HiSztorik- Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok

Történelmiregény-írók Társasága, Budapest, 2019

ISBN: 9786155816178

Fülszöveg:

A hűvös, dohos helyiség közepén terpeszkedő, robusztus asztalt kéttucatnyi csuklyás alak ülte körül. A pislákoló faggyúmécsesek alig valamicske fény loptak a terembe, az apró lángok sejtelmes táncot jártak a sötétben. A Rend tagjai, nők és férfiak ismét megerősítették titkos szövetségüket. Nem kellett hozzá sem vér, sem oklevél, sem pecsét: elég volt az adott szó, a kölcsönös tisztelet. Döntöttek. Ahogy eddig, úgy ezután is vállvetve, egymást segítve, bátorítva osztják meg az arra érdemesekkel mindazt, amit a múltról tudnak, vagy tudni vélnek… Ezúttal egy újabb, immáron ötödik novelláskötet közreadásával, amihez minden kedves Olvasónak jó szórakozást kívánnak!

A Történelmiregény-írók Társasága nevében

Kapa Mátyás

elnök

Tartalomjegyzék

Andy Baron: Megkopasztani egy istent

Soós Tibor: Konstantinápoly a ködbe vész

Solymár András: Kelepce

Cselenyák Imre: Gellért vértanúsága

Bónizs Róbert: De strigis vero quae non sunt

Urbánszki László: Fogadó a Visongó Disznóhoz

Gáspár Ferenc: A király törvénye

Bányai D. Ilona: Az ajándék

Dr. Várkonyi Tibor: A Héttorony őre

Csikász Lajos: Legényfogó

Bakóczy Sára: Malvina aranyideje

Tapodi Brigitta: Kéz, fej és szív

Gál Vilmos: Asztaltársaság

Hacsek Zsófia: Swanswell

Trux Béla: Nyulacska

Izolde Johannsen: Lebensborn

Előszóként:

Mindjárt az elején be kell, hogy valljam, nem nagyon olvasok novellákat, inkább a hosszabb lélegzetű műfajokat kedvelem. Ennek egyik oka, hogy szeretek jobban elmélyedni egy-egy történetben, alaposabban megismerni a karaktereket, végigkísérni őket rögös útjukon, figyelve jellembeli fejlődésüket. A másik ok talán az, hogy ritka az igazán jó novella, legalábbis számomra. Nehéz műfaj, ami nem merülhet ki egy rövid történet leírásában. Kell, hogy legyen benne valami plusz esszencia, valami intenzív hatás, ami ellensúlyozza a terjedelem adta korlátokat, és amitől később is emlékezni fog rá az olvasó. Miért örültem mégis a Történelmiregény-írók Társasága által felajánlott lehetőségnek, és kapva kaptam az alkalmon, hogy megismerjem 16 novellát tartalmazó ötödik antológiájukat? Mert egy ilyen kötet nagyszerű apropó arra, hogy új, tehetséges írókkal ismerkedjem meg, ezáltal szélesítve azoknak a szerzőknek a listáját, akiknek később is keresni fogom a műveit.

Értékelésem:

Az antológia legjellegzetesebb tulajdonságának a rendkívüli sokszínűséget emelném ki. Tizenhat szerző, tizenhatféle írás, melyek által időben és térben is hatalmas utat járhat be az olvasó. Az ókori Rómától napjainkig játszódó történetek mind stílusukban, jellegükben, mind a témaválasztás tekintetében igen széles spektrumon mozognak. Andy Baron, Urbánszki László és Csikász Lajos most a humoros oldalukat mutatták meg, míg Soós Tibor, Cselenyák Imre és Bányai D. Ilona a legendák világába kalauzolnak el bennünket. Bónizs Róbert és Gáspár Ferenc kegyetlen középkorát Bakóczy Sára könnyed újkori romantikája ellensúlyozza. Nagyon örültem, hogy a sok „férfias” téma között Tapodi Brigitta és Hacsek Zsófia jóvoltából szerepet kaptak a női sorsok is. Ez a sokszínűség szinte garancia arra, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző formát és tartalmat.

A kötet szerzői

Nem állítom, hogy valamennyi novella megugrotta a bevezetésben felállított mércét, de szinte mindegyikben találtam valami aspektust, ami tetszett, ami megfogott, és ami miatt érdemes volt időt szentelni rá. Stílusát tekintve egyik kedvenc írásom Solymár András novellája volt. Imre herceg karakterének megformálása bátor és egyedi, írásmódja és nyelvezete kimagaslott a mezőnyből. A másik novella, aminek irodalmiságát csak dicsérni tudom, Tapodi Brigitta nevéhez fűződik. A Kéz, fej és szív kifinomult prózája a klasszikusokat idézi. Témaválasztás tekintetében több írást is szeretnék kiemelni. Egyik közülük a Lebensborn című novella, melynek szerzője, Izolde Johannsen most sem szakad el a II. világháborús német haditengerészettől. Ezúttal azonban nem a történelmi eseményekre helyezi a hangsúlyt, hanem a jelenből szemléli az akkori történések kihatásait az emberek, egészen pontosan azoknak a leszármazottaknak az életére, kiknek valamely felmenője a nácik közt szolgált. Egyértelműen az antológia egyik dobogósa. Szintén a témája fogott meg leginkább Hacsek Zsófia Swanswell című írásának. Az I. világháború véres borzalmai közepette megható volt az ápolónő és a kórház hadi sebészeti szárnyára nagylelkűen adakozó Sir Herbert kibontakozó szerelme, mely bebizonyítja, igenis érdemes szeretni! Szintén dobogósként kedvencem lett Bakóczy Sára novellája, a Malvina aranyideje is, méghozzá melankolikus romantikája, intenzív hangulata miatt.

Mivel történelmi témájú novellákról van szó, maga a történelmiség sem szorulhat háttérbe. Ebből a szempontból Dr. Várkonyi Tibor A Héttorony őre című munkáját tudnám kiemelni. Talán ez az írás a legkevésbé irodalmi jellegű, ugyanakkor hitelesen mutatja be a magyar főrendiek raboskodásának körülményeit Konstantinápolyban. A korszak nagy alakjainak „Asztaltársasága” révén számos érdekességet megtudhatunk a XIX. század második felének tudományos életéről is Gál Vilmos jóvoltából. Vannak azonban korok, ahonnan alig maradtak fönt források, így a tátongó lyukakat a szerzők fantáziájának kell kitöltenie. Imre herceg halálának körülményei például máig tisztázatlanok. Soós Tibor mesterien kreálta meg történetét aköré a néhány tény köré, amit az utókor ismer a Konstantinápoly a ködbe vészben. Bányai D. Ilona a szívemnek nagyon kedves témával, Mátyás király egyik mesébe illő történetével ajándékozott meg. A történelem nagy alakjai mellett természetesen az egyszerű emberek sorsáról is olvashatunk. Mind Urbánszki László, mind Csikász Lajos hozta a rá jellemző stílust, színvonalat. Írásaik révén Bónizsbe Róbert és Gáspár Ferenc a sötét középkor büntetőjogával kapcsolatos életképeket tárnak elénk.

A kötet szerzői

Ugyan nem verseny, de képzeletbeli dobogóm első helyére egyértelműen Trux Béla Nyulacska című alkotása került. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Tökéletes. A feszültséggel teli novella révén a sztálingrádi csatában harcoló orvlövészek életébe, gondolataiba nyerhetünk bepillantást, a végén szívfacsaró csattanóval. Nagyot ütött.

Összegezve az antológiát 8 pontot adok az elérhető 10-ből. Több olyan új – most főleg a női nem képviselőiből kikerülő – szerzővel ismerkedhettem meg, akinek más írásaira is kíváncsi lettem. Mindent egybevetve kellemes kikapcsolódást és tartalmas szórakozást nyújtott a kötet, melyet ezúton is szeretnék megköszönni Izolde Johannsennek és a Történelmiregény-Írók Társaságának!

Jehuka