokká növeszti tettét, amely megragadja a nagyközönség figyelmét, és hírhedtté teszi személyét. Képeinek ára az egekbe szárnyal. Őt, a néma beteget a nyilvánosság és a bulvárlapok elől a The Grove-ba, egy észak-londoni törvényszéki orvostani intézetbe zárják.

Theo Faber, a bűnügyi pszichoterapeuta jó ideje vár a lehetőségre, hogy vele dolgozhasson. Elszántsága, hogy szóra bírja páciensét, és felfedje a titkot, miért lőtte le a férjét, saját indítékainak labirintusába vezeti… Olyan igazságot kutat, amely azzal fenyeget, hogy őt magát is felemészti.

Véleményem:

Az utóbbi időkben kezdek egyre jobban (újra) rákapni a krimikre és pszicho-thrillerekre, érdekes módon nekem valahogy a nyári időszak jobban be szokta vonzani ezeket. Ez alkalommal a Maxim Könyvkiadó ropogós újdonságáról, a Néma tanúról hoztam értékelést, ami minden lehetséges várakozásomat messze felülmúlta. Eleve bizakodó voltam, különösen kedvelem a pszichiátrián játszódó történeteket, illetve azt, ha egy thrillernek van valamilyen pszichiátriai vonatkozása vagy sokat foglalkozik a különböző mentális betegségekkel. Ha ehhez kapcsolódik még egy jó kis rejtély, vagy kibogozásra váró probléma és néhány érdekes karakter, akkor az elégedettségem szinte garantált. Ebben a regényben minden olyan kritérium teljesült, ami igazán fontos a számomra, így bátran kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb olvsmányélményével lettem gazdagabb. 

Adott egy elég ütős alapsztori, miszerint a fiatal és sikeres festőnő, Alicia, minden különösebb előzmény nélkül meggyilkolja a férjét, akivel addig boldog házasságban élt. Mivel a nő a letartóztatása pillanatától kezdve egy árva szót sem hajlandó mondani, zavart viselkedése miatt pszichiátriára kerül. Az ügye évek óta rejtély a rendőrség és az orvosok számára egyaránt, mert ugyan a bűncselekmény körülményei látszólag egyértelműek, azért nagyon sok a megválaszolatlan kérdés. Ezek a megválaszolatlan kérdések izgatják a regény tulajdonképpeni főhősét, Theo Fabert, aki pszichoterapeutaként nagy kihívást lát Alicia esetében, sőt, mondhatni már megszállottan szeretne segíteni rajta. A könyv fejezetei zömmel az ő szemszögéből íródnak, néhol megszakítva Alicia gyilkosság előtti naplóbejegyzéseivel. Ahogy az ilyen szerkesztéseknél lenni szokott, a kezdeti értetlenségből kerülünk mi is egyre inkább képbe, árnyalódik a karakterek személyisége és motivációi, illetve szépen sorban potyognak ki a csontvázak a szekrényből.

Bár az alaphelyzet eléggé izgalmas, ennyi még nem lenne elegendő ahhoz, hogy egy igazán jó thrillerről beszéljünk. Én szeretem, ha a konkrét bűncselekmény mellett nagy szerepet kap a lélektani vonatkozás is, illetve ha a szereplők személyisége, karaktere igényesen van megformálva. Úgy érzem, ez Theo esetében maximálisan megvalósult. A pszichiátriai munka és az Aliciával való együttműködés mikéntjén kívül nagyon sokat megtudunk a férfi hátteréről, gyerekkoráról, elszenvedett sérelmeiről, vagy éppen a házasságáról. Egy olyan szakember képe bontakozik ki előttünk, akinek magának is megvannak a saját démonjai, de megfelelő önismerettel és segítő szándékkal felvértezve igyekszik minden tőle telhetőt megtenni. Ezzel szemben Alicia számunkra is megfejthetetlen rejtély, hiszen sokáig csak másodkézből származó információk alapján próbáljuk megérteni, milyen nő lehetett a gyilkosság előtt, és mi oka lehetett végezni a férjével. Tetszett, ahogy a szerző beúsztatta a mellékszereplőket, és fokozatosan adagolta azok mocskos titkait, hogy tökéletesen kialakuljon a "semmi sem az, aminek látszik"-érzetünk az olvasás közben.

Hatalmas pirospont az írónak amiatt, hogy a regény pszichiátriai/pszichológiai vonatkozásai mögött érezhetően komoly kutatómunka áll, gyakori hivatkozásokkal. Szeretem, ha valaki ennyire igényes és komolyan veszi saját magát, bár azt gondolnánk, ez alapvetés egy regény esetében, sajnos futottam már bele az ellenkezőjébe. Ezekkel a kis háttérinformációkkal sokkal színesebb és érdekesebb lett az egész könyv, olvasás közben egyre kíváncsibb voltam, miféle megoldást vagy magyarázatot fogunk kapni a történtekre. Nos, természetesen ezúttal sem fogok spoilerezni, azt viszont elárulom, hogy a történetben jó néhány óriási csavart kapunk az arcunkba. És bár az egyik fő csavar olyan jellegű volt, ami el tud sülni rosszul is, itt most mégsem lemondó sóhaj, hanem hangos "basszuskuuuuulcs" szakadt ki belőlem (na jó, igazából egy picit csúnyábbat mondtam, de igyekszem cenzúrázni magam, és hát a lényeg, hogy meglepődtem, na). Egy hasonlóan nagy fordulat után mindig megállok egy picit visszagondolni az előzményekre, itt is így tettem, és örömmel konstatáltam, hogy a szerzőnek sikerült túljárni az eszemen, és úgy elejteni apró kis morzsákat, hogy az ember ne vegye őket figyelembe, hiába vannak a szeme előtt. Ennél jobban nem szeretném körülírni a cselekményt, a lényeg, hogy nem csak egy levegőben lógó, mindent felülíró csattanót kapunk, hanem egy nagyon logikusan és átgondoltan felépített történetet, ami csak az utolsó pillanatokban áll össze kerek egésszé. 

Szóval összességében nem nagyon tudok mást mondani, mint hogy határozottan ajánlom ezt a kötetet. Az erős atmoszférája, igényes kidolgozása, érdekes és árnyalt karakterei és a folyamatosan növekvő feszültség mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy egy nagyon ütős pszicho-thrillert kapjunk. Alex Michaelides neve új színfolt a műfaj palettáján, de azt gondolom, érdemes lesz figyelnünk rá, hiszen képes volt olyat írni, amivel egyszerre simul bele az igényes thrillerek sorába, és nyújt valami újszerűt és szokatlant. Muszáj kiemelnem végezetül azt is, hogy a kiadó könyvei nálam nagyon az élen járnak ebben az évben, örömmel látom, hogy alapos megfontlás és jó ízlés mentén választják ki a kiadásra szánt könyveket, ráadásul több, egymástól nagyon különböző műfajban. Remélem, sok-sok hasonló élményben lesz még részem általuk.

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne egy nagyon jól összerakott, izgalmas pszicho-thrillert olvasni, ahol a lélektani szál legalább olyan erős, mint a konkrét cselekmény. 

A könyvet köszönöm szépen a Maxim Könyvkiadónak!