A lánc

Fülszöveg:

Épp ​most tetted ki a gyerekedet a buszmegállóban. 

Egy pánikba esett vadidegen hív a mobilodon. 

A gyerekedet elrabolták. 

Az idegen közli, hogy az ő gyerekét is elrabolta valaki. A gyerekedet csak úgy kaphatod vissza, ha 24 órán belül elrabolod valaki másét. 

A gyerekedet csak akkor engedik szabadon, amikor a következő áldozat szülei elrabolnak egy újabb gyereket. 

Ami ennél is fontosabb, teszi hozzá az idegen, ha nem rabolsz el egy gyereket vagy a láncban soron következő szülők nem teszik meg ugyanezt, a gyereked meghal. 

Mostantól te is A LÁNC része vagy. 

Adrian McKinty Edgar-díjas krimiszerző. További díjai: Ned Kelly Award (két alkalommal), Barry Award, Audie Award, Anthony Award. Ezeken a rövidlistákon szerepelt: CWA Ian Fleming Acéltőr, Theakston – Az Év Krimije, Francia Krimi és Detektívregény Nagydíj. Az író New York-ban él. 

„A cápa – szülőknek." – DON WINSLOW 

„McKinty annyira jó, hogy kezdem utálni érte.” – LEE CHILD 

„Ha ott rekednék egy lakatlan szigeten, és csak két könyv lehetne nálam, akkor fix, hogy az egyik McKinty regénye lenne.” – IAN RANKIN 

„Utcahosszal vezet: az egyik legjobb mai krimiszerző.” – VAL McDERMID 

„Biztosan nem olvastál még ehhez hasonlót. Képtelen leszel kiverni a fejedből.” – DON WINSLOW

Véleményem:

Adrian McKinty regényének fülszövege már első olvasásra felkeltette az érdeklődésemet, hiszen egy viszonylag eredeti és ötletes alaptörténetet vázol fel. Aztán amikor rápillantottam a molyos százalékokra, picit megijedtem és elbizonytalanodtam, hogy esetleg megint egy olyan thrillerbe nyúltam, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja. Szerencsére most már végérvényesen bebizonyosodott, hogy nem szabad ezekre az információkra alapoznom, hiszen nem vagyunk egyformák és simán előfordulhat, hogy engem valamiért jobban elkap egy sztori, mint másokat (persze ez fordítva is lehetséges), mint ahogy ennél a könyvnél is történt. Ha voltak is benne üresebb járatok vagy olyan elemek, amiket jobban is ki lehetett volna dolgozni, még mindig azt mondom, hogy az általános felhozatalból bőven kiemelkedik A lánc, főleg akkor, ha egy izgalmas, pörgős thrillerre vágyunk éppen.

A történet központi alakja Rachel, aki egyedül neveli kiskamasz lányát, Kylie-t, és egy hosszabb betegség után éppen próbál mindent újrakezdeni és rendbe tenni a dolgait. Csakhogy egy rejtélyes telefonhívás egyetlen pillanat alatt fenekestül felfordítja az életét: a hívó ugyanis közli, hogy elrabolta a lányát, akit csak akkor kaphat vissza, ha a titkos bűnszövetkezet, a Lánc utasításait követve ő is elrabol egy gyereket, hogy megszakítatlanul folytatódhasson az ördögi játék. Ha itt megállunk egy pillanatra, megállapíthatjuk, hogy McKinty ügyesen használta fel a régebben divatos lánclevelek működési mechanizmusát, hogy egy izgalmas és kegyetlen ötletet kerekítsen hozzá a regényéhez. Maga a bűncselekmény is rendkívül agyafúrt, hiszen az áldozatokat veszi rá a titkos elkövető, hogy saját maguk tartsák életben a Láncot, és azzal, hogy cinkossá teszi őket, minimálisra csökkenti a lebukás kockázatát. Innentől kezdve párhuzamosan több szálon is nagyon izgalmassá válik a cselekmény, hiszen egyrészt aggódhatunk, mi lesz az elrabolt Kylie sorsa, másrészt amiatt is, hogy Rachel hogyan fogja kivitelezni a gyermekrablást.

Nos, nem hiába emlegetem ennyiszer a cselekményt, hiszen ez egy olyan történet, ahol egyértelműen az áll a középpontban, és annak feszített tempója viszi előre az olvasót. Ami valamivel gyengébbre sikerült, az talán a karakterek kidolgozása. Bár Rachel számos erkölcsi hullámvasútra felül az események során, és a teljes kétségbeeséstől a határozott fellépésig az érzelmek és állapotok széles spektrumát járja be, valamiért nem lett igazán szimpatikus a számomra (persze aztán lehet, hogy ez egy tudatos szerzői húzás volt, és azáltal, hogy a főszereplő is belekényszerül egy bántalmazó szerepbe, akkor sem tudunk igazán drukkolni neki, ha tudjuk, hogy mindez miért történik). Az erkölcsi dilemmák és kérdésfeltevések az olvasót is folyamatosan ostromolják, talán a legkiemelkedőbb ezek közül, hogy mi mit tennénk meg azért, hogy megvédjük szeretteinket, mit gondolunk arról, hogy a mi gyerekünk élete és biztonsága értékesebb-e másokénál. Kemény kérdések ezek és jó lett volna őket egy leheletnyit mélyebben megélni, de a pörgős események miatt igazából nem is volt idő ezekre a töprengésekre. Rachel egyetlen segítsége ebben a lehetetlen helyzetben a volt férje fivére, Pete, aki maga is sötét múltat és titkokat rejteget, így felvetődik a kérdés, hogy vajon valóban elősegíti, vagy inkább hátráltatja Kylie kiszabadítását.

A lánc az a fajta thriller, ahol viszonylag hamar kiderülnek a szerepek, ki a jó és ki a rossz, más kérdés persze, hogy a névtelen bábjátékos személyét, aki az egész szervezet mögött áll és a szálakat mozgatja, homály fedi. Innentől kezdve leginkább az a kérdés, hogy főhőseink hogyan igyekszenek megoldani ezt a kegyetlen küldetést, és hogyan próbálnak egyszer és mindenkorra véget venni ennek az ördögi játéknak. Szerencsére attól függetlenül, hogy ez a felállás viszonylag egyszerű, akad benne egy-két jó kis csavar, de azért nem az a fajta, ami után az asztalba fejelünk és nem térünk magunkhoz. A feszültség és a dinamika ennél sokkal egyenletesebb, ha nem is teljes lángon, de végig ég és mozog a történet, abszolút alkalmas arra, hogy ébren tartson bennünket egy nyári estén. Nem mondanám különösebben véresnek és brutálisnak, illetve az emberi lélek legmélyebb és legmocskosabb bugyraiba sem kell alámerülnünk, így megfelelő választás lehet azoknak, akik ugyan szeretik ezt a műfajt, de azért jól elhatárolhatóan létezik számukra egy vonal, amin már nem esik jól túllépni.

Egy szó, mint száz, számomra kellemes meglepetés volt, a saját műfaján belül hozott mindent, amit egy ilyen regénynek kell, végig fenntartotta az érdeklődésemet és elszórakoztatott, még akkor is, ha nem ment annyira mélyre (amit most nem bántam, mert nyaralás közben nem is akartam összekanalazhatatlan állapotba kerülni). Úgyhogy azt gondolom, ha valaki ilyen paraméterekkel rendelkező olvasmányra vágyik, nyugodtan leveheti a polcról.

A könyvet köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak!

Értékelésem: 5/4

Kinek ajánlom? A könnyedebb (értsd nem túl brutális/naturális), mégis izgalmas krimik és thrillerek kedvelőinek.