Erik és az ezüst csillag (értékelés és nyereményjáték)
A Manó Könyvek gondozásában Corinne Giampaglia újabb mesekönyve került a magyar könyvesboltok polcaira, melyben ki más játszhatná a főszerepet, mint Erik. A Blogturné Klub négy bloggere ered Erik és az ezüst csillag történetének nyomába, ráadásul az egyik állomáson egy korábbi mesével is megismerkedhettek a sorozatból. Tartsatok velünk, s a turné végén meg is nyerhetitek a könyvet a kiadó jóvoltából.
Kiadó: Manó Könyvek, 2025
Oldalszám: 40 oldal
ISBN: 9789635846535
Eredeti cím: Eric e il vento felice
Fordító: Todero Anna
Illusztrálta: Corinne Giampaglia
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Varázslatos, meleg szél fúj az erdőben. Mindjárt kezdődik a nyári napforduló ünnepe, de a kis Erik nem találja a helyét. Van egy kérdés, ami nem hagyja nyugodni: honnan tudhatjuk, kik vagyunk?
A szél nyomában, az erdei teremtmények kíséretében Erik ismét végigmegy a láthatatlan lények varázsvilágába vezető ösvényen. Számos meglepetés vár rá, és egy régi baráttal is találkozik…
Véleményem:
.jpg)
Tovább ismerkedtem Corinne Giampaglia eddig olvasatlan meséivel, és végre az Erik és az ezüst csillag című történetet is sorra kerítettem. Az előző kötethez képest ez most az évszakhoz is sokkal jobban passzol, ugyanis a nyári napforduló idején játszódik, amit mi is csak nemrég hagytunk magunk mögött. A minőség ezúttal sem okozott csalódást, mind a szöveg, mind az írónő saját illusztrációi gyönyörűségesek, ráadásul megint egy olyan mesét olvashattam, amiben nagyon fontos értékként jelenik meg a természettel való kapcsolódás.
.jpg)
Erik és nővérei, Ella és Laura lázasan készülődnek a Szent Iván éji ünnepségre, harmatot készítenek, szaladgálnak a boldog széllel, és lelkesen várják a nyarat. Azonban, ahogy az Erik és az őszi erdő című kötetben, a kisfiú számára most is központi kérdéssé válik, hogyan lehet tudni, milyen is az ember valójában, mi teszi őt igazán önmagává. Erik édesanyja igyekszik megnyugtató módon válaszolni a kérdésre és türelemre inteni kisfiát, miszerint előbb-utóbb úgyis rálel arra, mi teszi őt igazán önmagává, de kis hősünk a korabéli gyerekekre jellemző módon azonnal szeretne a kérdés nyomába eredni, ehhez pedig újfent a természet, az erdő, az állatok és a láthatatlan lények nyújtanak segítséget.
Innentől kezdve a mese sokkal inkább tűnik metaforikus, álombéli utazásnak, melynek során Erik találkozik barátjával, a Rókával, hogy együtt keressék meg az ezüst csillagot a válaszokért. Mindeközben az olvasót elvarázsolják a szebbnél szebb rajzok, a nagyon erős atmoszféra, és a nyári éjszakákra jellemző édes titokzatosság. Bár felnőttként tudjuk, hogy önmagunk megtalálása, igazi értékeink felfedezése nem egyszeri alkalom, hanem egész életünkön át tartó folyamat, azért Erik számára megnyugtató módon ér véget a keresgélés, hogy aztán ő is felhőtlenül tudjon családjával együtt ünnepelni.
Azt már az előző értékelésemben is kiemeltem, hogy bár ezek a mesék valóban eléggé elvontak, szerintem ez nem feltétlenül akadályozza, hogy akár már a kisebb gyerekek is élvezzék. Nem a cselekmény szintjén, sokkal inkább érzelmekkel, hangulatokkal operál, ezekkel igyekszik hatni, ami szerintem sikerül is, nekem felnőttként is nagyon megnyugtató olvasni ezeket a sorokat. Arról nem beszélve, hogy a mai világban egyre nehezebb felvenni a versenyt a modern technika vívmányaival, rávenni a gyerekeket, hogy szaladjanak, játsszanak a természetben, fedezzék fel kincseit, álmodjanak maguknak saját világot. Ha semmi más értelme nem lenne ezeknek a könyveknek, mint előmozdítani az erre való igényt, már bőven többet tesznek, mint ami az elvárható minimum egy gyerekkönyvtől.
Összességében nagyon tetszett ez a mese is, tényleg mindig képes vagyok belefeledkezni a csodaszép rajzokba, az évszakokhoz kapcsolódó színekbe, és abba az ősi tudásba, amit már hajlamosak vagyunk elfelejteni, pedig annyira nagy szükségünk lenne rá. Remélem, hogy még sok történetet olvashatok az írónőtől, kíváncsi lennék arra is, ha egy teljesen más témában, más szereplőkkel alkotna valami egészen újat, de szívesen visszatérnék Ella és Erik világába - vagy akár Lauráéba, hiszen őt eddig nem ismerhettük még meg közelebbről. Az mindenesetre biztos, hogy én a soron következő kötetre is vevő leszek.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne egy varázslatos, szépen megírt és gyönyörűen illusztrált mesét olvasni önmagunk megtalálásáról.
Nyereményjáték:
A kötethez kapcsolódóan ajánljuk figyelmetekbe a szerző további, már hazánkban is megjelent mesekönyveit. Minden állomáson találtok egy fülszöveget, a feladatotok pedig, hogy beírjátok a könyv címét a Rafflecopter megfelelő sorába. Vigyázat, lehet, hogy a turnés könyv fülszövege is az egyik állomáson lapul :)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Erik egy kis házban él a hegyek lábánál a családjával. Szél borzolja a fák lombját, ragyog a nap az égen: beköszöntött a nyár, és közeleg a nyári napforduló ünnepe, a Szent Iván-éj. A legenda szerint ezen a varázslatos éjszakán minden kívánság teljesül, és a természet életre kel. Erik egy barátságos róka társaságában el is indul egy ősöreg fához, hogy végre megkapja azt, amire régóta vágyik…
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése