8 könyv, ami bizonyítja, hogy a gyerekek a legklasszabb létformák az univerzumban

Sajnos sokszor nincs időm arra, hogy egy-egy esemény kapcsán tematikus blogbejegyzéseket készítsek, mégis úgy gondolom, hogy a mai nap kellőképpen különleges az én kis világomban ahhoz, hogy megemlékezzek róla. Május utolsó vasárnapján ugyanis a Gyerekeket ünnepeljük, nagybetűvel, akikről őszintén gondolom, hogy a legcsodásabb létformák a világon (és ettől a véleményemtől még a a tanári pálya sem tudott eltántorítani, huhaha). Nyilván rengeteg közhelyet fel lehetne sorolni arról, hogy ők a jövő letéteményesei, a bölcsesség őrzői vagy a tisztaság és ártatlanság megtestesítői, én ilyesmibe most nem bocsátkoznék. Inkább összegyűjtöttem azokat a kedves könyveimet, amelyek újra és újra ráébresztenek arra, mennyit tanulhatunk fiatalabb társainktól, illetve arra, hogy gyereknek maradni nem csupán előny, hanem kötelesség is.

Valószínűleg fentiekből kifolyólag nem véletlen az sem, hogy a kedvenc olvasmányaim döntő többségében gyermekek a főhősök, akiknek mindig csodás élmény a bőrébe bújni, és az ő szemükön keresztül szemlélni a világot. Nem is szaporítanám tovább a szót, jöjjenek a kedvenc, gyerekekkel kapcsolatos könyveim, illetve kedvenc gyermek főhőseim!

Fredrik Backman:

A ​nagymamám azt üzeni, bocs

Nagyon kedvelem Backman könyveit, és ha kedvencet kellene kiemelnem közülük, biztos, hogy őt választanám. Nem csak azért, mert ezt olvastam tőle először, hanem azért is, mert Nagymama és Elsa karaktere is zseniális, összetett és szórakoztató. Elsa nem egy szokványos nyolcéves, kicsit komoly, kicsit szórakozott, de az egészen biztos, hogy rendkívül különleges látásmóddal és érzékenységgel szemléli a világot és ítéli meg az embereket. Nagyon sokat tanulhatunk tőle, ha nem sértődünk meg szúrós megjegyzéseitől.

J. K. Rowling

Harry ​Potter és a bölcsek köve

Bár csak az első részt említettem meg, nyugodtan hozhattam volna az egész sorozatot, ami tökéletesen időtálló, abszolút kedvenc az életemben. Számomra az időzítés is szerencsés volt, együtt nőttem fel Harry-vel és barátaival, és biztos vagyok benne, hogy nélkülük nem lennék ma az az olvasó, aki vagyok. Harry-től megtanulhatjuk, hogy különlegesnek lenni nem pusztán áldás és szerencse, és hogy a hétköznapi, emberi értékek kiműveléséért néha sokkal nagyobb áldozatokat kell hoznunk, mint néhány látványos képességért. Gyönyörű és fantáziadús meséje ez a barátságnak, hűségnek és önismeretnek, éppen ezért soha nem habozok, ha neki kell szaladnom a 9 és 3/4 vágányhoz vezető falnak.

Roald Dahl:

Karcsi és a csokoládégyár

Dahl azon írók közé tartozik, akik igazán ismerik és értik a gyermeki lelket, minden érzékenységével, félelmével és tökéletlen tökéletességével együtt. Ebben a fanyar humort és társadalomkritikát sem nélkülöző könyvben megismerhetjük Karcsit, aki szerénységével és kedvességével a legnyomasztóbb körülmények közepette is képes meglátni a szépet és rácsodálkozni az élet apró örömeire. Ha lenne egy arany bilétám, gondolkodás nélkül nekiajándékoznám, bármikor.

Ransom Riggs:

Vándorsólyom Kisasszony különleges gyermekei

A 2016-os év egyik nagy kedvence volt számomra ez a kötet, illetve maga a teljes sorozat (aminek nemsokára érkezik a folytatása is, juhú!). Kicsit keserédes, kicsit sötét, mondhatni, átevez azokra a vizekre, ahol a gyermeki lét nem csupán kacagás és gondtalanság, hanem adott esetben fájdalom és szenvedés is. Ahogy a főhősei, úgy a történet is különleges, nem csak a szokatlan cselekmény miatt, hanem az egyedi stílus és atmoszféra végett is. Nagyon megszerettem ezeket a különleges gyermekeket kivétel nélkül, de ha ki kellene emelnem valakit, azt hiszem, Enoch lenne az szenvtelen, sokszor közönyös stílusával. 

Michael Ende: 

A Végtelen Történet

Ende is egyike azoknak az íróknak, akitől akár több könyvet is hozhattam volna, számomra mégis A Végtelen Történet, ami különös jelentőséggel bír. Mind a filmek, mind a regény nagy hatást gyakoroltak rám, és megalapozták a fantasztikus világok iránti rajongásomat. Barnabás karaktere azért fontos mérföldkő, mert kifejezetten nehezen szerethető figura: sokszor önző, akaratos vagy felszínes. Éppen ezért könnyű azonosulni vele is és fejlődéstörténetével is, én legalábbis többször magamra ismertem benne és nagyon sokat tanultam tőle (ja, és kislány koromban szerelmes voltam Atráskóba, és akartam egy Fuhurt. Csak mondom).

Neil Gaiman:

A temető könyve

Hát nyilván nem én lennék, ha nem csempésznék bele bárminemű könyvajánlóba legalább egy Neil Gaiman-regényt, ráadásul a témához is szorosan kapcsolódik, ugyanis ha nem is mindenhol, de nála is felbukkannak különös és szerethető gyerek-szereplők. Egyik kedvencem Senki Owens, a temetőben élő fiú, akit szellemek neveltek fel, és aki számára ők jelentik a családot. Talán nem a legvidámabb tanulság, mégis kimondatik, hogy a holtakkal néha könnyebb dolgunk van, mint az élőkkel- különösen azokkal, akik csak bántani akarnak minket.

Jonathan Safran Foer

Rém ​hangosan és irtó közel

Újra egy nagy kedvenc, nem csak a téma, hanem a főszereplő szempontjából is. Amikor Oscar elveszíti édesapját, egy világ omlik össze benne, de egy különös kincskereső feladat kapcsán nem csak a szeretett férfi emlékét tudja életben tartani, hanem sikerül más emberekhez és önmagához is visszatalálnia. Gyönyörű és fájdalmas történet, amin egyszerre sírunk és nevetünk, ráadásul a belőle készült film is egész vállalhatóra sikeredett.

Seanan Mcguire:

Minden szív kaput nyit

Végezetül álljon itt egy egészen friss megjelenés, ami az idei év egyik abszolút kedvence volt számomra. Vannak gyerekek, akik mások, és akik képességeik vagy sajátos látásmódjuk által jogosultak arra, hogy ajtót nyissanak egy másik világba. És vannak gyermekek, akik valamilyen oknál fogva kénytelenek visszatérni a hétköznapi valóságba, akkor is, ha ezzel mindent elveszítenek önmagukból, ami igazán fontos volt. Több kritika érte ezt a kisregényt, részben egyet is tudok érteni velük, ez viszont semmit nem von le abból a mondanivalóból és értékből, amit számomra képvisel (értékelésem ITT).

Természetesen a sort még nagyon-nagyon hosszan lehetne folytatni, nekem mindenesetre most ezek a könyvek jutottak először eszembe. Ezzel a kis összeállítással szeretnék tisztelegni a gyerekek előtt, és köszönetet mondani azért, hogy ennyire sokfélék és nagyszerűek, nem csak a könyvekben, hanem a valóságban is! ;)