A láp kincsei

Hosszú kihagyás után végre újra elkészült egy Könyv extrákkal-bejegyzés. Az az igazság, hogy az elmúlt év feszített tempójába (amiben volt minden, a vizsgáktól kezdve a költözésen át a Blogturnés fonál felvételéig) nem nagyon fért bele, hogy barkácsolgassak vagy kényelmes tempóban ötleteljek, így sajnos ez a terület eléggé háttérbe szorult. Mindenesetre most újult lendülettel vágok bele, és remélem, hogy a jövőben sikerül viszonylag rendszeres időközönként előállnom valamilyen könyves meglepetéssel/ajándékötlettel, amit bárki elkészíthet otthon. 

A kezdő löketet és az aktuális ötletet egy nagyon kedves közelmúltbeli olvasmányélmény, Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című regénye (értékelés ITT) adta. A könyv főhőse, Kya kislánykora óta magányosan él a lápon, és az egyetlen vigaszt a természet szépsége jelenti számára. Különös gyűjteményt hoz létre az általa talált apró kincsekből, kagylókból, kavicsokból, madártollakból, melyek mindennél értékesebbek a lánynak. Eltöprengtem azon, hogy ha én lennék Kya, és hasonló alapanyagok állnának rendelkezésemre, vajon milyen tárgyat készítenék el belőlük, ami kicsit vidámabbá tenné a környezetemet. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy megpróbálkozom ezzel a szélcsengő-jellegű dísszel, amihez a legtöbb alapanyag szerencsére adott volt.

Lássuk, mire is van szüksége annak, aki hasonló fába vágja a fejszéjét. Először is kellenek kagylók, gyöngyök és madártollak, melyek származhatnak akár saját gyűjteményből, de ha ilyesmi nem áll rendelkezésünkre, bármelyik nagyobb hobby-boltban beszerezhetjük őket. Én a kagylókat és tollakat itt vásároltam, kivéve a középső, legnagyobb tollat, azt ugyanis a legutóbbi kéktúrázásom során találtam az erdőben. :) Mivel a kagylókat ki kell lyukasztani, jó, ha van erre alkalmas fúrónk, nekem nem volt, úgyhogy gravírozót használtam hozzá. Ezen kívül már csak vékony drótra, némi spárgára, tetszőleges színű (nálam maradék) gyöngyökre és egy jóképű fadarabra van szükségünk, amire ráépítjük az egész díszt. 

Ha mindent előkészítettünk, először érdemes fejben nagy vonalakban megtervezni az egészet, hogy lássuk, milyen elemek jönnek majd egymás után, illetve elegendő anyagunk van-e ahhoz, hogy két oldalt szimmetrikus legyen az egész. Én 5 sort készítettem, de ez lehet nyugodtan több vagy kevesebb, tényleg csak a fantáziánk szabhat határt az alkotásnak. Ha a tervezéssel elkészültünk, érdemes középen kezdenünk az első sort, aztán haladhatunk szépen párosával kifelé. 

Tervező fázis- a fotó elkészülte után persze rájöttem, hogy a tollnak mindenképpen záró-elemnek kell lennie, hiszen csak felül tudom rögzíteni a drótot

A drótot először erősen feltekerjük párszor a botra és rögzítjük ( az egyik végét szorosan rácsavarva), majd kezdődhet az elemek felfűzése. Nekem jobban tetszett az a fajta megoldás, hogy néha vannak szünetek az elemek között, így jobban mutatnak és kevesebb anyagra is van szükségünk. Ehhez nem kell mást tenni, mint az éppen soron következő utolsó gyöngyön visszavezetni a drótot, aztán újrakezdeni a fűzést tetszőleges helyről. A legnagyobb nehézséget a kagylók okozták, mivel csak egy lyukat fúrtam rájuk, így befűzés után ügyesen kellett tekergetni/hátul átvezetni a drótot, hogy egyenes maradjon az egész szál. Ez is olyasmi egyébként, amit munka közben tapasztal ki az ember, akkor látszik, mi hogyan fog működni vagy mutatni a kész díszen.

Drót visszavezetése az elemek rögzítéséhez, ha szeretnénk szünetet tartani a felfűzött díszek között

A sorok zárásaként semmi más dolgunk nincs, mint a drótot jó alaposan körbetekerni a tollak szárán. Ha kész a középső sorunk, jöhet a következő kettő, azoknál már csak arra kell pluszban figyelni, hogy lehetőleg szimmetrikusak legyenek és ugyanott végződjenek majd. Tokkal-vonóval és előkészületekkel együtt körülbelül másfél óra alatt elkészültem az öt sorral, nyilván ebben benne van az is, hogy kevésbé törekedtem a tökéletességre és a nagyon precíz kivitelezésre. Kicsit úgy voltam vele, hogy ha én lennék a Lápi Lány, biztos nem lennének bennem ilyen perfekcionista hajlamok, egyszerűen csak élvezném a munkát. :)

Amikor minden sorunk elkészült, már csak egy spárgát kell a botra kötnünk, hogy a díszünket fel tudjuk lógatni valahová. Ne ijedjünk meg, ha ekkor a szálaink össze-vissza állnak, sajnos nekem is elég merev és vastag drótom volt, amit utána egy jó darabig kellett igazgatni a fellógatás után, mire minden szép egyenesen és szimmetrikusan állt. Ezután viszont már tényleg csak az marad hátra, hogy gyönyörködjünk az elkészült művünkben. Maga az alapötlet szerintem végtelen számú variációt rejt magában, elkészíthetjük ugyanezt csupán gyöngyökből is, akkor is nagyon szépen tud mutatni. Érdemes kísérletezni a különféle formákkal, anyagokkal és színekkel, és utána egyenként rácsodálkozni, milyen gyönyörűek, ahogy átsüt rajtuk a napfény. Pont emiatt én elsősorban a kertbe/teraszra/erkélyre ajánlom, de ugyanúgy fel tud dobni egy üres falat is a lakásban. Remélem, más is kedvet kapott hozzá, a könyvet pedig olvassátok, mert egész egyszerűen egy csoda.:)