Apró terek (értékelés és nyereményjáték)

 

Katherine Arden ifjúsági regénye tökéletes hangolódást nyújthat a halloweeni időszakhoz, ugyanis történetében egy borzongató, ködös vidékre kalandozunk, ahol minden furcsa madárijesztőkkel van tele. Nappal is futkosni fog tőle a hátadon a hideg, és ne akard megvárni, mi történik, amikor leszáll az éj!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2021

Oldalszám: 192 oldal

ISBN: 9789634571063

Eredeti cím: Small Spaces 

Fordította: Roehnelt Zsuzsanna Lilla

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Hátborzongató, ​rabul ejtő kísértettörténet.

A tizenegy éves Ollie egy tragikus veszteség után csak a könyvekben talál vigaszt. Így amikor a folyónál egy őrült nővel találkozik, aki egy könyvet akar a vízbe dobni, Ollie ellopja a könyvet, és elmenekül. A kötettel borzongató történetet ismer meg egy lányról és két fivérről, akik szerelmesek voltak belé – és egy „mosolygó férfival” kötött furcsa alkuról. A baljós kísértet valóra váltja az ember legkedvesebb vágyát, azonban a legmagasabb árat kéri érte.

A történet magával ragadja Ollie-t, egészen a másnapi osztálykirándulásig a Párás Völgy tanyára, a rémisztő történetű helyi gazdaságba. Ott a könyve szereplőinek sírjába botlik. Lehet, hogy a „mosolygó férfi” története igaz? Ollie-nak nincs túl sok ideje a válaszon gondolkodni. A hazafelé vezető úton lerobban az iskolabusz, a különös buszsofőr pedig dermesztő tanácsot ad a rábízott gyerekeknek: „Jobb, ha elindultok. Ha leszáll az este, értetek is eljönnek.” A sötét valóban gyorsan ereszkedik rájuk, amikor Ollie karórája riasztó visszaszámlálásba kezd, és ezt írja ki: FUSS.

Csak Ollie és két osztálytársa engedelmeskedik a buszvezető figyelmeztetésének. Ahogy a trió elindul az erdőbe, a körülötte álló madárijesztők mintha figyelnék őket… Ollie-nak pedig felrémlik a furcsa nő különös tanácsa: „Kerüld a tágas tereket. Maradj az apróknál!” És ezzel egy jólesően borzongató, hajmeresztő kaland kezdődik el.

Leendő klasszikus. Fedezd fel!

Véleményem:

Iszonyatosan vártam már Katherine Arden Apró terek című könyvét, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a fülszövegről és a borítóról egyből Neil Gaiman és Tim Burton munkássága jutott az eszembe, márpedig az ilyen jó esélyekkel induló kötetekre mindig lecsapok. Plusz szempontként szerepelt, hogy az írónőtől már egyébként is régóta el szeretném olvasni Az északi erdő legendája-trilógiát, így legalább volt apropóm arra, hogy jobban megismerkedjek vele, mielőtt abba belevágnék. Nagyon örülök, hogy hallgattam a megérzéseimre, ugyanis az Apró terek szinte minden szempontból tökéletesen passzol az ízlésemhez, pontosan az a fajta regény, ami teljes mértékben ki tud szippantani a valóságból, hogy magával vigyen egy árnyakkal és varázslattal teli, kicsit borongós, mégis lenyűgöző világba.

A történet főhőse a tizenegy éves kislány, Ollie, aki nem igazán találja önmagát, mióta elvesztette rajongásig szeretett édesanyját. Az iskolai tananyag nem hozza lázba, ahogyan az osztálytársai és a régi hobbijai sem, így leginkább azt szereti, ha mindenki békén hagyja és elmerülhet a saját, kicsit magányos világában. Egy késő délután különös nővel találkozik, amikor a folyóparton kóborol, aki éppen egy ősréginek tűnő könyvet igyekszik megsemmisíteni. Ollie egy hirtelen ötlettől - és a könyvek szeretetétől - vezérelve megkaparintja a kötetet, ami az Apró terek címet viseli, és hamarosan beleveti magát a több, mint száz éves történetbe, ami a közeli tanyán megesett rejtélyes esetet meséli el, melyben szerepet kapnak titokzatos eltűnések, és egy mosolygós férfi, akivel jobb, ha nem köt alkut az ember. Bár kezdetben úgy tűnik, a történet pusztán a helyi legendák nyomán írt fikció, később Ollie egyre inkább úgy érzi, hogy ennél valami többről van szó. Balsejtelme akkor igazolódik be, amikor egy esős napon kirándulásra indulnak osztályával az emlegetett tanyára, hazafelé menet pedig váratlanul lerobban velük a busz. Az egyre baljósabb és ijesztőbb jelek, valamint a megérzései arra sarkallják a kislányt, hogy meneküljön, kiegészülve két társával, a nemrég érkezett és kiközösített Coco-val, és a hokicsapat sztárjával, Briannel. Az éjszakai erdőben a gyerekek legvadabb rémálmai válnak valóra, rémisztő madárijesztők, kísértetek, árnyak és suttogások közepette igyekeznek megfejteni a régi rejtélyt, megmenteni a többi osztálytársukat és hazatalálni. 

Az ifjúsági horror, ha lehet így nevezni, egy olyan műfaj, ami igazán közel áll a szívemhez. Egy jól sikerült darab egyaránt magában hordozza a gyermekkor ártatlanságát, báját és bátorságát, ugyanakkor megmutatja az igazi sötétséget, vagy éppen a felnőttek kiábrándító gyarlóságát is. Míg Gaiman műveiben gyakori momentum az említett ártatlanság végleges és szinte helyrehozhatatlan elvesztése, Arden azért nem megy ennyire messzire, így ez a történet még pont belefér a kiskamaszoknak szánt korosztályi besorolásba (bár azért hozzátenném, hogy helyenként jobban összetojtam magam, mint egy felnőtt thrillernél). Az ijesztő részek valóban félelmetesek, mert tökéletesen adagolt a feszültség és a sötét atmoszféra, leginkább olyan módon, ahogy egy jófajta kísértettörténetnél tapasztalja az ember. A gyermek főhősök számomra azért is dobnak sokat az ilyen sztorikon, mert sokkal fogékonyabbak a szokatlan, bizarr vagy éppen lehetetlen dolgok elfogadására, és sokszor nagyobb bátorság és több hűség rejlik bennük, mint a felnőttekben. 

Ollie személyében egy olyan főhőst kaptam, akit igazán könnyű megérteni és szeretni. Kicsit különc, magának való, hatalmas fájdalommal a szívében, amit még nem volt módja igazán megélni és feldolgozni, emellett viszont okos, határozott, és végsőkig kiáll az elvei mellett. A mellette szereplő két kisebb, de fontos szereplő ugyanígy jól sikerült, és leginkább arra világítanak rá, hogy nem szabad elsőre megítélni valakit, illetve, hogy annak is érdemes esélyt adni, akiről eleinte azt gondolnánk, semmiben nem hasonlít hozzánk. A történet a történetben, vagyis az Apró terek című kötetben elmesélt história nagyon hitelesre sikeredett, Ollie-val együtt én is borzongva olvastam, és nagyon tetszett, ahogy az írónő összedolgozta a különböző idősíkokat és világokat. És ha ez még mind nem lenne elég, tette ezt nagyszerű stílussal, olvasmányos, mégis elgondolkodtató mondatokkal, és olyan történetvezetéssel, ami a lassabb tempója ellenére is végig feszült és érdekes tudott maradni. 

Őszintén ajánlom mindenkinek, aki kicsit is nyitott a misztikus-ifjúsági vonalra, vagy aki éppen hozzám hasonlóan szereti Neil Gaiman munkásságát, nekem élmény szempontjából hasonló minőséget nyújtott, csak kevésbé nyomasztó módon. Nagyon remélem, hogy nem kell majd sokat várni a folytatások magyar megjelenésére, mert bár lezárt történetet kaptunk, úgy érzem, ennyi nem volt elég ebből a szerethető trióból és a borzongós kalandokból. Addig is meghúzom magam valami apró helyen, biztos, ami biztos. :)

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Felsős korosztálytól felső határ nélkül mindenkinek, aki szeretne egy izgalmas, borzongós mesét olvasni egy igazán klassz gyerekfőhőssel.

Nyereményjáték:

Mivel a regényben nagy szerepet kapnak a madárijesztők, ezért ebben a játékban olyan regényeket keresünk, melyekben szintén említésre kerülnek a termőföldek őrzői. A feladatotok csupán annyi, hogy próbáljátok kitalálni, melyik könyvre gondolhattunk az egyes állomásokon az átírt fülszövegek alapján, és írjátok meg nekünk a Rafflecopter megfelelő sorába (író+cím).

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladvány:

A mese, amit ezen az állomáson keresünk Rozs Réka és Zab Bence házasságkötéséről szól.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

Blogturné

08.23. - Booktastic Boglinc

08.25. - Könyv és más

08.27. - Utószó

08.29. - Hagyjatok! Olvasok!

08.31. - Booktastic Boglinc (extra)

09.02. - Spirit Bliss