HiSztorik- Tyll J. Pollman: Farkasok születése

Tyll J. Pollman: Farkasok születése (Vandálok 1.)

Alexandra, Pécs, 2013.

ISBN: 9789633571453

Fülszöveg:

Revrik, egy vandál törzsfő fia korán megtanulja az aljas árulás és cselszövés keserű leckéjét. Menekülnie kell törzsétől, és gyermekkorát is maga mögött hagyva olyan kalandsorozat hősévé válik, amely végigkalauzolja az olvasót a IV-V. századi ismert világ szinte valamennyi színterén: a vad hunoktól a fényűző Szasszanida Birodalmon át egészen az akkori civilizáció szívének számító, romlott Rómáig. Revrik viszontagságos útja során férfivé és erős harcossá válik, miközben az ő nézőpontjából láthatunk rá a hanyatló római civilizáció még romlásában is lenyűgöző világára, a felemelkedő kereszténység visszáságaira és nem utolsó sorban a nomád kultúrák friss és feltartóztathatatlan erejére.

Revrik népével és népéért harcolva indul el a korabeli civilizáció határvidékéről, hogy új hazát keressen magának, és a forrongó világban szinte lehetetlen megjósolni, hogy útja hol ér véget…

A Farkasok születése nemcsak azok számára lesz letehetetlen olvasmány, akik kedvelik a történelmi kalandregényeket, hanem azok számára is, akik szeretnének hiteles történeti tabló segítségével képet alkotni az emberiség egyik nagy és sorsfordító korszakáról.

Értékelésem:

Nem túlzok, amikor azt merem állítani, a történelmi fikció – azaz a történelemhez kapcsolódó fiktív történet - műfajának újabb gyöngyszemére akadtam ezzel a regénnyel. Már az első oldalakon beszippantott, és minden szabadidőmet magának követelte. Egy pillanatra sem lazult a feszes tempó, mielőtt egy másodpercre is azt éreztem volna, hogy leül a történet, egy elsuhanó nyílvessző, a kalózok támadása vagy egy újabb árulás ismét mozgásba hozta az eseményeket. Az izgalmas cselekmények láncolatán keresztül pedig végigjárhattam a IV.-V. század fordulójakor ismert világ szinte egészét: a hunok földjét, Perzsiát, a Római Birodalom számos provinciáját és magát Rómát is.

Vandálok, gótok, alánok, gepidák vagy hunok... Azok számára, akik nem mélyültek el részletesebben ebben a korban, mind csak barbár népek. Teljes mértékben egyetértek a fülszöveg megállapításával, miszerint ez a regény kifejezetten alkalmas arra, hogy „rendet rakjon” a fejekben és átfogó képet, széleskörű ismereteket adjon a korszak népcsoportjairól, élet- és harcmódbeli különbségeiről, társadalmi tagozódásáról, hitvilágáról, a különböző törzsek felépítéséről és ezen népek egymáshoz fűződő viszonyáról.

„Vannak korok, amelynek során egyetlen emberöltő alatt évszázadok történései peregnek le”

És vannak regények, melynek lapjain több könyvnyi kaland és izgalom elevenedik meg. Pedig mindösszesen 9 év történéseit beszéli el a sorozat ezen első kötete. Kicsit csalókán indul a történet: Theodosius császár halála mozgásba hozza az eseményeket, az ellenséges törzsek mozgolódni kezdenek. A gótok megválasztják királyukká az ifjú és harcos Alariket, akinek Rómára fáj a foga. Ezt a helyzetet próbálnák meglovagolni a vandálok, akiknek így jó alkalmuk nyílik saját érdekeiket érvényesíteni. Azonban a hírek szerint a hunok is hamarosan megindulnak nyugat felé, ami miatt viszont az a veszély fenyegeti a népüket, hogy a két hatalmas birodalom közé szorulva megsemmisülnek. Az olvasó méltán dörzsölheti a tenyerét, hiszen a kialakult politikai helyzet remek lehetőségeket jelent egy hihetetlenül izgalmas regény alapjául. Szerzőnk azonban mindjárt itt a kötet elején húz egy váratlant: kiragadja főhősünket a felvázolt környezetből és útjára indítja hihetetlenül izgalmas kalandjainak sorozatát.

Népvándorlás Európában a IV.-V. században

forrás: http://tortenelemcikkek.hu

Főhősünkkel, Revrikkel gyermekkén ismerkedünk meg – az egyik vandál törzsfő fia, amolyan izgága csínytevő, de helyén van az esze és a szíve. A szerző még véletlenül sem szeretne csupa pozitív tulajdonságokkal bíró karaktert alkotni. Hihetetlenül önérzetes és forrófejű, igen gyakran elkapja az ifjonti hév, sokszor meggondolatlan és felelőtlen. Sokszor hibázik, de általában tanul belőle, folyamatosan fejlődik a személyisége. Büszkesége folytán elég sokszor bajba is kerül, nagy hatalmú, veszélyes ellenségeket szerez. Ugyanakkor, vagy éppen pont ezért nagyon szerethető karakterre sikeredett. Különösen imádtam humoros öniróniáját, amivel saját gyarlóságait, na meg a nőkhöz való viszonyát szemlélte.

Árulás, az apja meggyilkolása, hun fogság, perzsa hadjárat, gladiátorküzdelem, gályarabság – csak néhány állomás Revrik kalandjainak sorában. A szerző nem kíméli sem őt, sem társait. A számos viszontagság közepette pedig csak egyre gyűlnek a nevek a képzeletbeli listán: Merdal, Paulinus atya, Nabal, Charon, Aulus - még Arya Stark is megirigyelhetné ellenségei sorát, akik ellen bosszút forral, és akiken elégtételt kell vennie sérelmei miatt. A bosszúhoz és a törzsében való helyének visszaszerzéséhez azonban szövetségesekre van szüksége. Hosszú útja során igaz barátokra és hű társakra talál a hun harcos Karman, a perzsa Asghar és az egyiptomi orgyilkos Nedzsef személyében, akiket vadságuk és kegyetlenségük ellenére is könnyedén meg tud kedvelni az olvasó.

Ugyan a regény legtöbb szereplője kitalált személy, azért feltűnnek a sorok között a korszak nagy történelmi alakjai is, pl. Uldin a hunok nagykirálya és annak közvetlen családja – köztük a 3 éves kis Attila, a híres hadvezér Flavius Stilicho, a vandálok túszként Rómában tartózkodó hercege, Geiserik, vagy Hippo püspöke, Augustinus (Szent Ágoston). Utóbbiról való olvasás közben el is gondolkodtam rajta, vajon tanulmányai során gyűlt-e meg a baja a szerzőnek vele, és ezért ábrázolta ilyen ellenszenves figuraként a főpapot, vagy egyszerűen Revrik csuhások iránti megvetésének kivetülése volt csupán? Itt jegyezném meg, hogy a regény leghumorosabb jelenetei főhősünk papok elleni fenntartásaihoz kötődnek, minden alkalommal sikerült megmosolyogtatnia a velük való összetűzés.

Mint az a föntiekből már kiderült, imádtam ezt a regényt, miután végeztem vele, rögtön bele is kezdtem a folytatásba, amitől hasonlóan színvonalas történetet és izgalmas cselekményt remélek. Számszerűsítve ez egyértelműen 10/10 pont. Viszont egy dolgot még meg kell említenem, némi negatívumot. Annak ellenére, hogy a regény remek stílusban és igazán olvasmányos formában lett megírva, olykor zavaróan sok ismétlést tartalmazott, főleg Revrik önjellemzésekor. Ezen kívül akadt egy visszatérő, megtévesztő kifejezés is, az eszméletlenül/magatehetetlenül helyett az „élettelenül” szó használata. Többször kaptam fel a fejemet olvasás közben, mert azt hittem, meghalt egy-egy szereplő.