Az elveszett boszorkány (értékelés és nyereményjáték)
A Boook kiadó jóvoltából igazi népmesei kalandra indultak
bloggereink. Tóth Gyula Gábor csodás és baljós illusztrációkkal tarkított
történetében minden van, ami egy meséhez szükséges: szerelmespár, átok,
boszorkány, próba, sárkány, tündér és rengeteg titok! Ha kíváncsi lettél erre a
felnőtteknek íródott mesére, tartsatok velünk, és a blogturné végén nyerhettek
is egy példányt a könyvből!
Kiadó: Boook, 2016
Oldalszám: 232 oldal
ISBN: 9786155417245
Illusztrálta: Orbán János
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Az elveszett boszorkány történetére kíváncsi az olvasó? Ha
a juhászokat kérdezzük, csak a szemükre húzzák a kalapjukat és morognak a
bajszuk alatt vagy nagyokat köpnek kelet felé, nehogy valamilyen varázslat
megrontsa a jószágot. A mosolygós pap arca elkomorul, a bika akkorát prüszköl,
hogy köd támad és az összes gulyás elszelel. A kovács szitkozódik, a komédiás a
markát tartja, de meggondolja magát és inkább ő is csendben marad. Az asszonyok
persze beszédesebbek: mekkora tragédia, óbégat az egyik. Dehogyis: kész
komédia, veti ellen a másik. A fiatalabb lányok mindent tudóan összenéznek:
micsoda szerelem, sóhajtják csendben és a kút felé kémlelnek, ahol az előbb még
egy gulyáslegény csillapította a szomját. A legfiatalabbak szavát alig érteni:
kaland, csata, a hős Pista (a hős Erzsi, mondják a lányok), az átokkal
kezdődött minden, meg a tűz, meg a víz, meg a sok varázslat. A tanító csitítja
őket, majd ennyit mond: fogalmam sincs. Ez a könyv az elveszett boszorkány igaz
története. Aki nem hiszi, járjon utána.
Véleményem:
Ezt a könyvet már a megjelenése után nem sokkal kinéztem magamnak, egyrészt, mert nagyon szépnek találtam, másrészt, mert mindig is szerettem a népmesék világát és kíváncsi voltam, milyen lehet egy kortárs szerző tollából, kifejezetten felnőttek számára íródott mesekönyv. A Blogturné keretein belül most végre lehetőségem volt, hogy elolvassam Tóth Gyula Gábor masszív és szemet gyönyörködtető kötetét, amit, ha voltak is vele kapcsolatban kisebb hiányérzeteim, jó szívvel ajánlok a kísérletező kedvű, nyitott olvasóknak.
Az elveszett boszorkány története nem csak megjelenésében idézi a magyar népmesék világát: a környezet, a karakterek, a csodás fordulatok és a nyelvezet is segít abban, hogy visszaadja azt az ősi hangulatot, amibe már gyerekkorunkban belecsöppenünk akár a fütyülős-madaras rajzfilmsorozat, akár a különböző gyűjtemények kapcsán. Már a mese helyszíne is különleges, ugyanis Nyolcfalva a nevét is adó nyolc faluval pontosan egy szív alakját adja ki (a kötet végén még egy gyönyörű térképet is találunk, amiért külön piros pont). Eleinte nem igazán tudjuk, hol járunk az időben, a "díszletek" régiesnek tűnnek, de a fokozatosan elejtett információmorzsákból és a felbukkanó modern tárgyakból előbb-utóbb kiderül, hogy a modern kor idősíkjában játszódik a történet. A cselekmény viszonylag hirtelen beindul: megismerünk egy fiatal szerelmespárt, Pistát, a gulyáslegényt, és Erzsit, a falu bírájának jómódú lányát, akik régóta epekednek egymásért és éppen titkos légyottra indulnak. Útjuk során azonban megzavarják a falu boszorkányát, Julát, aki hirtelen felindulásból el is átkozza őket, ezzel beindítva a különböző izgalmas események láncolatát.
Ahhoz, hogy az átoktól megszabaduljanak, a fiataloknak különböző próbákat kell kiállniuk, bizonyítandó rátermettségüket és bátorságukat. Ez lesz a fő cselekményszál, de ezen kívül szép lassan egyre több mellék-és háttérszálat hoz be a szerző, megtudunk egy csomó titkot a mese szereplőiről és családi viszonyaikról, hogy fokozatosan kiderüljön, hogyan fonódnak össze a különböző sorsok egymással. Ez a fajta összetettség szerintem lehetett volna nagyon pozitív, hiszen egy modern, felnőtt népmese esetében egy kicsit többet is várunk a megszokottnál, de sajnos én úgy éreztem, kicsit ez a visszájára fordult. Egy darabig nagyon jól tudtam követni az eseményeket, kezdtem jobban megérteni Jula motivációit és haragja hátterét, megismerni a falubelieket (különösen Miklóspap karakterét találtam érdekesnek, akiről már az elején is lehetett érezni, hogy komoly titkokat rejteget) és közben drukkoltam a szerelmeseknek (bár ezzel is akadtak gondjaim, mert sem Pista, sem Erzsi karakterét nem éreztem különösebben szimpatikusnak, hiába, nálam Jula volt a favorit), hogy kiállják a próbákat és megtörjék az átkot. Aztán nemes egyszerűséggel elvesztettem kicsit a fonalat, mert volt itt minden: titokzatos sárkánytojás, tündérek, elveszett boszorkány (akiről sokáig nem igazán lehetett biztosan tudni, kicsoda, és miért ő a történet címszereplője), közben az időben is ugráltunk rendesen, úgyhogy, bár végül nagyjából kerek egésznek tűnt a mese, úgy érzem, nem sikerült minden részletében megérteni, mi is történt itt pontosan. Lehet, hogy én nem voltam a megfelelő állapotban, hogy tökéletesen ráhangolódjak, de néha tényleg kuszának éreztem, és úgy éreztem, a kevesebb kicsit több lett volna.
Ettől függetlenül szerencsére pozitívum is akadt bőven, kezdve a szép, régies stílust idéző nyelvezettel, a kicsit sötét-baljós atmoszférával, és végül, de nem utolsó sorban Orbán János lenyűgöző, egészen különleges illusztrációival. Ha valaki szereti az alternatív mese-feldolgozásokat, különösen, ha naturalisztikusabbak és realistábbak a hagyományos verzióknál, az biztosan értékelni fogja, mert érződik, hogy a szerző nagy odafigyeléssel, jól átgondoltan szerette volna felépíteni saját világát és ezt az érdekes történetet, mely egyszerre idézi meg a szerelmes drámákat, a családregényeket és a tündérmeséket. Nekem tényleg csak az hiányzott, hogy kicsit szájbarágósabb legyen, mert túl sok maradt a nyitott kérdés. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy a szereplők fejlődtek, változtak, különösen Jula és Erzsi karakterét éreztem erősnek ebből a szempontból.
Azt, hogy ez egy felnőtt mese, teljesen komolyan lehet és kell venni, semmiképpen nem ajánlom kisebb gyerekeknek, nem csak az ijesztőbb vagy brutálisabb részek miatt, hanem a cselekmény bonyolultsága miatt sem. Az viszont nagyon klassz, hogy az idősebb generáció is megélheti azt az élményt, amit egy szép, új mesekönyv nyújthat, hiszen az egész kötet nagyon igényes, nem csupán a korábban említett gyönyörű képek miatt, hanem a minőségi, vastagabb papírok és az olvasóbarát betűtípus miatt is.
Összegezve tehát, az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert azt gondolom, nagyon klassz dolog, hogy egy magyar szerző ilyen módon nyúl a népmesék világához, megőrizve annak sajátos jegyeit és egyúttal csavarintva is rajta egyet. Viszont kicsit sír is, mert úgy érzem, nem volt teljes az élmény a korábban említett problémáim miatt, pedig éreztem, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy tökéletes olvasmány legyen a számomra. Ettől függetlenül szerintem mindenképpen érdemes próbát tenni vele, mert újszerű és különleges a magyar könyvek palettáján, és könnyen lehet, hogy más olvasó számára egyértelműek lesznek azok a dolgok, amik nekem zavarosak voltak.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? A magamhoz hasonló, soha-felnőni-nem-akaró olvasótársaknak, akik kíváncsiak egy felnőtt köntösbe bújtatott mesére.
Ezt a könyvet már a megjelenése után nem sokkal kinéztem magamnak, egyrészt, mert nagyon szépnek találtam, másrészt, mert mindig is szerettem a népmesék világát és kíváncsi voltam, milyen lehet egy kortárs szerző tollából, kifejezetten felnőttek számára íródott mesekönyv. A Blogturné keretein belül most végre lehetőségem volt, hogy elolvassam Tóth Gyula Gábor masszív és szemet gyönyörködtető kötetét, amit, ha voltak is vele kapcsolatban kisebb hiányérzeteim, jó szívvel ajánlok a kísérletező kedvű, nyitott olvasóknak.
Az elveszett boszorkány története nem csak megjelenésében idézi a magyar népmesék világát: a környezet, a karakterek, a csodás fordulatok és a nyelvezet is segít abban, hogy visszaadja azt az ősi hangulatot, amibe már gyerekkorunkban belecsöppenünk akár a fütyülős-madaras rajzfilmsorozat, akár a különböző gyűjtemények kapcsán. Már a mese helyszíne is különleges, ugyanis Nyolcfalva a nevét is adó nyolc faluval pontosan egy szív alakját adja ki (a kötet végén még egy gyönyörű térképet is találunk, amiért külön piros pont). Eleinte nem igazán tudjuk, hol járunk az időben, a "díszletek" régiesnek tűnnek, de a fokozatosan elejtett információmorzsákból és a felbukkanó modern tárgyakból előbb-utóbb kiderül, hogy a modern kor idősíkjában játszódik a történet. A cselekmény viszonylag hirtelen beindul: megismerünk egy fiatal szerelmespárt, Pistát, a gulyáslegényt, és Erzsit, a falu bírájának jómódú lányát, akik régóta epekednek egymásért és éppen titkos légyottra indulnak. Útjuk során azonban megzavarják a falu boszorkányát, Julát, aki hirtelen felindulásból el is átkozza őket, ezzel beindítva a különböző izgalmas események láncolatát.
Ahhoz, hogy az átoktól megszabaduljanak, a fiataloknak különböző próbákat kell kiállniuk, bizonyítandó rátermettségüket és bátorságukat. Ez lesz a fő cselekményszál, de ezen kívül szép lassan egyre több mellék-és háttérszálat hoz be a szerző, megtudunk egy csomó titkot a mese szereplőiről és családi viszonyaikról, hogy fokozatosan kiderüljön, hogyan fonódnak össze a különböző sorsok egymással. Ez a fajta összetettség szerintem lehetett volna nagyon pozitív, hiszen egy modern, felnőtt népmese esetében egy kicsit többet is várunk a megszokottnál, de sajnos én úgy éreztem, kicsit ez a visszájára fordult. Egy darabig nagyon jól tudtam követni az eseményeket, kezdtem jobban megérteni Jula motivációit és haragja hátterét, megismerni a falubelieket (különösen Miklóspap karakterét találtam érdekesnek, akiről már az elején is lehetett érezni, hogy komoly titkokat rejteget) és közben drukkoltam a szerelmeseknek (bár ezzel is akadtak gondjaim, mert sem Pista, sem Erzsi karakterét nem éreztem különösebben szimpatikusnak, hiába, nálam Jula volt a favorit), hogy kiállják a próbákat és megtörjék az átkot. Aztán nemes egyszerűséggel elvesztettem kicsit a fonalat, mert volt itt minden: titokzatos sárkánytojás, tündérek, elveszett boszorkány (akiről sokáig nem igazán lehetett biztosan tudni, kicsoda, és miért ő a történet címszereplője), közben az időben is ugráltunk rendesen, úgyhogy, bár végül nagyjából kerek egésznek tűnt a mese, úgy érzem, nem sikerült minden részletében megérteni, mi is történt itt pontosan. Lehet, hogy én nem voltam a megfelelő állapotban, hogy tökéletesen ráhangolódjak, de néha tényleg kuszának éreztem, és úgy éreztem, a kevesebb kicsit több lett volna.
Ettől függetlenül szerencsére pozitívum is akadt bőven, kezdve a szép, régies stílust idéző nyelvezettel, a kicsit sötét-baljós atmoszférával, és végül, de nem utolsó sorban Orbán János lenyűgöző, egészen különleges illusztrációival. Ha valaki szereti az alternatív mese-feldolgozásokat, különösen, ha naturalisztikusabbak és realistábbak a hagyományos verzióknál, az biztosan értékelni fogja, mert érződik, hogy a szerző nagy odafigyeléssel, jól átgondoltan szerette volna felépíteni saját világát és ezt az érdekes történetet, mely egyszerre idézi meg a szerelmes drámákat, a családregényeket és a tündérmeséket. Nekem tényleg csak az hiányzott, hogy kicsit szájbarágósabb legyen, mert túl sok maradt a nyitott kérdés. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy a szereplők fejlődtek, változtak, különösen Jula és Erzsi karakterét éreztem erősnek ebből a szempontból.Azt, hogy ez egy felnőtt mese, teljesen komolyan lehet és kell venni, semmiképpen nem ajánlom kisebb gyerekeknek, nem csak az ijesztőbb vagy brutálisabb részek miatt, hanem a cselekmény bonyolultsága miatt sem. Az viszont nagyon klassz, hogy az idősebb generáció is megélheti azt az élményt, amit egy szép, új mesekönyv nyújthat, hiszen az egész kötet nagyon igényes, nem csupán a korábban említett gyönyörű képek miatt, hanem a minőségi, vastagabb papírok és az olvasóbarát betűtípus miatt is.
Illusztráció a könyvből
Összegezve tehát, az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert azt gondolom, nagyon klassz dolog, hogy egy magyar szerző ilyen módon nyúl a népmesék világához, megőrizve annak sajátos jegyeit és egyúttal csavarintva is rajta egyet. Viszont kicsit sír is, mert úgy érzem, nem volt teljes az élmény a korábban említett problémáim miatt, pedig éreztem, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy tökéletes olvasmány legyen a számomra. Ettől függetlenül szerintem mindenképpen érdemes próbát tenni vele, mert újszerű és különleges a magyar könyvek palettáján, és könnyen lehet, hogy más olvasó számára egyértelműek lesznek azok a dolgok, amik nekem zavarosak voltak.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? A magamhoz hasonló, soha-felnőni-nem-akaró olvasótársaknak, akik kíváncsiak egy felnőtt köntösbe bújtatott mesére.
Nyereményjáték:
Történetünk tele van érdekes és furcsa keresztnévvel,
helységnévvel és hasonlókkal, ezért úgy döntöttünk, hogy mindegyik állomáson
egy-egy fura szót rejtünk el. A ti dolgotok az lesz, hogy megtaláljátok a
kiemelt betűket a bejegyzéseinkben, azokat összeolvasva EGY értelmes szót
kaptok, amit írjatok be a rafflecopter megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban
javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre,
ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre
postáz.)
Állomáslista:
02/16 - Zakkant olvas
02/18 - Könyv és más
02/20 - Hagyjatok! Olvasok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése