HiSztorik- Bíró Szabolcs: Királyok éneke

Bíró Szabolcs: Királyok éneke (Anjouk 6.)

Athenaeum, Budapest, 2019.

ISBN: 9789632938813

Fülszöveg:

1333. A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.

Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.

Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.

Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni szeretne – rájönni, mi a valódi öröksége.

A Királyok éneke, mely az Arany Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou Károly utolsó nagy uralkodói korszakának éveit, a nemzetközi diplomácia terén elért eredményeit meséli el, miközben tovább szövi valós és fiktív hősei történetét. Lapjain régről ismert és új szereplők egyaránt felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak egy birodalom sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt történelmének.

Előszóként:

Mindig felfokozott várakozással és nagy izgalommal veszem kézbe kedvenc sorozataim újonnan megjelenő köteteit. Egyrészt alig várom már, hogy ismét felvehessem a történet szálait, és végre megismerhessem régi kedves szereplőim további sorsát, másrészt viszont mindig ott a félsz is, vajon még mindig sikerül-e hoznia a szerzőnek a már jól megszokott és elvárt minőséget. Bíró Szabolcs nem kis fába vágta a fejszéjét, mikor nekikezdett a 15 részesre (5 egymással összefüggő trilógiára) tervezett regényfolyam megírásához, de eddig remekül vett minden akadályt. Immáron hatodik kötetéhez érkezett a sorozat – mely egyben az Arany Visegrád-trilógia harmadik, befejező része is – a színvonal azonban nem csökken, sőt. Stílusa egyre kifinomultabb, érettebb, ahogy haladunk előre a magyarországi Anjou királyok életének rögös útján.

Értékelésem:

Nem könnyű egy sorozat hatodik része után még újat mondani. Akik eddig szerették az Anjoukat, most sem fognak csalódni, ebben biztos vagyok. Továbbra is remek stílusban, igényes nyelvezettel megírt, hiteles történelmi regénnyel folytatódik a sor, melyben tökéletes elegyet alkotnak a fiktív és valós szereplők és események. A hangsúly ezúttal a harcokról áttevődik a diplomácia nem kevésbé izgalmas és érdekes terepére. Bepillantást nyerünk egy dinasztikus érdekek mentén köttetett házassági szerződés kulisszái mögé, valamint rengeteg információt, részletes képet kapunk a Visegrádi Királytalálkozó okairól, előzményéről és eredményeiről, illetve a korabeli Cseh- és Lengyel Királyság, valamint a Német Lovagrend egymáshoz fűződő viszonyairól is.

A Visegrádi Királytalálkozó (Kiállítás a visegrádi Fellegvárban)

Forrás: www.visegrad.hu

A regény főhőse – az Ötvenezer lándzsáéhoz hasonlóan – most is Bátor Szilárd, legtöbbször az ő sorsán keresztül ismerhetjük meg az 1333-1339-ig terjedő időszak főbb eseményeit. A kötet az ő néhány oldalnyi visszaemlékezésével kezdődik, ami főbb vonalakban összefoglalja az előző részekben történteket. Mivel nem folyamatában olvastam a regényeket, ez a rövid mementó kifejezetten jól jött, segített visszazökkenni a korba, felidézni a főbb szereplőket, felvenni az események fonalát. Károly király eddigi uralmának summázata mellett felelevenedett Szilárd személyes tragédiája és konfliktusa a királyné öccsével, Kázmérral, aki időközben lengyel király lett. Az olvasó gyomra óhatatlanul is görcsbe rándul a gondolattól, vajon a történelem megismétli önmagát? Ő is a bosszú útját választja, mint az apja, Bátor Attila? Vagy a gyűlöletnél erősebb lesz a Károly királyhoz való hűsége? Az izgalom minden esetre az első oldalaktól kezdve szavatolt.

A csatateret felváltja a tárgyalóasztal, békeidőben pedig nagyobb teret kaphatnak a személyes történetek. Számomra a regény legmeghatóbb pillanatai András herceg nevéhez fűződtek. Az uralkodó családok körében mindennaposak voltak az érdekek és szövetségek mentén köttetett házasságok, gyakran már egészen fiatalon, olykor csecsemőkorban eljegyezték egymással a feleket. Jó esetben a gyermekek felnőhettek saját országukban, Andrásnak azonban ez nem adatott meg. Ahhoz, hogy nápolyi király lehessen elszakítják a családjától, új környezetben, új emberek között kell folytatnia az életét. Nehéz volt száraz szemmel olvasni az öt éves kisfiú kérdezősködését Nápolyról, majd búcsúját bátyjától, Lajostól. A dinasztikus kötelezettségek minden drámája és kegyetlensége benne van ezekben a sorokban.

I. Károly magyar király

Forrás: Wikipédia

A történelemkönyvekből tudjuk, hogy közeledik Károly uralkodásának vége, így a folytonosság érdekében a szerzőnek gondoskodnia kellett az eljövendő nemzedék bemutatásáról is. Egyelőre még csak kisebb epizódok erejéig, de megjelenik a trónörökös, Lajos herceg alakja, és megkezdődik a későbbi lovagkirály személyiségének felvázolása. Gondolom nem vagyok egyedül vele, de már nagyon várom a következő kötet megjelenését, hogy alaposabban is megismerkedhessek vele.

Jelen kötet számszerűsített értékelése 9,5/10, ami teljességgel szubjektív, feltehetően zaklatottabb mindennapjaim eredményeképpen nem tudtam száz százalékosan belefeledkezni a történetbe. Köszönöm a könyvet és a bizalmat az Athenaeum Kiadónak!

Jehuka