HiSztorik- Urbánszki László: Ördögfattyú/ A felderítő

Urbánszki László: Ördögfattyú (A magyarok nyilaitól... 1.)

Helikon, Budapest, 2017.

 ISBN: 9789632279411

Urbánszki László: A felderítő (A magyarok nyilaitól... 2.)

Helikon, Budapest, 2017.

ISBN: 9789632279428

Részletek a fülszövegekből:

Még tíz év sem telt el a honfoglalás óta, ám a magyar hadak folyamatos harci készültségben állnak. Kalandozásként elhíresült megelőző hadjáratokkal lepik meg a keleti frankokat és a bajorokat, hogy ezáltal védjék meg régi-új hazájukat, a Kárpát-medencét.

Agacs, a szabadként, de nehéz sorba születő, szilaj avar még gyermek, amikor elhagyja a szülői házat. Menekül a szegénység, a nyomor elől, mert „szívébe írva a gyönyörű üzenet”: a világon élni csak a nagyfejedelem dicső harcosaként érdemes. A seregbe vezető út azonban igen rögös – Agacsnak nem csak Patkánytól, a hírhedt rablóvezértől kell megszabadulnia, hanem a fegyveres kézitusát és a lovasíjászatot is el kell sajátítania. Kiképzőnek nem is talál kiválóbb tanítót, mint Böngért, a mester-harcost. Vajon sikerül-e a furfangos, betyárlelkületű kis csibésznek képzett harcossá válni, és a nagyfejedelem századának tagjaként nyeregbe szállni a germánok ellen? (...)

Agacs, a nagyfejedelem ifjú harcosa, miután ép bőrrel és tisztes zsákmánnyal hazatért első hadjáratából, a családi birtok megszervezésébe fog, majd részt vesz a felderítők embert próbáló kiképzésén. Frissen szerzett képességét, a germánoknál szerzett tapasztalataival kiegészítve, már egy éles bevetésen is kipróbálhatja: az újoncok Makó százados vezetésével prédálni indulnak délre, a horvátok földjére. Az élelmes Agacs, miközben küldetésük sikerén dolgozik, nem feledkezik meg a Bene vitéz falujában élő, leendő nemzetségének érdekeiről sem…

Urbánszki László lebilincselően fordulatos, kalandozáskori regényciklusának első két kötetében a 10. századi magyar történelem első évtizede elevenedik meg.

Előszóként:

Kicsit rendhagyó módon most nem egy könyvről hozok értékelést, hanem mindjárt kettőről, A magyarok nyilaitól... sorozat első két kötetéről. Mindezt annak az apropójából, hogy 2018. május 15. napján jelent meg a Helikon Kiadó gondozásában a harmadik rész, melyet már nagyon vártam. Remélem ezzel a néhány gondolattal sikerül felkelteni mások érdeklődését is a sorozat iránt, amely gyorsan a kedvencemmé vált, hiszen egy kifejezetten olvasmányos, magával ragadó, izgalmas, pörgős (történelmi) kalandregény ciklus egy igazán kaotikus, de annál érdekesebb korról a kalandozó magyarokról.

A Magyarok nyilaitól...Kép forrása

Értékelésem:

A szerző rögtön belecsap a lecsóba, különösebb bevezetés nélkül egyből a történések kellős közepén találjuk magunkat, megadva ezzel az egész regény alaphangját. Ráadásul főhősünk, Agacs első tettével sikerült rögtön alaposan meglepnie. Mostanában igen divatosak lettek az „antihősök”. Már éppen kezdtem azt gondolni, Agacs is közéjük tartozik – igazi fenegyerek, abszolút méltó az Ördögfattyú elnevezésre, igazi kis „szörnyeteg”, lop, csal, hazudik. Kezdetben egy kicsit sem szimpatikus, de aztán szépen lassan feltárulnak a múlt eseményei, ezzel együtt kirajzolódik a fiú múltja, a tetteit mozgató motivációk és a mindennél jobban vágyott cél: hogy a nagyfejedelem katonája legyen.

Kifejezetten szeretem, ha egy regény főhősével már gyermekként megismerkedünk, ilyenkor a karakter az olvasó szeme előtt formálódik, nő fel, sokkal mélyebb jellemfejlődés-ábrázolásra ad lehetőséget. Úgy gondolom, a szerző kellőképpen élt is ezzel a lehetőséggel. Kimeríthetetlennek tűnő fantáziával taszítja Agacsot az egyik kalandból/galibából a másikba. Szerencsére a mi kis Ördögfattyánkat sem kell félteni, csavaros eszével mindig sikerül valahogy kikászálódnia a legnagyobb slamasztikából is. Elszántsága, talpraesettsége okán, és mert folyton megnevettetett, végül sikerült alaposan megkedvelnem a kis kurafit.

Az ilyen „egy főhősös” regények esetén számomra mindig nagyon fontos, hogy találjak egy-két olyan karakteres mellékszereplőt, akiért aztán végig izgulhatom a történetet (merthogy a főhős csak nem hal meg). Szerencsére ilyenekben is bővelkedik a regény. Említhetem akár Makárt, Zovárdot vagy Etilt, a bajtársiasság megnyilvánulásaival vagy éppen humorukkal mindannyian színt visznek a történetbe. Különösen tetszett Kadosa személyisége, ahogy a bosszúvágy és a lelkiismeretesség, a becsület közt őrlődik. Neki ítélem a legárnyaltabb karakternek járó díjat.

Míg az első részt inkább a mozgalmas cselekmény jellemzi, a folytatásban kicsit lelassulnak az események. A hangsúly itt sokkal inkább a korabeli viszonyok ábrázolásán van: egy színes, részletgazdag képet kapunk a korról, a falvak életéről, a használt eszközökről, a mindennapok nehézségeiről, veszélyeiről. Intenzív hangulatú, sokszor humoros életképek tárulnak a szemünk elé, melyek azonban csöppet sem mondhatók idillinek. A nyugalom és eseménytelenség is csak látszólagos, a kétkezi munkából élő emberek hétköznapjai verejtékes munkával és küzdelemmel teliek. Ha nem elég szapora a jószág, vagy rajtuk üt egy rablóbanda, könnyen élelem nélkül maradhatnak a tél közepére. Agacsnak is meg kell birkóznia a felelősséggel, hogy vagy megteremti a feltételeket és az eszközöket, amivel képesek eltartani az egyre bővülő háznépet, vagy visszasüllyednek a szolgasorba. A könyv ezen részében a kicsit lassabb tempó nagyobb teret enged az emberi kapcsolatok formálódásának és a jellemek alakulásának is. Megismerkedhetünk egy új bajtárssal, Álmussal is, és persze Agacsot a szerelem sem kerülheti el. Egy igazi kihívást jelentő asszony hálójában találja magát, aki igencsak feladja a leckét neki. Természetesen a kötet végére most is felpörögnek az események, hőseink ismét egyik kalandból keverednek át a másikba.

A magyarok kalandozásai. Kép forrása

Hogy miért tettem zárójelbe a „történelmi” jelzőt? Számomra ez az első két rész inkább volt kalandregény mint történelmi regény. Bár a történelmi jelleg vitathatatlan, konkrét történelmi esemény nem igen volt a történetben, ami nagyobb szabadságot adott az írói fantázia kiteljesedésének. Ettől függetlenül rengeteg dolgot megtudunk az adott kor politikai viszonyairól (főleg a nagyfejedelmek elmélkedésein keresztül), a X. századi életről, harcászatról. A történet nem ment el a csatajelenetek részletezésének irányába, sokkal inkább a hadjárat logisztikájának, az ellátók szerepének, feladatainak részletes bemutatására került a hangsúly, ami engem személy szerint sokkal jobban is érdekelt. Sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni a kevésbé látványos háttérmunka fontosságáról, a cél eléréséhez való nélkülözhetetlenségéről. Szerencsére a szerző most emlékeztetett rá minket, ezzel is létrehozva valami különlegeset, az átlagostól eltérőt.

Csak, hogy szőrös szívű legyek, az első részben volt egy stilisztikai fogás, ami nekem nagyon nem tetszett. A szerző visszatérően alkalmazott a mondatok végén lezárásként három pontot, sőt alkalmanként egyes mondatokat is így szakított meg az olvasó fantáziájára bízva, hogyan fejezné be azt. Azon a véleményen vagyok, hogy egy író nyugodtan vállalja be a keményebb jelenetek leírását is, vagy ha ezt nem akarja (mondjuk, mert a célközönsége közt ifjabbak is vannak), akkor inkább bele se kezdjen a konkrét jelenetbe, csak írja körbe. De hát ez legyen a legnagyobb bajom! Szuper sorozat, csak ajánlani tudom.

Jehuka