HiSztorik- Urbánszki László: Ördögfattyú/ A felderítő
Urbánszki László: Ördögfattyú (A magyarok nyilaitól... 1.)
Helikon, Budapest, 2017.
ISBN: 9789632279411
Urbánszki László: A felderítő (A magyarok nyilaitól... 2.)
Helikon, Budapest, 2017.
ISBN: 9789632279428
Részletek
a fülszövegekből:
Még tíz év
sem telt el a honfoglalás óta, ám a magyar hadak folyamatos harci készültségben
állnak. Kalandozásként elhíresült megelőző hadjáratokkal lepik meg a keleti
frankokat és a bajorokat, hogy ezáltal védjék meg régi-új hazájukat, a
Kárpát-medencét.
Agacs, a
szabadként, de nehéz sorba születő, szilaj avar még gyermek, amikor elhagyja a
szülői házat. Menekül a szegénység, a nyomor elől, mert „szívébe írva a
gyönyörű üzenet”: a világon élni csak a nagyfejedelem dicső harcosaként
érdemes. A seregbe vezető út azonban igen rögös – Agacsnak nem csak Patkánytól,
a hírhedt rablóvezértől kell megszabadulnia, hanem a fegyveres kézitusát és a
lovasíjászatot is el kell sajátítania. Kiképzőnek nem is talál kiválóbb
tanítót, mint Böngért, a mester-harcost. Vajon sikerül-e a furfangos,
betyárlelkületű kis csibésznek képzett harcossá válni, és a nagyfejedelem
századának tagjaként nyeregbe szállni a germánok ellen? (...)
Agacs, a
nagyfejedelem ifjú harcosa, miután ép bőrrel és tisztes zsákmánnyal hazatért
első hadjáratából, a családi birtok megszervezésébe fog, majd részt vesz a
felderítők embert próbáló kiképzésén. Frissen szerzett képességét, a
germánoknál szerzett tapasztalataival kiegészítve, már egy éles bevetésen is
kipróbálhatja: az újoncok Makó százados vezetésével prédálni indulnak délre, a
horvátok földjére. Az élelmes Agacs, miközben küldetésük sikerén dolgozik, nem
feledkezik meg a Bene vitéz falujában élő, leendő nemzetségének érdekeiről sem…
Urbánszki
László lebilincselően fordulatos, kalandozáskori regényciklusának első két
kötetében a 10. századi magyar történelem első évtizede elevenedik meg.
Előszóként:
Kicsit rendhagyó módon most nem egy könyvről hozok értékelést, hanem
mindjárt kettőről, A magyarok nyilaitól... sorozat első két kötetéről. Mindezt
annak az apropójából, hogy 2018. május 15. napján jelent meg a Helikon Kiadó
gondozásában a harmadik rész, melyet már nagyon vártam. Remélem ezzel a néhány
gondolattal sikerül felkelteni mások érdeklődését is a sorozat iránt, amely
gyorsan a kedvencemmé vált, hiszen egy kifejezetten olvasmányos, magával
ragadó, izgalmas, pörgős (történelmi) kalandregény ciklus egy igazán kaotikus,
de annál érdekesebb korról a kalandozó magyarokról.
A Magyarok nyilaitól...Kép forrása
Értékelésem:
A szerző rögtön belecsap a lecsóba, különösebb bevezetés nélkül egyből a
történések kellős közepén találjuk magunkat, megadva ezzel az egész regény
alaphangját. Ráadásul főhősünk, Agacs első tettével sikerült rögtön alaposan
meglepnie. Mostanában igen divatosak lettek az „antihősök”. Már éppen kezdtem
azt gondolni, Agacs is közéjük tartozik – igazi fenegyerek, abszolút méltó az
Ördögfattyú elnevezésre, igazi kis „szörnyeteg”, lop, csal, hazudik. Kezdetben
egy kicsit sem szimpatikus, de aztán szépen lassan feltárulnak a múlt
eseményei, ezzel együtt kirajzolódik a fiú múltja, a tetteit mozgató motivációk
és a mindennél jobban vágyott cél: hogy a nagyfejedelem katonája legyen.
Kifejezetten szeretem, ha egy regény főhősével már gyermekként
megismerkedünk, ilyenkor a karakter az olvasó szeme előtt formálódik, nő fel,
sokkal mélyebb jellemfejlődés-ábrázolásra ad lehetőséget. Úgy gondolom, a szerző
kellőképpen élt is ezzel a lehetőséggel. Kimeríthetetlennek tűnő fantáziával taszítja
Agacsot az egyik kalandból/galibából a másikba. Szerencsére a mi kis
Ördögfattyánkat sem kell félteni, csavaros eszével mindig sikerül valahogy
kikászálódnia a legnagyobb slamasztikából is. Elszántsága, talpraesettsége
okán, és mert folyton megnevettetett, végül sikerült alaposan megkedvelnem a kis
kurafit.
Az ilyen „egy főhősös” regények esetén számomra mindig nagyon fontos,
hogy találjak egy-két olyan karakteres mellékszereplőt, akiért aztán végig
izgulhatom a történetet (merthogy a főhős csak nem hal meg). Szerencsére
ilyenekben is bővelkedik a regény. Említhetem akár Makárt, Zovárdot vagy Etilt,
a bajtársiasság megnyilvánulásaival vagy éppen humorukkal mindannyian színt
visznek a történetbe. Különösen tetszett Kadosa személyisége, ahogy a bosszúvágy
és a lelkiismeretesség, a becsület közt őrlődik. Neki ítélem a legárnyaltabb
karakternek járó díjat.
Míg az első részt inkább a mozgalmas cselekmény jellemzi, a folytatásban
kicsit lelassulnak az események. A hangsúly itt sokkal inkább a korabeli viszonyok
ábrázolásán van: egy színes, részletgazdag képet kapunk a korról, a falvak
életéről, a használt eszközökről, a mindennapok nehézségeiről, veszélyeiről.
Intenzív hangulatú, sokszor humoros életképek tárulnak a szemünk elé, melyek
azonban csöppet sem mondhatók idillinek. A nyugalom és eseménytelenség is csak
látszólagos, a kétkezi munkából élő emberek hétköznapjai verejtékes munkával és
küzdelemmel teliek. Ha nem elég szapora a jószág, vagy rajtuk üt egy
rablóbanda, könnyen élelem nélkül maradhatnak a tél közepére. Agacsnak is meg
kell birkóznia a felelősséggel, hogy vagy megteremti a feltételeket és az
eszközöket, amivel képesek eltartani az egyre bővülő háznépet, vagy
visszasüllyednek a szolgasorba. A könyv ezen részében a kicsit lassabb tempó
nagyobb teret enged az emberi kapcsolatok formálódásának és a jellemek
alakulásának is. Megismerkedhetünk egy új bajtárssal, Álmussal is, és persze
Agacsot a szerelem sem kerülheti el. Egy igazi kihívást jelentő asszony
hálójában találja magát, aki igencsak feladja a leckét neki. Természetesen a
kötet végére most is felpörögnek az események, hőseink ismét egyik kalandból
keverednek át a másikba.
A magyarok kalandozásai. Kép forrása
Hogy miért tettem zárójelbe a „történelmi” jelzőt? Számomra ez az első
két rész inkább volt kalandregény mint történelmi regény. Bár a történelmi
jelleg vitathatatlan, konkrét történelmi esemény nem igen volt a történetben,
ami nagyobb szabadságot adott az írói fantázia kiteljesedésének. Ettől
függetlenül rengeteg dolgot megtudunk az adott kor politikai viszonyairól (főleg a
nagyfejedelmek elmélkedésein keresztül), a X. századi életről, harcászatról. A
történet nem ment el a csatajelenetek részletezésének irányába, sokkal inkább a
hadjárat logisztikájának, az ellátók szerepének, feladatainak részletes
bemutatására került a hangsúly, ami engem személy szerint sokkal jobban is
érdekelt. Sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni a kevésbé látványos
háttérmunka fontosságáról, a cél eléréséhez való nélkülözhetetlenségéről.
Szerencsére a szerző most emlékeztetett rá minket, ezzel is létrehozva valami
különlegeset, az átlagostól eltérőt.
Csak, hogy szőrös szívű legyek, az első részben volt egy stilisztikai
fogás, ami nekem nagyon nem tetszett. A szerző visszatérően alkalmazott a
mondatok végén lezárásként három pontot, sőt alkalmanként egyes mondatokat is
így szakított meg az olvasó fantáziájára bízva, hogyan fejezné be azt. Azon a
véleményen vagyok, hogy egy író nyugodtan vállalja be a keményebb jelenetek
leírását is, vagy ha ezt nem akarja (mondjuk, mert a célközönsége közt ifjabbak
is vannak), akkor inkább bele se kezdjen a konkrét jelenetbe, csak írja körbe. De hát ez legyen a legnagyobb bajom! Szuper sorozat, csak
ajánlani tudom.
Jehuka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése