VadÁdám-trilógia 2.: Az özönvíz éve (értékelés és nyereményjáték)

A MaddAddam-trilógia második részében, Az özönvíz évében új karakterekkel ismerkedhetünk meg, akik túlélték a világvégét. Az ő történetük legalább annyira izgalmas, mint az első könyvben Hóemberé, Guvaté és Gazelláé. Ren és Toby életéről ezúttal négy bloggerünk olvasott. A turné végén természetesen ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Kiadó: Jelenkor, 2019

Oldalszám: 650 oldal

ISBN: 9789636767983

Eredeti cím: The Year of the Flood

Fordító: Varga Zsuzsanna, Horváth Viktor

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

A MaddAddam-trilógia második kötetének középpontjában az emberiséget elpusztító járvány és az azt megelőző évtizedek állnak, melyek története két túlélő elbeszéléséből tárul fel. Ren édesanyja kihűlt házasságából megszökött egy rejtélyes férfival, és magával vitte a lányát is; Toby pedig egy gyorsétteremláncnál volt eladó, ahonnét menekülnie kellett, miután egy jól irányzott rúgással nyilvánosan megalázta zaklató, szadista főnökét. Mindketten a Kertészek szektájában lelnek menedékre: a természetet és az életet mindenek fölött tisztelő hívek szakadatlanul készülnek a Víztelen Özönvíz elérkezésére, melynek hitük szerint egyedüli túlélői lesznek. Míg a trilógia első kötete, a Guvat és Gazella a tudomány oldaláról, Az Özönvíz éve a vallás és a hit felől teszi mérlegre a kérdést: ha az ember már teremteni is képes, mi a felelőssége a teremtett világgal szemben?

Margaret Atwood nagyszabású disztópiája a MaddAddam-trilógia. A Guvat és Gazella, valamint Az Özönvíz éve javított kiadásban jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, a befejező kötet, a MaddAddam pedig most először olvasható magyarul.

Véleményem:

Tovább folytattam kalandozásaimat Margaret Atwood baljós világában, ezúttal a MaddAddam-trilógia második kötetével, Az özönvíz évével. Nem is volt baj, hogy tartottam egy kis szünetet a két regény között, hiszen nem árt kicsit töltekezni, mielőtt az ember újra elmerül ebben a nyomasztó világban. Annál is inkább, mivel ez a rész nekem most sokkal nagyobbat ütött, mint a bevezető kötet, míg arra kicsit nehezen hangolódtam rá, ez egyből beszippantott és nem is eresztett az utolsó oldalakig. Sötét, baljós, elkeserítő, kétségbeejtő, fullasztó- csak néhány jelző, ami eszembe jutott az olvasás közben. Ha emellett nem tett volna Atwood mást is az asztalra, még azt is mondhatnánk, hogy nagyon öncélú ez az egész. Viszont a könyv szerencsére bővelkedik mély és elgondolkodtató tartalomban, akár az emberi lét kérdéseivel, akár a bioetikával, akár a fenntarthatósággal kapcsolatban. 

A MaddAdam-trilógia világa alapvetően két, szélsőséges rétegre osztja az emberiséget. Egyrészt adva van a gazdagokat ellátó és a tudományos szférát is tartalmazó Konszernek világa, másrészt a szegény plebsztelepek, ahol a mindennapi túlélésért folyik a küzdelem. Atwood nagyon élesen rajzolta meg ezt a két pólust, melyek más-más aspektusból mutatják meg, hogyan lehet reagálni egy olyan világra, ahol az erőforrások már nyilvánvalóan végesek, a környezet és az állatvilág kipusztulófélben van, az emberi erkölcsök és törvények pedig kezdenek teljesen fellazulni. Míg a kutatásokat szorgalmazó elit réteg a lehető legbizarrabb módokon igyekszik kizsigerelni azt a keveset is, ami megmaradt (lásd emberi szervek tenyésztése állatokban, génmanipulált élelmiszerek, kétségbeesett plasztikai műtétek stb.), addig a szegények seftelnek, guberálnak, és megpróbálnak mindent áruba bocsátani, amit csak lehet, akár a saját testüket-lelküket is. Az első kötet az előbbi réteget mutatta be részletesebben, itt ismerhettük meg a címadó Guvatot és a katasztrófát túlélő Jimmyt/Hóembert, illetve azt a folyamatot, ami az emberiséget majdnem teljesen kipusztító járványok és a guvatkák megjelenéséhez vezetett. Már akkor hiányoltam, hogy a plebsztelepekről keveset tudtam meg, szerencsére a második rész bőségesen kárpótolt, ugyanis itt pont ezt a réteget ismerjük meg jobban.

Ez a kötet szinte teljes egészében a múltban játszódik, két túlélő nő, Ren és Toby szemszögéből, akik fiatal korukban egy, a katasztrófát megelőző években viszonylag befolyásos "zöld" szektához, a Kertészekhez csatlakoztak. Visszaemlékezéseikből megtudhatjuk, milyen volt az életük, mielőtt oda kerültek, milyen megpróbáltatásokat kellett elszenvedniük, és aztán hogyan igyekeztek többé-kevésbé beilleszkedni ebbe a furcsa közösségbe. Bár a Kertészek viszonylag védetten és elzártan éltek, azért sok jelenetből kitűnik, mennyire nyomasztó és veszélyes volt akkoriban élni a plebsztelepeken, ahol különféle bűnöző-csoportok, szerv-és emberkereskedők vagy a hatalom katonái leselkednek mindenkire, aki egy pillanatra is elveszíti a "nyáj" védelmét. Közben itt is eljutunk az időben arra a pontra, ahol a járvány a tetőfokára hágott, és olvashatunk arról, hogy ez a két nagyon különböző karakter hogyan éli túl napról napra a történteket, míg sorsuk összefonódik az előző részből megismert szereplőkével. 

Tetszett, hogy ebben a kötetben elsősorban női hősöket kapunk, bár a hős kifejezés egyáltalán nem olyan fennkölt és pátoszos jelen esetben. Azonosulni inkább Tobyval tudtam, talán az ő személyiségéről egy kicsivel többet sikerült megtudnom, Ren sem volt éppen ellenszenves, csak kicsit felszínesebb. Nagyon érdekesnek tartottam azokat a részeket, amik a Kertészek szervezeti felépítésével, életmódjával és vallásával foglalkoztak. Egy ilyen disztópia esetében szerintem teljesen logikus feltételezni, hogy bizonyos vallási szélsőségek megerősödhetnek, szerencsére ez a csoport nem csapott át a fanatizmusba. Érdekes volt látni, hogyan igyekeznek túlélni ilyen szegényes körülmények között, milyen alázatosan viszonyulnak az élővilághoz és a teremtett élőlényekhez, és milyen leleményesen hasznosítanak újra mindent, amit csak tudnak. Azt gondolom, ezek a fejezetek sok szempontból tanulságosak lehetnek a jelen emberének is, hiszen most már talán (majdnem) mindenki kezdi belátni, hogy a jelenlegi életmódunk és az a pusztítás, amit végzünk, tarthatatlan. 

Bár a regény cselekménye bővelkedik az erőszakban és a brutális jelenetekben, számomra mégsem ez volt a legvérfagyasztóbb. Sokkal inkább az emberi kapcsolatok kiüresedése, amit Atwood zseniálisan visz végig a fejezeteken. Igazi barátságot, törődést és gondoskodást csak elvétve látunk, még a Kertészek minden élőlényre kiterjedő szeretete és elfogadása is hamisnak tetszik, egy olyan páncélnak, amit csak az őrület és végső kétségbeesés elkerülése érdekében ölt mindenki magára. Ren talán ebből a szempontból tekinthető mégis hősnek, hiszen sok helyzeten a barátnője, Amanda iránt érzett szeretete segíti át, és még azután is törődik vele, hogy az útjaik nagyon másfelé viszik őket.

Egy ilyen erős második rész után nagyon kíváncsi vagyok, mit tartogat a záró kötet, engem mindenesetre most már végérvényesen megnyert magának az írónő. Iszonyú fontosnak tartom a gondolatait és azt a kegyetlen világot, amit vizionál a számunkra, hiszen, ahogy korábban is írtam, reménykedem benne, hogy valamit sikerül belőle tanulnunk. Úgyhogy senkit se riasszon el a 650 oldalas terjedelem, a nehezen emészthető tartalom lenyűgöző írói kifejezésmóddal és olvasmányos stílussal párosul, ráadásul itt a cselekmény is sokkal akció-dúsabb, mint az első rész esetében. Nagyon ajánlom!

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Egyrészt mindenkinek, aki belekezdett már a sorozatba, azoknak is, akik kicsit felemás érzésekkel csukták be, hiszen ez a rész szerintem sokkal erősebbre sikerült. Másrészt magát a trilógiát ajánlom mindenkinek, aki húsba vágó és őszinte disztópiát szeretne olvasni.

Nyereményjáték:

Ezúttal Margaret Atwood magyarul megjelent könyveiből találtok a blogjainkon egy-egy idézetet. Az idézet alapján ki kell találnotok, hogy melyik Atwood-regényről is van szó, és a könyv címét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladvány:

“Vajon az extrém jóság mindig gyenge? Egy ember vajon csak a hatalom hiányában lehet jó? A vihar ezekkel a kérdésekkel szembesít bennünket.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06. 28. Always Love a Wild Book

07. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 08. Könyv és más

07. 13. A Szofisztikált Macska