Csábítás

Fülszöveg:

Javában dúl az amerikai polgárháború. Az északi hadsereg súlyos sebet kapott, fiatal tizedesére félholtan bukkannak rá a virginiai erdőben. A közeli iskolába, Miss Martha Farnsworth Leánynevelő Intézetébe viszik, ahol szinte azonnal szédíteni kezdi a három nőt és az öt tizenéves lányt, akik a kifinomult déli előkelőség eme előretolt bástyáján rekedtek. Szerelmet, félelmet, szánalmat, rajongást egyaránt kivált belőlük, és a szabadságvágytól vezérelve egymás ellen uszítja őket. De miután fény derül az ifjú és kevésbé ifjú hölgyek valódi énjére, a katonát baljós előérzet fogja el, és attól kezdve a kérdés így szól: Kit is szédítettek meg valójában?

Véleményem:

A könyv fülszövege még azelőtt felkeltette az érdeklődésemet, hogy megtudtam volna, film is készül belőle. Nagyon ígéretesnek tűnt a leányiskola környezetébe ágyazott finom pszicho-thriller, így nem volt kérdéses, hogy beszerezzem-e. A borítóval mondjuk nem vagyok teljesen kibékülve (alapvetően nem szeretem a filmes borítókat), de végül is, ennyi még belefér, ha egyébként jó a történet.

Az olvasás kezdetén kiderült, hogy ez egy váltott szemszögből írt regény, méghozzá meglepően sok, nyolc különböző nézőpontból ismerhetjük meg a történteket. Ez először okozott egy kis nehézséget, mivel az öt iskolás lányt (azok közül is a legidősebb hármat) nem tudtam mindig beazonosítani, sokszor vissza kellett lapoznom, hogy ki kicsoda és mit kell tudni róluk. Miután ezen túllendültem, már nagyon tetszett, hogy ennyire változatosak a karakterek, és le a kalappal az író előtt, ugyanis minden egyes szereplő részletesen és pontosan ki van dolgozva.

Sokan írták már előttem, hogy ez egy nagyon lassan, komótosan folydogáló történet, ami vagy bejön valakinek, vagy nem. Nekem nem volt vele különösebb gondom, mivel a látszólagos eseménytelenség alatt is élveztem a szépen megfogalmazott mondatokat, és a szinte láthatatlanul gomolygó feszültséget, ahogyan a szereplők titkai fokozatosan a felszínre bukkannak.

A regény központi alakja Johnny McBurney, az északi seregben szolgáló tizedes, akire az egyik növendék talál rá sebesülten az erdőben, így kerül a háborútól elszigetelt, déli leányiskolába. Érdekes, hogy ő az egyetlen szereplő, akinek a saját nézőpontját nem ismerjük meg, csak a nyolc női alak elbeszéléséből rajzolódik ki a személyisége. És persze, ez a személyiség nem túl vonzó, hiszen aljas módon igyekszik mindenkit az ujja köré csavarni, pontosan tudva, kinek mi az érzékeny pontja, és kinél mivel lehet szimpátiát kiváltani.

Kép a 2017-es filmből (forrás: snitt.hu)

Közben folyamatosan láthatjuk az iskolában folyó kisebb-nagyobb intrikákat, cselszövéseket, a szereplők egymás közötti konfliktusait. Kicsit azonban sajnálom, hogy ezen a téren nem volt íveltebb a regény, én vártam volna, hogy a vége felé valami nagyobb robbanás következzen be (nem is magában a sztoriban, inkább a karakterekben, hiszen akár Martha, akár Henriett személyisége is jobban összeomolhatott volna a sok máz alatt).

Részben ide kapcsolódik a másik problémám, miszerint a regény második felét, ahol jobban beindulnak az események, kicsit összecsapottnak éreztem. A fülszöveg így szól: „De miután fény derül az ifjú és kevésbé ifjú hölgyek valódi énjére, a katonát baljós előérzet fogja el, és attól kezdve a kérdés így szól: Kit is szédítettek meg valójában?” Na ez az, amit én nem igazán éreztem. Reméltem, hogy egy ponton túl Johnny lesz az, aki rettegni kezd és aki radikálisan elveszíti az irányítást, de ez csak minimális mértékben következett be, szerintem ezen a téren sok kiaknázatlan lehetőség maradt, na.

Kép az 1971-es filmből (forrás: snitt.hu)

Aztán igen, itt van a kérdés, hogy ez most thriller-e vagy sem. Annyira nem tartom magam műfaji szakértőnek, hogy ezt megítéljem, de tény, hogy sokkal inkább éreztem lélektani drámának, egy jó kis történelmi kontextusba ágyazva. Persze, van feszültség és durvább jelenetek, de azért senki ne gondolja, hogy csak kapkodja majd a fejét a nagy hentelésben-terrorizálásban.

Összegezve az érzéseimet, nem vagyok teljesen elégedetlen, de fájnak azok a hiányok, amik miatt nem lehetett ez egy tökéletes regény. Ettől függetlenül mindenképpen érdemes elolvasni, aztán jöhetnek a filmek (és elmondanám, hogy én juszt is a Klintísztvúdosat fogom megnézni, mert szerintem ő sokkal csinibb, mint a Kolinferel).

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom?

Azoknak, akik szeretnek régebbi korokban játszódó, érdekes történeteket olvasni, és nem bánják, ha lassan hömpölyög a sztori.