A klastrom titka (értékelés és nyereményjáték)
A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. A klastrom titka című kötet az írónő első befejezett regénye, de csak 15 évvel később, halála után került kiadásra 1818-ban. A történet főszereplője Catherine, egy fiatal és naiv “antihősnő”, akinek meg kell tanulnia elkülöníteni a való világot a képzelet világától. Tarts bloggereinkkel merüljünk el újra együtt Jane Austen világában, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!
Kiadó: Menő Könyvek, 2023
Oldalszám: 296 oldal
Eredeti cím: Northanger Abbey
Fordította: Borbás Mária
ISBN: 9789635843756
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
„A Klastrom titká”-ban új oldaláról ismerhetjük meg Jane Austent. Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg nagy kifejezőerővel és roppant szórakoztató formában.
Mint minden regényében, az írónő itt is egy fiatal lány, Catherine Morland útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. A sokgyerekes, szegény papi családban felnőtt Catherine semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, ám nagy csodálója a kor „gótikus” rémregényeinek. Életére is úgy tekint, mintha regényhősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos regények lapjain. A jövő azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó hős megmenti majdani szíve hölgyét, sem fényes báli részvételeket, sem örökké tartó barátságokat. A lányka bathi utazása balesetmentesen zajlik, élete első bálján kis híján elvész a tömegben, anélkül, hogy bárki lovagféle fölfigyelne rá, igaznak tűnő barátságáról pedig csak egyedül ő nem sejti, hogy üres, pénzhajhász és naivitását kihasználó kapcsolat csupán.
A Northanger Klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét: szellemjárta padlásszobákat, holttestnek ható viaszfigurákat, föld alatti cellákba zárt, elgyötört feleségeket, titkos csapóajtókat, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt is elmaradnak.
Catherine jutalma mindössze némi élettapasztalat, mert ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez. Még egy tisztes kérő is felbukkan, akinek az oldalán aztán Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.
Véleményem:
Lassan, de biztosan sikerül végigrágnom magam Jane Austen munkásságán, a Menő Könyvek Örök kedvencek sorozatának köszönhetően most A klastrom titka című regényt olvashatjuk csodaszép, új kiadásban. Amikor azt mondom, végigrágni, nem azért használom ezt a kifejezést, mert alapvetően nehezemre esne az írónőtől olvasni, az viszont tény, hogy ilyen jellegű, klasszikus szöveget olyankor szeretek csak befogadni, amikor a teljes figyelmemet neki tudom szentelni és le tudok egy kicsit lassulni. Szerencsére ez most sikerült, így ha nem is gondolom, hogy ez Austen legjobb regénye, engem nagyon szórakoztatott és igazi felüdülést jelentett.
Ahogy az írónő többi regényében már megszokhattuk, ebben a történetben is egy ifjú hölgy a főszereplő, aki szép reményekkel vág bele élete egy izgalmas, új szakaszába. Catherine Morland sok szempontból nem egy tipikus hősnő, se nem kimondottan szép, se nem túl okos vagy gazdag, ugyanakkor alapvetően jóindulatú, és minden esélye megvan arra, hogy sorsa jól alakuljon, amikor a család baráti párjának társaságában Bath-ba látogat. Eleinte nehezen akad kortárs társaságra, azonban hamarosan megismerkedik a határozott és csodaszép Isabella-val és annak bátyjával, Mr. Thorpe-pal, aki igen hamar nyomatékos érdeklődést tanúsít iránta. Catherine vidéki lány lévén nagyon tapasztalatlan a különféle társas helyzetek kezelésében, így nehezére esik visszautasítani a kéretlen udvarlást, még úgy is, hogy számos kellemetlen szituációba sodródik általa. A szíve Thorpe helyett ugyanis a szellemes Henry Tilney-ért dobog, de kérdés, hogy a sok kavarodás és kusza szívügyek közepette vajon sikerül-e közelebb kerülnie kiszemeltjéhez.
Mivel Catherine közeli barátságba kerül Henry húgával is a bathi tartózkodás alatt, a család meghívja, hogy tartson velük a Northanger Klastromba. Hősnőnk nem is lehetne izgatottabb: egyrészt végre megszabadulhat kicsit az egyre kellemetlenebbé váló bathi érdekbarátoktól, másrészt Henryvel is több időt tölthet, mindezt egy igazán regényes környezetben. Catherine szenvedélyesen szereti a regényeket és rémtörténeteket, így képzelete hamar elragadja: az ódon klastromban különös titkokat és rejtélyt sejt, amik ha beigazolódnak, alapjaiban határozhatják meg a Tilney családhoz fűződő viszonyát...nos, arról, hogy pontosan mi is derül ki erről a nagy rejtélyről, nem is árulnék el többet, csak annyit, hogy kicsit sajnálom, hogy a történet ezen szála nem kapott erőteljesebb szerepet. Sok-sok félreértés és a szokásos bonyodalmak, összetört szívek és hazugságok után szerencsére rendeződik hőseink sorsa, Austen azért a sokszor kritikus vagy egyenesen cinikus kiszólásai ellenére sem engedi, hogy története ne érjen megnyugtató véget.
Az az igazság, hogy a véleményem nagyrészt annak függvénye, hogy milyen szempontok mentén értékelem ezt a regényt. Ha a konkrét cselekményt tekintem, nem érzem igazán erős darabnak, persze itt is megjelennek a bálok, mulatságok, a szokásos szerelmi bonyodalmak és intrikák, de alapvetően nem történik benne semmi meghökkentő vagy akciódús dolog. Ugyanakkor Catherine karaktere nekem kifejezetten szerethető volt, annak ellenére, hogy kimondottan hiszékenyen vagy néha bután tudott viselkedni. A kezdeti naivitása ellenére lehet látni rajta a fejlődést, ahogy egyre inkább ki tud állni magáért és a véleményéért, ehhez képest nekem kicsit visszaesés volt a klastrombeli viselkedése, de végül szép ívet zárt le a jelleme ábrázolásával Austen. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy az írónő erőteljesen megmutatkozik a regényben a korabeli szokásokról, társasági életről alkotott véleményével, legyen szó regényekről, a nők helyzetéről vagy a tisztességes viselkedésről. Néha a legváratlanabb helyeken bukkan fel egy-egy olyan humoros, szarkasztikus mondat vagy megjegyzés, amitől én például hangosan nyerítettem a metrón, az ilyenek miatt kedvelem leginkább az írónő regényeit.
Örülök, hogy egy újabb regénnyel bővült az ismeretségem Austen munkásságával kapcsolatban, és ahogy mondtam, ha nem is ez lesz a kedvenc történetem tőle, mégis kellemes szórakozást nyújtott, és kifejezetten kíváncsi voltam, hogyan fog végül alakulni Catherine és a többi szereplő sorsa. A terjedelme nem túl nagy, viszonylag hamar a végére lehet érni, és nekem tetszett, ahogy a különböző karaktereket ábrázolta benne Austen, és ahogy némi tanulságot is sikerült benne megfogalmaznia. Ha valaki kíváncsi az írónő egy korai művére, egy különleges, összetetten ábrázolt főhősnőre és szívesen olvas a korabeli társasági életről, mindenképpen érdemes próbát tennie vele.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti az írónő munkásságát, de rövid terjedelme miatt akár azoknak is, akik most szeretnének megismerkedni vele.
Nyereményjáték:
A klastrom című kötet jelentős része Bath városában játszódik, így ebben a játékban erre a városra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Bath városának van egy magyar testvérvárosa. Melyik város az?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése