Gyilkosság ​kilátással (értékelés és nyereményjáték)

 

Az Agave Kiadónál jelent meg Nicola Whyte krimije, a Gyilkosság kilátással. Egy lakóparkban holtan találnak egy férfit, a rendőrség pedig próbálja felgöngyölíteni az ügyet: Kinek volt indítéka a gyilkossághoz? Minden jel a halott férfi feleségére mutat, akit a férje számtalan alkalommal bántalmazott, de nem szabad elfeledkezni a lakópark többi lakójáról sem - és persze az idős főbérlőről, Celeste Van Durenról sem, akinek az ablakából rálátni a teljes övezetre. Vajon ki volt a valódi tettes? Egy igazi Agatha Christie-s kaland, de most nem egy vonatúton, hanem egy elzárt lakóparkban! Gyere, és járj te is a bloggereinkkel a történet végére, és ne feledd, hogy a turné végén egy példányt kisorsolunk a regényből!

Kiadó: Agave Kiadó, 2025

Oldalszám: 384 oldal

Eredeti cím: 10 Marchfield Square

Fordította: Sárpátki Ádám

ISBN: 9789635984121

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Mennyire ​ismerhetjük igazán a szomszédainkat? Mikor alakul át a mosolygós jószomszédi viszony iszonnyá?

Celeste Van Duren, a vagyonos örökösnő biztonságos menedékként álmodta meg London legkisebb lakóparkját, a Marchfield teret. Olyan helynek, ahol azok találhatnak otthonra, akik a múltjuk elől menekülnek, vagy akiknek máskülönben nem lenne módjuk maradni abban a városban, amelyet otthonuknak neveznek. Legalábbis ez volt a terve.

Ám amikor az egyik lakót holtan találják a konyhájában, a rendőrség pedig az áldozat bántalmazott feleségére próbálja rábizonyítani a gyilkosságot, egyértelművé válik, hogy a park nem is olyan biztonságos, mint Celeste hitte.

Így azt teszi, amit bárki, akinek sok pénze, erős igazságérzete és fájós csípője van: felfogad két bérlőt, hogy járjanak a dolgok végére. Az egyik Audrey, a takarítónője, aki mindenkit ismer, és akit mindenki szeret. A másik Lewis, a bukott krimiíró, aki saját magát sem kedveli, nemhogy másokat.

A páros csillapíthatatlan kíváncsisággal veti magát a nyomozásba. Bár mindenben különböznek, hamarosan valamiben egyetértenek: valaki a Marchfield téren hazudik. A nyomozás során aztán kiderül, hogy minden lakónak van rejtegetnivalója. De vajon mi felett siklott el Audrey és Lewis, ami valójában végig ott volt az orruk előtt?

A szobalány és a Gyilkos a házban találkozik ebben a csavaros, hangulatos krimiben, amely London legkisebb lakóparkjában játszódik – Nicola Whyte regénye egy vérbeli rejtély feltárására invitál mindenkit, aki imádja, ha egy könyv az utolsó oldalig megtartja titkait.

Véleményem:

Mostanában a cozy mystery műfajába tartozó történetek fénykorukat élik, sorra jelennek meg az újabb és újabb, könnyed kikapcsolódást ígérő, nyomozós regények. Az utóbbi időkben nekem is volt szerencsém több ilyenhez, így optimistán vettem készbe az Ageve Kiadó gondozásában megjelent Gyilkosság ​kilátással című könyvet Nicola Whyte angol írónőtől. Az élénk színű, figyelemfelkeltő borító és az izgalmat és humort egyaránt ígérő fülszöveg alapján reméltem, hogy egy hamisítatlan nyaralós olvasmányban lesz részem, és ezt tulajdonképpen meg is kaptam, könnyed szórakozás, rejtélyes haláleset, színes karaktergárda és egy csipetnyi angol humor kíséretében. 

Történetünk az előkelő Marchfield téren játszódik, ahol az összes lakás az idős Celeste tulajdonában áll, aki annak idején még a férjével azért alakított ki a hatalmas házban különálló lakokat, hogy elérhető áron kínálják őket szimpatikus bérlőknek, ezzel az évtizedek alatt kialakítva egy barátságos, összetartó lakóközösséget. A könyv elején rögtön találunk is egy kis képes segédletet, amire szükség is van, hiszen 10 lakás bérlőit kell észben tartanunk majd az olvasás során, itt ráadásul azt is láthatjuk, ki kinek a közvetlen szomszédja. Ezen a csendes, békés környéken azonban egy nap szörnyű gyilkosság történik. Az áldozat az egyik lakó, Richard Glead, akit rendhagyó módon senki sem kedvelt igazán a lakóközösségből, mivel köztudott módon bántalmazta a feleségét, Lindát. A rendőrség többek között ezért is tekinti már az első pillanattól gyanúsnak a nőt, Celeste azonban képtelen elfogadni, hogy a gyilkos szeretett lakóközössége tagjai között rejtőzik. Azért, hogy ezt be is bizonyíthassa, munkát ajánl a szintén a házban lakó takarítónőjének, Audreynak, és a különc krimiíró Lewisnak, hogy saját szakállukra eredjenek az igazság nyomába, és tisztázzák, mi is történt pontosan a házban. 

A fejezetek innentől kezdve főleg a két önjelölt magánnyomozó váltott szemszögéből kerülnek bemutatásra. Audrey és Lewis nem is lehetnének különbözőbbek, míg a nő kedves és barátságos másokkal, addig Lewis mostanáig szinte burokban élt, gyakorlatilag fogalma sincs a házban lévő viszonyokról vagy az ott élő emberekről, cserébe eléggé fenn hordja az orrát azzal kapcsolatban, hogy krimiíróként nyilván egyedül is képes lenne megoldani az ügyet, nem kell neki ehhez egy takarítónő segítsége. Mégis, ahogy szép fokozatosan összecsiszolódnak, egyre inkább úgy tűnik, hogy jó csapatot alkotnak, és a kezdeti bénázásaik után egyre ügyesebbek abban, hogy felderítsék az igazságot és a gyilkos személyét. 

A történet szerintem nagyon jól indult, rögtön az elején berántott a feszes, jó stílusban megírt fejezetekkel, és a komolyabb téma ellenére is sokszor humoros párbeszédekkel. Ugyanakkor ez a kezdeti lendület sajnos csak egy darabig vitt előre, egy idő után úgy éreztem, kicsit leült a cselekmény. Bár főhőseink egyre több apró részletet tudnak meg a Glead házaspár életéről és a ház lakóiról, valahogy ezek a részletek természetüknél fogva számomra nem voltak annyira izgalmasak. A lakók között persze azért akadtak bőven érdekes karakterek, pláne azután, hogy mindenkiről elkezdtek kiderülgetni a sötét kis titkok, de ez önmagában mégsem volt elég ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődésemet. A két főhős közül nekem inkább Lewis volt szimpatikus, nagyon tetszett a szociálisan teljesen esetlen természete és a csípős, fanyar humora. Mellette Audrey sokkal szürkébb karakternek érződött, bár azért a történet előrehaladtával ő is tartogatott jócskán meglepetéseket. A végkifejlet nem olyasmi volt, ami után fel kellett söpörnöm a saját állkapcsomat, de azért az utolsó pár oldal erősen megmosolyogtatott, és a végső fejezetek lendületével együtt azért sokat szépített az összhatáson. 

Mindezek alapján talán már sejthető, hogy nem a Gyilkosság kilátással lett számomra az év krimije, cozy műfajban sem, ugyanakkor az sem igaz, hogy nem szórakoztatott el kellemesen a regény. Kicsit feszesebb történetvezetéssel és eggyel érdekesebb nyomozati sztorival megadtam volna neki a maximális csillagot, de így még úgy érzem, van hová fejlődni. Az mindenesetre biztos, hogy az írónő nevét észben tartom, és ha megjelenik tőle más kötet, esélyt fogok adni annak is, mert simán lehet, hogy ezeket a kezdeti hibákat felülmúlja majd a jövőbeli munkáiban. 

Értékelésem: 5/4

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy könnyed, szórakoztató krimit keres, ami sok szereplővel operál, és alapvetően szerethető, amatőr nyomozók kutakodásán alapul. 

Nyereményjáték:

Eredjünk mi is a cozy mystery-zsáner nyomába! Az állomásokon találtok egy-egy idézetet ilyen típusú könyvekből, nektek pedig az a feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a kötet szerzőjét és címét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

“Azt mindig tudja az ember, ha valami az első alkalom. Azt viszont csak ritkán, ha az utolsó.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07.26. Könyv és más

07.28. Csak olvass!

07.30. Kitablar