Central Park

Fülszöveg:

New York, reggel nyolc óra. 

Alice, a fiatal párizsi rendőrnő és Gabriel, az amerikai jazz-zongorista egymáshoz bilincselve ébrednek egy padon a Central Parkban. 

Nem ismerik egymást, és arra sem emlékeznek, hogy valaha találkoztak volna. Alice előző este barátnőivel a Champs-Élysées-n bulizott, Gabriel pedig egy dublini klubban zongorázott. 

Lehetetlen? És mégis… 

Az első döbbenetet megannyi kérdés követi. Hogy kerültek ilyen veszélyes helyzetbe? Honnan származik a vérfolt Alice ingén? Miért hiányzik egy töltény a fegyveréből? Ha meg akarják érteni, mi történik velük, és visszatérni régi életükhöz, Alice és Gabriel kénytelenek összefogni. Az igazság, amire rábukkannak, fenekestül felforgatja az életüket…

Véleményem:

Guillaume Musso nagyon népszerű írónak számít napjainkban, éppen ezért csak pironkodva ismerem be, hogy ez volt az első regényem a francia szerzőtől. Bár a felkapottság nem mindig áll egyenes arányosságban a minőséggel, úgy gondoltam, érdemes tennem egy próbát, főleg, hogy olyanok is ajánlották, akiknek adok a véleményére. Aztán kicsit megijedtem, amikor elolvastam néhány értékelést, voltak elégedetlenkedő hangok, de szerencsére a tapasztalataim sokkal pozitívabbak voltak, mint amire ezek alapján számítottam. Nem mondom, hogy a legjobb krimi, amit életemben olvastam, de teljesen korrekt mértékben izgalmas és szórakoztató, tökéletes választás egy nyaraláshoz vagy utazáshoz.

A történetünk egyből belecsap a dolgok közepébe, hiszen minden különösebb bevezető nélkül azzal az alapszituációval indít, hogy egy nő, Alice felébred egy padon. Kezdetben teljesen zavartan próbálja helyre tenni, mit keres egy parkban, amikor előző éjjel még a barátnőivel szórakozott, zavarát pedig csak fokozza, amikor konstatálja, hogy nincs egyedül: ugyanis egy idegen férfi van hozzábilincselve. Még szerencse, hogy Alice egyébként rendőrként dolgozik, így az átlagemberhez viszonyítva egész jól viseli ezt a sokkot, ettől függetlenül fogalma sincs arról, hogy került ide, és ki a titokzatos férfi mellette. Amikor társa, Gabriel is magához tér, aki zenésznek mondja magát és állítása szerint ugyanilyen rejtélyes körülmények között került ide, még nagyobb meglepetésként éri őket, hogy egy másik kontinensen ébredtek ahhoz képest, ahol előző este tartózkodtak. Alice ruhája ráadásul véres és egy pisztoly is lapul a zsebében, a holmijaik között pedig további árulkodó jelek és nyomok vannak, amik alapján nem biztos, hogy célszerű szimplán besétálniuk a rendőrségre.

A két idegen ebben a különös és ingatag szövetségben próbál kikeveredni a lehetetlen helyzetből, mely folyamat jócskán bővelkedik az akcióban. Alice a saját nyomozótársától igyekszik információkat gyűjteni, és ahogy haladnak a különféle nyomok után, még az is lehetségessé válik, hogy ennek az egésznek köze van egy régi ügyhöz, amelyben a nő egy sorozatgyilkos után nyomozott, és ami szörnyű tragédiával zárult az életében. Mindeközben kiderül, hogy Gabriel sem egészen az, akinek mondja magát, így Alice már végképp nem tudja, kiben bízhat. A múltban játszódó fejezetek váltakoznak a jelen eseményeivel, így szép lassan kibontakozik előttünk, hogyan függenek össze a kirakós darabkái egymással, hogy aztán végül nem várt csattanóba forduljon minden. És azt hiszem, a történések szintjén pont ezért nem is érdemes többet mondanom, hiszen egy krimi esetében magunk szeretjük átélni ezeket a fordulatokat és csavarokat.

Alice karaktere, bár elég határozottra és markánsra sikeredett, az egész regény során kicsit távol maradt tőlem. Az mondjuk sokat segített, hogy a visszaemlékezésekből jobban megismerjük őt és azt a tragédiát, ami azzá tette, aki, de valahogy mégsem lett maradéktalanul szimpatikus a számomra. Túl ridegnek és merevnek éreztem, de ez valószínűleg csak ízlés dolga, hiszen az előzmények alapján ezek miértjére is választ kapunk. Gabriel érdekes figura volt, aki inkább ébresztett bennem rokonszenvet, de Alicehez hasonlóan én sem tudtam tökéletesen megbízni benne, és folyamatosan készenlétben voltam, mikor derül ki róla valami turpisság. Az viszont vitathatatlan pozitívum, hogy a cselekmény nagyon pörgős és lendületes, végig fenntart egy egységes szintet, ami miatt nehezen tesszük le a könyvet és egyre jobban szeretnénk már tudni, mi fog kisülni ebből az egészből. A végkifejlettel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak (és természetesen megint csak nem tudom túl konkrétan megfogalmazni, miért, hiszen akkor oda a meglepetés), tény, hogy olyasmi, amire nem számítottam, ugyanakkor nekem kicsit elrugaszkodott és furcsa volt. Mindenesetre a felmerülő kérdéseinkre választ fogunk kapni, ami ha nem is biztos, hogy mindenkinek az ínyére lesz, de legalább kerek egésszé teszi a történetet.

Szóval, tényleg csak annyit mondhatok, hogy ez egy klassz kis krimi, jó pár óra önfeledt kikapcsolódást nyújtva, de az igazi katarzis élménye nélkül. Persze nem is biztos, hogy erre van mindig szükségünk, én magam egy cseppet sem voltam csalódott, hiszen nem voltak különösebb elvárásaim a korábbi olvasások hiányában. Ha valaki ilyen módon a helyén tudja kezelni, és tényleg valami könnyedebb darabra vágyik, akkor azt gondolom, elégedett lesz, hiszen gördülékeny stílusban, olvasmányosan és logikusan épül fel a cselekmény, és egyfolytában történik valami. Engem pont annyira győzött meg, hogy akarjak még kísérletezni Musso regényeivel, különösen, ha van, ami még ennél is jobb.

A könyvet köszönöm szépen a Park Kiadónak!

Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik egy pörgős, haladós, ugyanakkor könnyedebb krimit szeretnének olvasni.