Ahol a folyami rákok énekelnek (értékelés és nyereményjáték)
Delia Owens biológusnő első regényében, az Ahol a folyami rákok énekelnekben szívszorító s egyben izgalommal teli módon jelenik meg az ember és természet egysége; a lápi növényzet és a madarak szárnyának csapkodása közt pedig egy krimi és egy szerelmi történet szálai fonódnak össze. Nem csoda, hogy a mű rohamosan bestsellerré vált - ahogy az sem, hogy a Libri Kiadó jóvoltából végre megérkezett a magyar olvasókhoz, köztük a Blogturné Klub tagjaihoz is, akik most egy hat állomásos turné keretein belül számolnak majd be a tapasztalataikról. Tartsatok velünk, hogy ti is megismerjétek Kya Clark, a “Lápi Lány” magával ragadó életét, s végül gazdagabbak lehessetek a regény egy példányával!
Kiadó: Libri, 2019
Oldalszám: 426 oldal
ISBN: 9789634335665
Eredeti cím: Where the Crawdads Sing
Fordító: Csonka Ágnes
Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.
A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.
Véleményem:
Kicsit féltem ettől a regénytől, mivel annak ellenére, hogy a fülszövege alapján abszolút a profilomba és az ízlésembe vág, azért több helyen olvastam olyan véleményt is, ami szerint kicsit túl lett értékelve. Szerencsére újfent meggyőződtem arról, hogy nyugodtan hallgathatok a megérzéseimre, ugyanis ez a történet pontosan akkora telitalálat lett, mint amire az előzetes elvárásaim és a csodálatos borító alapján számítani lehetett. Gyönyörű, fájdalmas és tartalmas, tele élettel, szívvel és lélekkel, ami segít, hogy kicsit képesek legyünk kiszállni a mókuskerékből, eltöprengeni, vagy egyszerűen csak érezni.
Szeretem, ha egy regénynek köszönhetően térben és időben egyaránt nagy utazáson vehetek részt, Delia Owens könyvén keresztül most Észak-Karolina mocsaras lápvidékére jutottam el az 1950-es évekbe. Ez az egyszerre zord és misztikus táj komoly kihívást állít az emberek elé, éppen ezért azokban az időkben kevésbé vették szigorúan, ha valaki ott akart letelepedni és sajátított ki egy kis darab földet magának, az ott élőket egyszerre gúnyolták, félték, és talán kicsit tisztelték is a városiak. A történetünk főhőse, Kya ezen a lápvidéken született és élt családjával, elszigetelten a legtöbb embertől. Mindez talán nem jelentett volna nagy problémát, ha egy szerető és gondoskodó családot tudhat a magáénak, Kya családja azonban sajnos egyáltalán nem ilyen. Iszákos, a háború után egyre mélyebbre süllyedő apja elől édesanyja és testvérei is elmenekülnek, és sorra lépnek ki a kislány életéből, míg ő először mogorva apjával, majd az ő eltűnése után teljesen egyedül marad a lápi viskóban. Ahelyett azonban, hogy teljes kétségbe esne és a többi felnőtt segítségét vagy védelmét kérné, új családot választ magának a madarak, halak és növények személyében, és szép lassan megtanul boldogulni ebben a különös, egyszerre szép és magányos világban.
A regény cselekménye több idősíkon játszódik, egyrészt elmeséli nekünk Kya történetét kisgyermek korától kezdve, másrészt bemutat nekünk egy jó néhány évvel később történt rejtélyes gyilkosságot, ahol az addigra fiatal nővé cseperedett Lápi Lány lesz az első számú gyanúsított. Innen eredeztethető a regényen található "krimi" címke, ám ez szerintem senkit ne tévesszen meg, nem ez a domináns szál vagy műfaji sajátosság. Sokkal inkább tekinthető az egész egy lélektani vagy női sors-regénynek, ahol egyébként egy gyilkosság is történik, de a hangsúly nem a nyomozás folyamatán, sokkal inkább az emberi természet működésén és a társadalmi előítéleteken van. Ahogy a múltat elbeszélő fejezetek időben közelítenek a jelenhez, egyre jobban kikristályosodik előttünk, mi történhetett azon a végzetes éjszakán, amikor a város üdvöskéje, Chase Andrews életét vesztette.
Ahogy korábban is írtam, a regényben nagyon meghatározó szerepe van a magánynak és a fájdalomnak. Kya már kislány korában megéli, milyen az, amikor mellőzik és elhanyagolják, mely folyamat abban csúcsosodik ki, hogy teljesen egyedül marad. Szinte felfoghatatlan, hogy egy ilyen fiatal lány hogyan tud boldogulni, amikor sem pénze, sem támogató környezete nincsen, Kya mégis feltalálja magát, és előteremti magának azokat a javakat, amikre feltétlenül szüksége van a túlélés érdekében. A mindennapjait olvasva szinte elszégyelljük magunkat, mennyi fölösleges dolgot birtoklunk és igénylünk a saját életünkben, amikor ez a kislány örül, ha csomós dara helyett néha más is jut az asztalára. Ahogy azonban a gyerekeknél sokszor lenni szokott, Kya rendelkezik egy olyan csodálatos képességgel, amit sok felnőtt hajlamos elfelejteni: meglátni az apró dolgokban a szépséget, és kincsnek tekinteni olyasmit is, ami másnak csak kacat. Számára a láp nem egy nehezen élhető, veszélyes és kietlen hely, hanem egy olyan varázslatos birodalom, ahol az állatok és növények végtelen gazdagsága tárul elé, és ahol minden történeteket mesél, ha az ember értő füllel és szívvel hallgatja. Ugyanakkor persze Kya is társas lény, és nagyon jól megmutatkozott a regényben, hogy hiába szokta meg sajátos életét, iszonyatosan szomjazza a szeretetet és a törődést, és a maga módján nagyon szeretne kapcsolódni egy másik emberi lényhez. Zseniálisan írta meg a szerző ezt a kettősséget a lány személyiségében, aki egyszerre képtelen arra, hogy beilleszkedjen az emberi közösségbe, ugyanakkor bármit megtenne, hogy tartozhasson valakihez. Magányos életében felbukkan néhány szereplő, közülük is kiemelkedik bátyja gyerekkori barátja, Tate, azonban hiába kerül közel ezekhez az emberekhez, mégis sokszor kell csalódnia, és újra meg újra átélnie az elhagyottság élményét. Ez az a fájdalom, ami olyan elemi erővel üt át a lapokon, hogy nehezen bírjuk ki sírás nélkül, miközben mindez olyan szép nyelvezettel és gondolatokkal van megfűszerezve, hogy képtelenség letenni a könyvet.
Amint mondtam, a gyilkossággal kapcsolatos nyomozás ugyan egész izgalmasan bontakozik ki a fejezetekben, mégsem gondolom, hogy ezen van a fő hangsúly. Persze az olvasó szeretné tudni, hogy mi történt, és hogy mi Kya szerepe a tragédiában, de számomra legalábbis sokkal érdekesebb volt az a szál, hogy a magányos kislány hogyan válik határozott, zabolázatlan fiatal nővé, aki végtelen tudásszomjának és a természettel szembeni alázatának köszönhetően a láp igazi szakértőjévé válik. Olvasás közben én is nagyon megszerettem ezt a különös vidéket, a tájleírások olyan érzékletesek voltak, hogy sokszor úgy éreztem, mintha én is ott lennék a parton a sirályok között- ebben biztos, hogy komoly szerepet játszott Delia Owens zoológus múltja.
Végezetül tényleg csak annyit mondhatok, hogy egy próbát mindenképpen érdemes tenni vele, engem nagyon megtalált most ez a történet és napokig a hatása alatt voltam. Nagyszerű választás, ha az ember egy érzelmes, lassan hömpölygő és gyönyörűen megírt történetre vágyik.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki olyan könyvet keres, ahol a természet, az emberi lélek és az érzelmi gazdagság áll a középpontban, és ahol nem utolsó sorban megismerhet egy különleges, végtelenül erős és bátor női főhőst.
Szeretem, ha egy regénynek köszönhetően térben és időben egyaránt nagy utazáson vehetek részt, Delia Owens könyvén keresztül most Észak-Karolina mocsaras lápvidékére jutottam el az 1950-es évekbe. Ez az egyszerre zord és misztikus táj komoly kihívást állít az emberek elé, éppen ezért azokban az időkben kevésbé vették szigorúan, ha valaki ott akart letelepedni és sajátított ki egy kis darab földet magának, az ott élőket egyszerre gúnyolták, félték, és talán kicsit tisztelték is a városiak. A történetünk főhőse, Kya ezen a lápvidéken született és élt családjával, elszigetelten a legtöbb embertől. Mindez talán nem jelentett volna nagy problémát, ha egy szerető és gondoskodó családot tudhat a magáénak, Kya családja azonban sajnos egyáltalán nem ilyen. Iszákos, a háború után egyre mélyebbre süllyedő apja elől édesanyja és testvérei is elmenekülnek, és sorra lépnek ki a kislány életéből, míg ő először mogorva apjával, majd az ő eltűnése után teljesen egyedül marad a lápi viskóban. Ahelyett azonban, hogy teljes kétségbe esne és a többi felnőtt segítségét vagy védelmét kérné, új családot választ magának a madarak, halak és növények személyében, és szép lassan megtanul boldogulni ebben a különös, egyszerre szép és magányos világban.
A regény cselekménye több idősíkon játszódik, egyrészt elmeséli nekünk Kya történetét kisgyermek korától kezdve, másrészt bemutat nekünk egy jó néhány évvel később történt rejtélyes gyilkosságot, ahol az addigra fiatal nővé cseperedett Lápi Lány lesz az első számú gyanúsított. Innen eredeztethető a regényen található "krimi" címke, ám ez szerintem senkit ne tévesszen meg, nem ez a domináns szál vagy műfaji sajátosság. Sokkal inkább tekinthető az egész egy lélektani vagy női sors-regénynek, ahol egyébként egy gyilkosság is történik, de a hangsúly nem a nyomozás folyamatán, sokkal inkább az emberi természet működésén és a társadalmi előítéleteken van. Ahogy a múltat elbeszélő fejezetek időben közelítenek a jelenhez, egyre jobban kikristályosodik előttünk, mi történhetett azon a végzetes éjszakán, amikor a város üdvöskéje, Chase Andrews életét vesztette.
Ahogy korábban is írtam, a regényben nagyon meghatározó szerepe van a magánynak és a fájdalomnak. Kya már kislány korában megéli, milyen az, amikor mellőzik és elhanyagolják, mely folyamat abban csúcsosodik ki, hogy teljesen egyedül marad. Szinte felfoghatatlan, hogy egy ilyen fiatal lány hogyan tud boldogulni, amikor sem pénze, sem támogató környezete nincsen, Kya mégis feltalálja magát, és előteremti magának azokat a javakat, amikre feltétlenül szüksége van a túlélés érdekében. A mindennapjait olvasva szinte elszégyelljük magunkat, mennyi fölösleges dolgot birtoklunk és igénylünk a saját életünkben, amikor ez a kislány örül, ha csomós dara helyett néha más is jut az asztalára. Ahogy azonban a gyerekeknél sokszor lenni szokott, Kya rendelkezik egy olyan csodálatos képességgel, amit sok felnőtt hajlamos elfelejteni: meglátni az apró dolgokban a szépséget, és kincsnek tekinteni olyasmit is, ami másnak csak kacat. Számára a láp nem egy nehezen élhető, veszélyes és kietlen hely, hanem egy olyan varázslatos birodalom, ahol az állatok és növények végtelen gazdagsága tárul elé, és ahol minden történeteket mesél, ha az ember értő füllel és szívvel hallgatja. Ugyanakkor persze Kya is társas lény, és nagyon jól megmutatkozott a regényben, hogy hiába szokta meg sajátos életét, iszonyatosan szomjazza a szeretetet és a törődést, és a maga módján nagyon szeretne kapcsolódni egy másik emberi lényhez. Zseniálisan írta meg a szerző ezt a kettősséget a lány személyiségében, aki egyszerre képtelen arra, hogy beilleszkedjen az emberi közösségbe, ugyanakkor bármit megtenne, hogy tartozhasson valakihez. Magányos életében felbukkan néhány szereplő, közülük is kiemelkedik bátyja gyerekkori barátja, Tate, azonban hiába kerül közel ezekhez az emberekhez, mégis sokszor kell csalódnia, és újra meg újra átélnie az elhagyottság élményét. Ez az a fájdalom, ami olyan elemi erővel üt át a lapokon, hogy nehezen bírjuk ki sírás nélkül, miközben mindez olyan szép nyelvezettel és gondolatokkal van megfűszerezve, hogy képtelenség letenni a könyvet.
„A mellkasában ott dobogott egy szív nagyságú fájdalom. Semmi nem enyhítette. Sem a sirályok, sem egy ragyogó naplemente, sem a legritkább kagylók.”
Amint mondtam, a gyilkossággal kapcsolatos nyomozás ugyan egész izgalmasan bontakozik ki a fejezetekben, mégsem gondolom, hogy ezen van a fő hangsúly. Persze az olvasó szeretné tudni, hogy mi történt, és hogy mi Kya szerepe a tragédiában, de számomra legalábbis sokkal érdekesebb volt az a szál, hogy a magányos kislány hogyan válik határozott, zabolázatlan fiatal nővé, aki végtelen tudásszomjának és a természettel szembeni alázatának köszönhetően a láp igazi szakértőjévé válik. Olvasás közben én is nagyon megszerettem ezt a különös vidéket, a tájleírások olyan érzékletesek voltak, hogy sokszor úgy éreztem, mintha én is ott lennék a parton a sirályok között- ebben biztos, hogy komoly szerepet játszott Delia Owens zoológus múltja.
"Felállt és kisétált az éjszakába, a növekvő hold tejes fényébe. A láp lágy levegője úgy hullott a vállára, mint a selyem. A holdfény váratlan utat választott magának a fenyők között, az árnyak ritmikusan szitáltak. Kya alvajáróként kószált, miközben a hold mezítelenül felkelt a vízből és áganként kapaszkodott egyre feljebb a tölgyfák között. A lagúnapart csúszós iszapja csillogott az erős fényben, és sok száz szentjánosbogár pettyezte az erdőt."Bár a regény központi szereplője Kya, azért akad jó néhány mellékszereplő, akiknek a karakterét ha nem is nagyon részletesen, de érzékletesen dolgozta ki az írónő. Közülük is kiemelkedik Tate, az a fiú, akinek a legközelebb sikerül férkőznie a lányhoz, és aki olvasni tanítja akkor, amikor mindenki más csak különc remetelányként tekint rá. Nagyon szerettem még Jumpin'-t, az idős boltost, akinek segítsége és feltétlen elfogadása nélkül Kyának soha nem sikerült volna túlélnie a lápon. Természetesen az is nagyon jól megmutatkozik a regényben, hogy a legtöbb ember hogyan viszonyul ahhoz, ami szokatlan, furcsa, más: Kyát nagyon kevesen akarták igazán megérteni és megismerni, és nem csak a családja, de az a társadalom is magára hagyta, aki felelősséggel tartozott volna a kislányért. Az ezzel kapcsolatos eszmefuttatások is nagyon gondolatébresztőek voltak, és igazán katartikus jelenetekben csúcsosodtak ki a későbbiekben.
Végezetül tényleg csak annyit mondhatok, hogy egy próbát mindenképpen érdemes tenni vele, engem nagyon megtalált most ez a történet és napokig a hatása alatt voltam. Nagyszerű választás, ha az ember egy érzelmes, lassan hömpölygő és gyönyörűen megírt történetre vágyik.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki olyan könyvet keres, ahol a természet, az emberi lélek és az érzelmi gazdagság áll a középpontban, és ahol nem utolsó sorban megismerhet egy különleges, végtelenül erős és bátor női főhőst.
Nyereményjáték:
A szerző, Delia Owens természettudományos érdeklődésének és jártasságának a regényében is teret enged, ebből ered a főszereplő, Kya egyik hobbija is: a lány a lápi területen talált madártollakat gyűjti és rendszerezi. Nyereményjátékunk épp ehhez fog kapcsolódni: a turné valamennyi állomásán elbújtak egy-egy könyvben feltűnő madárfaj nevének betűi: a ti feladatotok az lesz, hogy megtaláljátok és helyes sorrendbe rendezzétek a betűket, az így kapott madárnevet pedig beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! A helyes megfejtők közt gazdára lel majd a regény egy meseszép példánya, sok sikert!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Állomáslista:
07.17. Kelly és Lupi olvas
07.19. Nem félünk a könyvektől!
07.21. Könyv és Más
07.23. A Szofisztikált Macska
07.25. Never Let Me Go
07.27. Ambivalentina
Megjegyzések
Megjegyzés küldése