The War of Two Queens – Két királynő háborúja (értékelés és nyereményjáték)
Folytatódik Jennifer L. Armentrout nagysikerű Vér és Hamu sorozata a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Poppy és Casteel izgalmakkal és fordulatokkal teli története újabb részhez érkezett. Eddig Casteel küzdött Poppy-ért, de vajon most Poppy is ugyanúgy fog küzdeni szívtársáért? Vajon sikerül legyőzni a legnagyobb ellenségüket, aki jelenleg útjukban áll? Gyere és kövesd a Két királynő háborúja blogturnét, hogy többet megtudj a könyvről, legyél részese te is ennek az utazásnak!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2024
Oldalszám: 736 oldal
Eredeti cím: The War of Two Queens
Fordította: Rácz Kata
ISBN: 9789635979417
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A háború csak a kezdet…
AZ ARANYKORONÁK KÉTSÉGBEESÉSÉBŐL
Casteel pontosan tudja, hogy a Vérkirálynőnél nincs alattomosabb és gonoszabb a birodalomban. Azonban a megrázó felfedezésekre még ő sem tudott felkészülni. Már-már elképzelhetetlen a Vérkirálynő gaztetteinek mértéke.
HALANDÓ TESTBE SZÜLETVE
Poppyt semmit sem akadályozhatja meg abban, hogy kiszabadítsa a királyát, és mindent elpusztítson, ami a Vérkirálysághoz kötődik. Az Élet Ősi Lényének
testőrei minden erejükkel támogatják, a vérfarkasok mögötte állnak. Poppynak meg kell győznie az atlantiai tábornokokat, hogy az ő elképzelései szerint cselekedjenek, és ezúttal nem fújhatnak visszavonulót. Nem, amíg őbenne él a remény, hogy olyan jövőt építsen,
amiben mindkét királyság békében élhet egymás mellett.
EGY HATALMAS, ŐSI ERŐ EMELKEDIK FEL…
Poppynak és Casteelnek együtt kell kiállniuk a szerelmükért, a szeretteikért, és megóvni a védteleneket. Régi és új hagyományok közepette. Azonban ahhoz, hogy véget vessen a Vérkirálynő üzelmeinek, a lánynak talán épp azzá kell válnia, amivé a prófécia jövendölte, és amitől a legjobban fél…
A HALÁL ÉS PUSZTÍTÁS ELŐHÍRNÖKE
Az epedve várt folytatás megérkezett.
TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót
Hagyd, hogy magával ragadjon!
Véleményem:
Tulajdonképpen érdekesen alakult eddig a kapcsolatom Jennifer L. Armentrout Vér és hamu című sorozatával. Annak ellenére, hogy a hasonló, romantikus monstrum-fantasy-k kezdenek egyre távolodni tőlem (a rövid magyarázat, hogy zavar, hogy az erotika ekkora szerepet kap ezekben a történetekben, ahogy az is, hogy már egyre nehezebben tudnak a szerzők újat kitalálni), ez a sorozat valahogy mégis elkapott, mind a hangulata, mind a szereplők, mind az írónő által felépített világ meg tudott szólítani, és izgatottan vártam mindig a folytatások megjelenését. Nem volt ez máshogy most sem, nagyon kíváncsi voltam, hogy a Két királynő háborúja hogyan szövi tovább a történetet, de kicsit izgultam is, hogy vajon lehetséges-e még egy negyedik rész esetében is fenntartani az érdeklődést és olyat alkotni, ami többet ad az eddigieknél. Bár továbbra is szeretem ezt a sorozatot, talán most először érzem úgy, hogy nem tudok minden hasonló kérdésre igennel válaszolni.
Az előző rész végén Poppy elég sok meghökkentő információt tud meg a családi kapcsolatairól, arról, hogy kicsoda valójában Isbeth, és az is körvonalazódik benne, hogy mi a helyes lépés, nevezetesen elpusztítani a Vérkirályságot. Mivel az előző részben Casteel Isbeth fogságába került, Poppy-nak most egyedül, pontosabban a szövetségeseivel összefogva kell kitalálnia, mégis hogyan vegye fel a harcot a Vérkirálynő ellen, és hogyan teheti meg mindezt anélkül, hogy ártatlanok vérét ontaná. A helyzetét nem könnyíti meg, hogy egy ősi próféciának köszönhetően sokan a pusztulás és halál hírnökét látják benne, így különösen körültekintően kell eljárnia, ha sikerre akarja vinni az elhatározását. Szerencsére olyan szereplőket tudhat maga mellett a vérfarkasok és a drakenek személyében, akik nem csupán támogatják, de őszintén meg is mondják neki, ha valamit másképp kellene csinálnia.
Ahogyan egy ekkora terjedelmű kötet esetében sejthető, nem egyből fogunk belecsapni a lecsóba, ellenkezőleg, a regény meglehetősen lassan épül fel és bontakozik ki. Az mondjuk az elejétől kezdve érdekessé teszi, hogy Poppy és Cas két különböző helyen van, és mindkettejük szemszögéből olvashatjuk a fejezeteket. Cas szála esetében többet megtudhatunk arról, hogy a fivére milyen szerepet játszik Isbeth oldalán, illetve felbukkan egy Szolgálólány személyében egy izgalmas új szereplő is, akivel kapcsolatban meglepő dolgok derülnek ki. De ezzel együtt is úgy éreztem sajnos, hogy a történetnek ez a szála egy helyben toporog, és nem csupán azért, mert Cas fogva tartásával a szó szoros értelmében ez történik.
Poppy karaktere szerencsére továbbra is elég érdekes ahhoz, hogy lekösse az olvasó figyelmét, leginkább abból a szempontból, hogyan birkózik meg az egyre növekvő hatalmából eredő felelősséggel, illetve milyen erkölcsi dilemmák kínozzák a közelgő háborúval kapcsolatban. Mivel sejthető, hogy ekkora erő nem tud nem nyomot hagyni valakiben, én végig nagyon szorítottam azért, hogy Poppy önmaga maradhasson, megőrizze a humorát és a kedvességét, de valahogy azt is éreztem, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, hogy ez a felfoghatatlan hatalom felülkerekedjen rajta. Néhány kisebb csatától eltekintve a várakozásaimhoz képest meglehetősen kevés volt az akció a történetben, de ez még nem is lett volna olyan nagy probléma, ha nem érzem úgy, hogy most már tényleg ideje lenne kicsit leállni a Poppy származásával kapcsolatos újabb fordulatokkal.
Biztos vagyok benne, hogy ilyen összetett regények esetében nem szerencsés több hónapos kihagyásokkal olvasni, én is küszködtem azzal, hogy újra felvegyem a fonalat vagy visszaemlékezzek az istenek, ősi lények, felemelkedettek és egyéb entitások történelmére. Ezzel még valahogy meg is birkóztam, de valahogy tényleg az van, hogy mire azt hinném, értem, hogy ki kicsoda, ki kinek a leszármazottja, annak mi a célja és hogy kapcsolódik hozzá Poppy, abban a pillanatban jön egy újabb csavar, én meg vért izzadva próbálom újra helyére rakni a kirakós darabjait. Lehet, hogy ez az én szubjektív élményem csak és mások jobban boldogultak, de nekem ez most visszavett kicsit a lelkesedésemből. Arról is olvastam, hogy egy bizonyos jelenet többeknél kiverte a biztosítékot, nekem érdekes módon azzal semmi bajom nem volt (főleg, hogy ebben a sorozatban el tudtam eddig is fogadni a túlfűtött jeleneteket), tényleg csak azt sajnáltam, hogy a történet arányai nem egészen az én ízlésemnek megfelelően alakultak. De ha már ennyit írtam a kevésbé tetsző dolgokról, azért szeretném azt is tisztázni, hogy még mindig nagyra tartom ezt a sorozatot. Szeretem az ötleteit, azt, ahogyan eredeti módon alakított a hagyományosabb vámpíros-vérfarkasos történeteken, a felépített világát és különösen Poppy karakterét. Biztos, hogy most már kitartok a sorozat mellett, még akkor is, ha ez a negyedik rész számomra nem a legerősebben sikerült.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy aprólékosan felépített, romantikus fantasy-t szeretne olvasni (szigorúan az első résszel kezdve!).
Nyereményjáték:
A mostani játékhoz nincs más dolgotok, mint a kiadó honlapján elérhető beleolvasót figyelmesen végig olvasni. Ha mindent elolvastatok, akkor az állomásokon feltett kérdésekre válaszolni nagyon könnyű.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Massene hol fekszik?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése