HiSztorik- Kapa Mátyás: Maradj meg magyarnak

Kapa Mátyás: Maradj meg magyarnak. Balassagyarmat regénye

Historycum, Budapest, 2018.

ISBN: 9786155816048

Fülszöveg:

Zavaros idők járnak 1919 januárjában. A nagy háború győztes hatalmai a világ új rendjét tervezgetik, közben pedig ordas hadak lesik, miként tudnak minél nagyobb területet kiszakítani maguknak a Kárpát-medencéből. A magyar kormány tehetetlenségét kihasználva a születőben lévő csehszlovák állam csapatai átlépik a demarkációs vonalat. Január 15-én megszállják Balassagyarmatot, ott pedig megkezdik az új hatalom kiépítését. De a város nem hagyja magát… Mire mehet egy maroknyi – vasutasokból, tisztviselőkből, iparosokból, tétlenségre kárhoztatott katonákból szerveződő – önkéntes az újabb magyar területekre áhítozó megszállók ellen? Elnyerheti-e méltó jutalmát a bátorság, az önfeláldozás, a hazaszeretet? A legnagyszerűbb történeteket az élet írja. Kalandról, hűségről, árulásról, gyűlöletről, szeretetről…

A regény a magyar történelem egy kevéssé ismert, dicsőséges fejezetét dolgozza fel. Valós eseményeket, amelyek nyomán az Országgyűlés Balassagyarmat védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatta, a település pedig kiérdemelte, hogy a „Civitas Fortissima”, azaz a „Legbátrabb Város” címet viselje.

Előszóként:

Szinte mindenki ismeri a történetet, hogyan lett Sopron „Civitas Fidelissima”, azaz a „Leghűségesebb Város”, azonban sokkal kevésbé köztudott, milyen események állnak amögött, hogy Balassagyarmat kiérdemelte a „Civitas Fortissima”, azaz a „Legbátrabb Város” címet. Bevallom, én sem hallottam róla korábban, így nagyon megörültem, hogy a szerző és a Historycum Könyvkiadó jóvoltából lehetőséget kaptam elolvasni ezt a regényt, amit ezúton is szeretnék megköszönni. A történet aktualitása ráadásul, hogy Balassagyarmat lakosainak hősies helytállása a betörő csehszlovák csapatok ellen éppen 100 éve, 1919 januárjában történt.

Balassagyarmat címere. Forrás: Wikipedia

Értékelésem:

Nem tudok igazán grandiózus jelzőket használni ezzel a könyvvel kapcsolatosan, amit jelen esetben egyértelműen pozitívum. Nincs túlírva, nagysága az egyszerűségében keresendő. Na és persze Kapa Mátyás remek stílusában, mely által a regényei szinte olvastatják önmagukat. Ez a könyv nem hősökről szól, hanem hétköznapi emberek bátorságáról, hazaszeretetéről. A történet 1919. január 9-én veszi kezdetét rögtön egy izgalmas epizóddal, egy megoldandó rejtéllyel, majd 23 nap eseményeit tárja elénk kronologikus sorrendben, a történelmi hűséget mindvégig szem előtt tartva. Szemléletes leírást ad a korabeli Balassagyarmatról, a város stratégiai jelentőségéről, a kor politikai viszonyairól. A szerző az írói fantázia mellett autentikus források – helytörténeti gyűjtemények, korabeli lapok – felhasználásával színesítette a cselekményt, például valóban a könyvben említett filmet vetítették aznap a moziban Balassagyarmaton.

Balassagyarmat vasútállomás. Forrás: http://www.agt.bme.hu

Több alkalommal tapasztaltam már, hogy amikor önfeláldozó, nagy tettek bemutatására kerül a sor, a küzdelem hatásvadász módon heroikussá válik. Kifejezetten tetszett, hogy itt erről szó sincs, a regény szikár és lényegre törő leírásmódja folytán a hősiesség nem válik giccsessé. A személyes történetek mindvégig megőrzik méltóságteljes mivoltukat.

A szerző rengeteg szereplőt mozgat, ami némileg akadályát képezi annak, hogy olvasás közben igazán közel kerüljünk az egyénhez. De itt szerintem nem is ez volt a cél. Nem a személyes sorsokra, sokkal inkább a „kollektív”-re, a közösségre helyeződik a hangsúly. Nincs is igazán főhőse az eseményeknek, legfeljebb fontosabb szereplők (Vizy Zsigmond százados, Huszár Aladár másodfőjegyző), akik sokkal inkább funkciójuk miatt tűnnek fel többször a lapokon, ezzel emelkednek ki. Ennek ellenére többeket sikerült megkedvelnem, vagy éppen meggyűlölnöm, így nemcsak a közös ügyért, hanem egyéni sorsokért, szerelmekért is tudtam izgulni, és remélni, hogy mindenki elnyeri méltó büntetését, aki erre rászolgált. Meglepő módon nem csak a magyar oldalon találtam szimpatikus karaktereket, bevallom, szorítottam Vysonzil hadnagyért is. A szereplők döntő többsége valós személy, a könyv végén rövid életrajzi adatokat tartalmazó összefoglaló segít eligazodni a nevek között.

Vizy Zsigmond és Huszár Aladár. Forrás: www.legbatrabbvaros.hu

Ez a regény talán kevésbé populáris és nehezebben feldolgozható, mint a Harangszótól harangszóig, amit a szerzőtől korábban olvastam. Igényességét, színvonalát tekintve azonban nem marad el tőle, méltó tisztelgés Balassagyarmat hős lakóinak emléke előtt. A szokásos 10-es skálán kiérdemli a 10 pontot. S, hogy a belbecs mellett a külcsínről is szóljak: remekül tagolt, átlátható a szerkesztés, gyönyörű a borító, egyszóval élvezetes kézbe venni a kötetet.

Jehuka