Ready Player One

Fülszöveg:

2044-et ​írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.

A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.

Ernest Cline első regénye a 2011-es megjelenését követően megkapta a rangos Prometheus-díjat, és mostanra a popkulturális irodalom egyik legfontosabb kortárs művévé vált. Több millió példányban adták el, világszerte óriási rajongótábora van, és készül belőle már a nagyköltségvetésű film is: Steven Spielberg rendezésében várhatóan 2017 végén mutatják be a mozik.

Véleményem:

Ritkán félek ennyire egy könyvtől, hónapokig csak tologattam-nézegettem, pedig több kihíváshoz is el kellett volna már olvasnom. Az volt a gondom, hogy a figyeltjeim nagyon magasra értékelték, én viszont a fülszöveg alapján nem éreztem úgy, hogy annyira be fog jönni, féltem, hogy nem vagyok hozzá eléggé „kocka”. Szerencsére aztán vettem a bátorságot, és nekivágtam, és állati kellemes meglepetést okozott.

Szeretem az olyan történeteket, ahol valamilyen rejtvényt kell megoldania a főhősnek, persze még jobb olyankor, ha akár én is rájöhetnék a megoldásra- ez ugyan nem történt meg, mégis képes voltam végig együtt izgulni és kattogni Wade-del, hogy mi legyen a következő lépés. Annak ellenére, hogy sosem voltam hatalmas számítógépes-játék függő, nagyon bele tudtam élni magam az eseményekbe, és valahogy a leírás is segített abban, hogy mindent nagyon jól magam elé tudtam képzelni.

Nagyon ötletesnek tartom azt a megoldást, hogy egy jövőben játszódó, sci-fi regényt nyakon önt a szerző egy nagy kanál retróval. Mert igaz ugyan, hogy a virtuális valóság és a pusztulás szélén álló világ inkább a jövőbe mutat (na jó, a nem túl távoli jövőbe), ezt jól kiegyensúlyozzák azok a filmek, könyvek, játékok és zenék, amiket a regény felvonultat, és amik jóleső nosztalgiával töltenek el. 

És hát természetesen nem tudok örökké hálás lenni Ernest-nek, amiért eszembe juttatta a Howard, a kacsa című remekművet, amit kábé 7 évesen láttam először, mert anyukám azt hitte, mese, és elhozta videokazettán. :D

A szereplőkkel nagyon meg voltam elégedve. A főhős, Wade, kicsit magányos, kicsit szerencsétlen, de alapvetően helyén van a szíve, ráadásul okos és humoros is. Rajta kívül harcba szállt még a rejtvény megfejtéséért virtuális barátja, H, akit a leginkább megkedveltem a regényben. És persze, nem csak a fiúk lehetnek okosak és kockák, így a női nem is képviselteti magát Art3mis személyében, na meg persze azért is, hogy kibontakozhasson némi romantika.

A kincskereső fiatalok mellé természetesen kötelező adni valamilyen főgonoszt is, ebben az esetben a Hatosok csoportja az, akik Smith-ügynököt megszégyenítő aljassággal és tisztességtelen játékkal igyekeznek megnyerni a versenyt, hogy ők kaparintsák meg az OASIS-birodalmat.

Amellett, hogy izgalmas és szórakoztató, ez a regény sok szempontból elgondolkodtató is. A mai világban már egyáltalán nem számít szokatlannak a virtuális valóság vagy tér elgondolása, itt legfeljebb annyi az újdonság, hogy egy minden emberre kiterjedő, széleskörű használat a jellemző. A gyerekek virtuális iskolákba járnak, a felnőttek meg virtuális munkahelyekre, sőt, még a szerelmi életüket is lebonyolíthatják online. Érdekes belegondolni abba, hogy ez mennyi előnnyel járna a való életben, ugyanakkor milyen veszélyeket rejtene magában. Felmerülnek olyan kérdések is, mint az előítéletek vagy a társadalmi egyenlőtlenségek, és szerintem teljesen korrekt a regény állásfoglalása: az online tér sok szakadékot áthidalhat, de a személyes kapcsolatokat soha nem pótolhatja teljesen.

Szóval én azt mondom, mindenki vágjon bele teljesen nyugodtan, mert egy szokatlan, újszerű és izgalmas történetet fog kapni. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a belőle készülő film, biztosan megnézem majd.

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy különleges regényt szeretne olvasni, vagy anélkül szeretne belekóstolni a sci-fi-be, hogy egyből a mélyvízbe kellene ugrania.