A, mint Alibi

Fülszöveg:

S, ​mint sokk 

Alex élete egyetlen pillanat alatt romba dől, amikor autóbalesetben elveszti a szüleit. A lány ügyvédje ráadásul felkavaró hírrel szolgál: van egy eltitkolt nővére.

O, mint otthon 

Dory sosem ismerte a szüleit és örökbefogadó családja másodrendű gyerekként nevelte fel. Amikor a család imádott, vér szerinti gyereke gyilkosság áldozata lesz, a gyanú Dory-ra terelődik.

S, mint sors 

Harminc év után Alex és Dory először találkozik. Alexnek nemsokára szörnyű kérdéssel kell szembesülnie: lehet, hogy élete legnagyobb hibája volt, hogy megkereste az eddig eltitkolt nővérét? Ki akarhat most Alex életére törni?

Véleményem:

Az utóbbi időkben meglehetősen rákaptam a könnyedebb thrillerekre, amelyektől az ember csupán azt várja, hogy néhány órára kellemesen kikapcsolják és megborzongassák. A fülszöveg alapján ez a regény is megfelelőnek tűnt ebből a szempontból, ugyanakkor kicsit meg is rémített, hogy az eddigi értékelések alapján elég megosztó műre sikeredett. Az elolvasása után azt érzem, hogy valahol meg is értem a negatív kritikákat, de ettől függetlenül nekem sokkal jobban tetszett, mint amire ezek alapján számítottam. De nézzük meg, pontosan milyen könyvről is beszélünk.

Adott egy thriller szempontjából ideális helyzet, vagyis egy magányos,  fiatal főhősnő, aki szülei elvesztése után bizonytalan és kétségbeesett, ráadásul olyan titkokkal kell szembenéznie, amelyek nem nagyon illenek bele a világról és a családjáról eddig kialakult képébe. Amikor Alex édesanyja leveléből megtudja, hogy valahol él egy nővére, akit korábban örökbe adtak, teljesen érthető a hezitálása, az is, hogy fél az ismeretlen rokontól, és az is, hogy mindenáron meg akarja találni, hiszen már csak ő maradt neki a családjából. 

Amikor kiderül, hogy nővére, Dory börtönben van egy állítólagos gyilkosság miatt, még tovább fokozódik a bizonytalansága, ennek ellenére mégis igyekszik felgöngyölíteni a múlt eseményeit és kideríteni, mi lehet az igazság, és abban milyen szerepe volt a testvérének. Az írónő abból a szempontból jól adagolja az információkat, hogy mi magunk is bizonytalanok vagyunk az utolsó pillanatokig. Sokáig nem tudjuk, hogy a viszonylag kevés felvonultatott szereplő közül ki is az, akire gyanakodnunk kellene - ha kell egyáltalán, és nem arról van szó, hogy valóban Dory a bűnös. 

Ami ennek a könyvnek vitathatatlan előnye, az a gördülékeny írásmód és stílus, ami úgy teszi pörgőssé és olvasmányossá a történetet, hogy közben mégsem válik bárgyúvá vagy túlságosan leegyszerűsítetté. A cselekmény folyamatosan visz minket előre, tehát ebből a szempontból tényleg könnyed, ugyanakkor éppen eléggé izgalmas regényt kapunk. A szereplők jellemével, viselkedésével már lehetnek kisebb problémáink, de úgy éreztem, ezek sem olyanok, amiken ne tudnám túltenni magamat. Alex esetében például sokszor éreztem azt, hogy számomra érthetetlenül viselkedik, hiszen hiába a rokona Dory, mégis azt gondoltam, hogy sokkal nagyobb fenntartásokkal kellene közelednie hozzá és sokkal óvatosabbnak kellene lennie. Ugyanakkor nyilván nem tudom beleélni magam (szerencsére), milyen lehet, ha az ember ennyire magára marad, és igyekszik kapaszkodni az utolsó megmaradt kötelékébe. 

Dory karakterét már sokkal elevenebbnek éreztem, a viselkedése mögött jól lehetett látni azt a rengetek fájdalmat, dühöt és csalódottságot, ami abból eredt, hogy örökbefogadó családja soha nem bánt vele igazán vér szerinti gyerekként, és bárhogyan igyekezett, soha nem tudott tökéletesen megfelelni az elvárásaiknak. Néha úgy viselkedett, hogy a frászt hozta az emberre, ugyanakkor sok szempontból lehetett vele azonosulni és szimpatizálni. Végig nagyon kíváncsi voltam, hogyan fog alakulni a kettejük kapcsolata Alex-szel, és hogy milyen befejezést vagy csattanót tartogat számunkra a szerző.

És igen, az egy csillag levonás pont a vége miatt jár leginkább, nem mondom, hogy nem volt elfogadható lezárás, de én valami sokkal ütősebbre számítottam. Emellett a mellékszereplőkkel és a főszálon kívüli eseményekkel is kicsit az volt a bajom, hogy néha csak ötletszerűen voltak a sztoriba dobálva, nem éreztem azt, hogy szorosan és következetesen lennének egybefűzve a regény lapjain. Ettől függetlenül még mindig azt mondom, hogy teljesen korrekt könyv ez a maga műfajában, nem szabad tőle csodákat várni, és akkor nem is fogunk csalódni benne. Azt viszont garantálja, hogy néhány nap erejéig elmerülhessünk egy magát olvastató, izgalmas és ugyanakkor sok szempontból elgondolkodtató történetben. 

A könyvet köszönöm szépen a Lettero Kiadónak!

Értékelésem: 5/4

Kinek ajánlom? Azoknak, akik nem túl brutális thrillerre vágynak némi lélektani és családi szállal, és akiknek fontosabb a kiegyensúlyozott, kellemes borzongás, mint az őrületes csattanó.