Laura Sibson: Minden ​szétesik

 

Kiadó: Maxim Könyvkiadó, 2023

Oldalszám: 400 oldal

ISBN: 9789634992820 

Eredeti cím: The Art of Breaking Things

Fordította: Csiszér-Kiss Erzsébet Janka

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Történet ​egy fiatal lányról, aki szerint a szabályok azért vannak, hogy legyen mit megszegni. Rátalál saját hangjának erejére, és nem fog csendben maradni.

A hétvégék a barátokkal való bulizásról szólnak, miközben persze valahogy túl kell élni a középiskolai agyzsibbasztást is. Az érettségiig való visszaszámlálás elkezdődött, és Skye azt

tűzte ki célul, hogy egy művészeti főiskolára megy továbbtanulni, ahonnan majd vissza sem néz. Az „először a buli, aztán kérdezz” elven alapuló életstílusa azonban szétesni látszik, amikor édesanyja ismét összejön korábbi szerelmével – azzal a férfival, aki megsértette Skye határait, pedig inkább védelmeznie kellett volna őt. Akkor még túl fiatal volt, hogy megértse, mi történt, most azonban nem tudja eldönteni, hogy a lehető legmesszebb meneküljön a férfitól, vagy inkább adja fel az álmait, hogy a kishúgát védelmezhesse. Az egyetlen gond csak az, hogy senki nem tudja, mi történt Skye-jal. Hogyan lesz képes felfedni az eddig rejtegetett titkát? Legjobb barátnőjének, valamint az egyedüli fiúnak a segítségével, akiben Skye képes megbízni, talán bátorságot nyer, hogy alkotással mesélje el a történetét, miután a szavakból már kifogyott. A múltjának rejtegetésével töltött évek után talán végre megtalálhatja önmagában a legjobb szövetségest.

Véleményem:

Szeretem az olyan ifjúsági regényeket, amik valamilyen komolyabb témával vagy élethelyzettel foglalkoznak. Egyrészt én is bele tudom magam élni ezekbe a szituációkba, másrészt, mivel kamasz fiatalokkal dolgozom, szerintem elengedhetetlen, hogy folyamatosan igyekezzek az ő szemszögükből gondolkodni, megvizsgálni dolgokat. Laura Sibson Minden szétesik című regénye a borítójával és a fülszövegével egyaránt felhívta magára a figyelmem, és kíváncsi voltam, mit fog nyújtani a történet. Szerencsére nem kellett csalódnom, mert az idei évem egyik kiemelkedő olvasmánya volt. 

A regény főhőse a tizenhét éves Skye, aki édesanyjával és tizenegy éves kishúgával él együtt, a középiskola után pedig művészeti tanulmányokat szeretne folytatni. Hamar kiderül, hogy Skye elég destruktív életmódot folytat, rendszeresen nyúl kábítószerhez, alkoholhoz, és gyakran bonyolódik felszínes kapcsolatokba fiúkkal. Ugyanakkor az írónő azt is hamar világossá teszi, hogy emellett van egy nagyon érzékeny és felelősségteljes oldala is, hiszen gyakran ő gondoskodik a húgáról, ráadásul nagyon tehetséges művész, aki abszolút megérdemelné, hogy egy nívós művészeti egyetemen folytathassa tanulmányait. A történet elején bepillanthatunk a lány mindennapjaiba, láthatjuk, hogyan csúsznak össze a hétvégéi a céltalan bulizással, ahogy azt is, hogy szerencsére vannak olyan barátok az életében, akikre számíthat, kérdés, hogy ő időben felismeri-e ezeknek a kapcsolatoknak a fontosságát. 

Az első igazi konfliktus akkor kezd kialakulni, amikor egy nap kiderül, hogy Skye anyukája újra összejött a volt barátjával, Dan-nel. Főhősünket jeges zuhanyként éri a hír, ugyanis sötét titkot rejteget egy sok évvel ezelőtti éjszakával kapcsolatban, aminek köze van egykori nevelőapjához. Mivel nem képes elmondani a történteket, egyre nagyobb fal húzódik közte és a családja között, és sokszor felmerül benne az a gondolat is, hogy talán vele van a probléma, amiért nem tud úgy örülni a kapcsolatnak, ahogy a többiek. Skye nem csupán saját családjával és barátaival szemben zárkózott: mi, olvasók is csak apró darabonként tudjuk összerakni a teljes képet, és ismerjük meg, pontosan mi történt a lánnyal. A regényben központi szerepet játszik a művészet és annak gyógyító ereje is, hiszen amikor Skye úgy érzi, cserbenhagyják a szavak és nem képes kimondani az igazságot, a művészet lesz az az eszköz, amivel végre képes lesz kifejezni az érzéseit és megosztani azokat a szeretteivel.

Tulajdonképpen nehéz volt olvasni ezt a könyvet, de nem azért, mert rosszul lenne megírva, sőt. Sok ifjúsági regényt olvastam már, amik valamilyen devianciával vagy traumával foglalkoznak, de ritka, amikor ennyire hitelesen sikerül ábrázolni a különböző lélektani folyamatokat. Skye önpusztító viselkedése tökéletesen értelmet nyer, amikor megismerjük az életét és a múltját, vagy éppen azt, hogy az édesanyja mennyire inkompetens a különböző helyzetek kezelésében. Amiatt viszont nehéz volt haladni vele, hogy komoly és sötét témákkal foglalkozik, és még ha kapunk is némi feloldást, akkor is fájdalmas elmerülni ezekben az emlékekben és pillanatokban. Mégis hálás vagyok az írónőnek, mert borzasztó fontos ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, ahogy az is, hogy egy szülő vagy éppen pedagógus, aki deviáns viselkedést tapasztal, képes legyen meglátni azt is, mi áll az adott viselkedés hátterében. 

Nagyon tetszett, ahogy a művészet és az alkotás megjelenik a történetben. Skye sokszor megosztja velünk, hogy egy adott pillanatot, érzést vagy beszélgetést milyen technikával örökítene meg a papíron és milyen címet adna neki. Szinte láttam magam előtt ezeket a képeket, és tényleg nagyon jól átjön a regényből, hogy a művészetnek milyen felszabadító és gyógyító ereje lehet. Szintén központi téma a könyvben a testvéri szeretet, engem nagyon megindított, hogy főhősünk milyen védelmezőn viszonyul a húgához, és milyen áldozatokat lenne képes meghozni azért, hogy biztonságban tudhassa. A történetben kapunk egy csipetnyi romantikát is, de egyáltalán nem a szirupos-rózsaszín fajtából, itt tényleg inkább mély érzésekkel találkozunk. Összességében engem nagyon meggyőzött, a műfajon belül kiemelkedően igényes regénynek gondolom, és jó lenne, ha minél több tinédzser olvasóhoz jutna el, illetve a velük foglalkozó felnőttekhez.

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne egy érzékeny, komoly kérdésekkel foglalkozó ifjúsági regényt olvasni. 

A kötetet köszönöm szépen a Maxim Könyvkiadónak!