HiSztorik- Bakóczy Sára: Crescence - Széchenyi menyasszonya

 

Bakóczy Sára: Crescence - Széchenyi menyasszonya

Gold Book, Debrecen, 2021

ISBN: 9789634266204

Fülszöveg:

Mindazok ​számára, akik nem egy történelmi korszak elmélyült kutatói, az adott időszak kiemelkedő alakjai gyakran csak a tankönyvekből, tetteik jelentőségén keresztül megismert, nem teljesen emberi léptékű személyiségek. Így van ez Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” esetében is: a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója, a Lánchíd megálmodója, a magyar nemzettudat megújítója többségünknek egy emberfeletti történelmi alak.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy legnagyobb nemzeti hőseink is csak emberek voltak a maguk gyarlóságaival, vágyaival, botlásaival és hétköznapi életével. Bakóczy Sára legújabb regénye Seilern-Aspang Crescence grófnő életének egy meghatározó szakaszán keresztül mutatja be második férjének, Széchenyi Istvánnak az emberi, esendő oldalát is.

A szerző remek ízléssel és arányérzékkel, kiterjedt kutatások alapján mutatja be a XIX. század első évtizedeinek bécsi, pozsonyi és pest-budai életét a császári udvartól kezdve a magyar vármegyei nemesség kúriáiig. Főszereplői, Crescence és Széchenyi István hús-vér alakokként, szenvedélyeikkel és szenvedéseikkel kerülnek ábrázolásra.

Véleményem:

Bakóczy Sára legújabb regénye igazán friss, üde színfoltot jelent a hazai történelmi regények palettáján. A szerző kiváló érzékkel választott magának hősnőt Crescence személyében. Kifinomult stílusa és könnyed romantikája mellet színes és hiteles korrajzot fest, felsorakoztatja a 19. század első felének fontosabb eseményeit, közéleti szereplőit. Eleven karakterei szinte életre kelnek a lapokon, az olvasó maga is ott érezheti magát Bécs pezsgő forgatagában, lélekben táncra perdülhet Metternich bálján, pletykálkodhat Zichy Molly szalonjában, vagy lelkesedhet a pozsonyi országgyűlés egyik felszólalásán. A regény középpontjában az emberi viszonyok, a magánszféra áll, ugyanakkor kellő részletességgel tárja elénk a kor társadalmi és politikai helyzetét, és az azóta a legnagyobb magyarnak aposztrofált Széchenyi István újító, fejlesztő törekvéseit is. Írásmódját tekintve az elbeszélő részek dominálnak, cselekményvezetése lassúbb, elmélyültebb, ami kiváló lehetőséget nyújt a lelki folyamatok és a jellemfejlődések kibontakoztatásához.

Történetük vezérszála Crescence és Széchenyi István (vagy, ahogy akkor nevezték, Stefferl) reménytelen és a regény legvégéig beteljesületlen szerelmének története. Ennyiből kissé félrevezető volt a kötet alcíme, hiszen az epilógus végéig kapcsolata plátói maradt a későbbi házaspárnak. Remélem, mindez azt jelenti, hogy tervbe van véve egy esetleges folytatás. Érezhető, hogy a szerző igyekezett a lehető legárnyaltabb képet festeni arról, milyen is lehetett ez a két ember. Számos fennmaradt naplóbejegyzést és levelet felhasználva alakította karaktereit, ábrázolta kezdeti "se veled, se nélküled" kapcsolatukat.

Kép: Crescence (forrás: wikipedia)

Ki is volt hát ez a hölgy, akiért Széchenyi képes volt több, mint tíz évig rendületlenül epekedni? Crescence, Zichy Károly gróf fiatal, gyönyörű felesége, aki nem csak szépségével, hanem műveltségével és intelligenciájával is kitűnik környezetéből. Nem csoda, hogy megakad rajta Széchenyi huszárkapitány szeme is. Kezdetben azonban úgy tűnik, esélye sincs nála a csapodár férfinak, akinek hódításától zajos egész Bécs. Crescence szilárd, egyenes jellem, s bár szerelem nélküli házasságot kötött, hűséges hitvese Zichy grófnak. Persze az idő múlásával végül megkedveli a jóképű férfit, sőt, bele is szeret, elvei mellett mindvégig kitart. Amit nyújtani tud Széchenyinek, az a barátsága, bátorítása és támogatása: szellemi inspiráció.

„Nevezhet bolondnak, Crescence, két lehetetlen célt tűztem magam elé,

 az ön szerelmét bírni és Magyarországot feltámasztani.”

Vitathatatlan, hogy az asszonynak jelentős szerepe volt abban, hogy Széchenyi azzá lett, aki. Hiszen mikor felajánlotta a Tudós Társaság (a mai MTA) alapítására birtokainak egyévi jövedelmét, azzal az országjobbítás mellett egyéb szándéka is volt: Crescence-nek imponálni. Magyarország fejlesztése és felemelése egy olyan „közös projektjük” tudott lenni, minek által szellemi és lelki társakká lehettek. Természetesen a regény felsorakoztatja Széchenyi főbb műveit, tevékenységeit, többek közt az első pesti lóverseny megrendezését, a Pesti Kaszinó megalakítását, nagyhatású könyveit, a Hitelt, a Világot és a Stádiumot, vagy szerepét a folyószabályozás ügyében. Legnagyobb hatást mégis Széchenyinek, mint embernek a bemutatása tett rám a maga esendőségével, hibáival, szenvedélyével. Hogy némi kritikát is megfogalmazzak: amire több hangsúlyt lehetett volna fektetni, az a magyar elmaradottság szemléltetése, így pici hiányérzetem maradt. 

Kép: Johann Ender vízfestménye az ifjú Széchenyiről (forrás: wikipedia)

Bevallom őszintén, az utóbbi idők harcos-háborús történelmi regényei után jól esett egy kicsit könnyedebb vizekre evezni. Bár nem kedvenceim a romantikus történetek, ez a kötet a maga történelmi hátterével, szépséges nyelvezetével, már-már klasszikusokat idéző kifinomultságával megnyert magának. Számszerűsítve ez 9 pontot jelent a 10-es skálámon. Bízom benne, hogy valamikor lesz folytatása a történetnek, kíváncsi lennék rá.

Jehuka