Magyar népmesék társasjáték

A játékos bejegyzésekkel kicsit el vagyok maradva mostanában, úgyhogy ennek pótlásaként ezúttal a Magyar Népmesék társasjátékról szeretném megosztani a tapasztalataimat. A névnapomra lepett meg vele kis családom, nagyon örültem neki, ugyanis a rajzfilm-sorozat régi kedvencem, és kíváncsi voltam, milyen lehet a jól megszokott képi világot és hangulatot egy társasjáték formájában viszont látni.

Az ominózus ajándékcsomag: a macska nem a csomag része, csak illusztráció.

Rögtön első este ki is próbáltuk, és kisebb-nagyobb nehézségek árán lejátszottunk egy partit. De először is, haladjunk szépen kívülről befelé, és nézzük a külcsínt. Számomra egy játéknál legalább olyan fontos, hogy gusztusos, szép és ízléses legyen, mint a tartalom, ebből a szempontból telitalálat ez a társas. A tábla, a figurák és a különböző kiegészítők is nagyon igényesen elkészítettek, tökéletesen idézik a Jankovics Marcell-féle mesét. 

Ezután következett a játékpálya felépítése és a játékszabály megfejtése, amivel már akadtak kisebb gondjaink. Más kritikákban is olvastam, és sajnos egyet kell értenem vele, hogy a játékszabály kicsit bonyolultan és kuszán felépített, úgyhogy többször is át kellett magam rágnom rajta, mire többé-kevésbé összeállt a lényeg (és még videós segítséget is igénybe vettem az internetről).

Ez egy klasszikus, dobós-lépegetős játék, viszont meg van bolondítva egy csomó apró szabállyal, ami izgalmasabbá teszi az egészet. A játékosok választhatnak a meséből ismert karakterekből, akikhez egyedi karakterlap is tartozik, speciális képességekkel. Ezek kivitelezése is gyönyörű, ráadásul szintén mesés formában vannak megfogalmazva.

Ezután mindenki húz egy küldetést, melynek teljesítésével nyerheti meg a játékot. Ezek a küldetések is szépen alkalmazkodnak a mesés háttérhez (általában be kell gyűjteni valamilyen tárgyat, elvinni valamelyik varázslatos lénynek, majd bejutni a várba). A különböző küldetéseknek köszönhetően a játékosok útja egymástól eltér, és maga a tábla is úgy lett felépítve, hogy nem csak lineárisan haladhatunk benne, hanem nagyon változatos útvonalakon. 

A játék kezdetekor minden karakter rendelkezik bizonyos számú pogácsával, jó tanáccsal és varázslatos tárggyal, ezekből veszíthetünk is a különböző mezőknél, de újakat is szerezhetünk. Vannak speciális mezők is, ahol vagy kedves, vagy rossz szándékú állatokkal/lényekkel találkozunk, ilyenkor a nyolcoldalú dobókocka és a mező pozitív/negatív előjele határozza meg, hogy sikeresen átjutunk-e az akadályokon.

Ami a játék legnagyobb előnye, az sajnos kicsit a hátránya is: a tábla és a varázstárgyak is nagyon összetettek, minden mindenre hatással van, tehát állandóan puskáznunk kellett a játékszabályból, és ez nagyon megakasztotta a játék menetét. Persze valószínűleg ez csak az első néhány menetre igaz, ha az ember rutinosabbá válik, már gördülékenyebbé válik a dolog. 

Összességében egy nagyon hangulatos és jópofa játék, ami gyerekekkel is jól játszható (sőt, mint kiderült, ők hamarabb felfogták a szabályokat, mint én), viszont a dobozon olvasható 20-40 percet kevésnek érzem hozzá, főleg az ismerkedés fázisában. 

És hát, tudom, igazán apróság, de teljesen odáig meg vissza vagyok attól, hogy a játékbábuknak nem csak elejük, hanem hátsó részük is van, ez mennyire jó már! :)

Jó szívvel ajánlom, nem csak a sorozat szerelmeseinek, hanem mindenkinek, aki vágyik a társasjátékok terén egy kis "hazaira". :)