Ötven szó az esőre (értékelés és nyereményjáték)
Asha Lemmie lenyűgöző szépségű regénye egy nehéz sorsú japán lányról szól, akinek a gyermek- és fiatalkorát követhetjük végig a kötetből. Az Ötven szó az esőre idén a Libri Kiadó jóvoltából jelent meg, ha pedig bloggereinkkel tartotok, akkor egy példányt is nyerhettek a kötetből.
Kiadó: Libri, 2022
Oldalszám: 480 oldal
ISBN: 9789634338635
Eredeti cím: Fifty Words for Rain
Fordította: Nagy Gergely
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
„Nem kérdezősködsz, nem küzdesz, nem ellenkezel.” 1948-ban ezzel az intelemmel hagyta az anyja a nyolcéves Norikót a nagyhatalmú Kamiza család birtokának a kapujában. És Nori szót fogad. Nem kérdezi, miért hagyta el az anyja, sem azt, miért zárják egy padlásszobába, és zokszó nélkül tűri a mindennapos vegyszeres fürdőket, amivel ki akarják fehéríteni a bőrét.
Nori szerelemgyerek, egy japán nemesúr ágyasának és egy afroamerikai katonának a lánya. Rideg nagyanyja gyűlöli, mert a létezése foltot ejtett a család becsületén, és csak azért fogadja be, hogy elrejtse a világ elől. Az intelligens kislány pontosan érzi, hogy a mássága az oka az elutasításnak, és mindenben engedelmeskedik.
Amikor három év múlva váratlanul megjelenik a birtokon a néhány évvel idősebb féltestvére, Akira, a két gyerek között erős kötelék szövődik. A tehetséges hegedűművész fiú tanítgatja a húgát, és a zenén keresztül új világ tárul Nori elé, ami végérvényesen megváltoztatja mindkettőjük életét. Nori ráébred, hogy igenis van helye a világban, és bármily nagy árat fizet is érte, érdemes harcolnia a szabadságáért.
„Szívszorító történet szerelemről és veszteségről, előítéletekről és fájdalomról, a kötelékekről, amelyek összetartanak egy családot.” Kristin Hannah
Asha Lemmie a Boston College-ban diplomázott: irodalmat és kreatív írást tanult, majd New Yorkba költözött, és a könyvkiadásban helyezkedett el. Egyedi nézőpontból elmesélt történelmi regényeket ír, és az idejét New York, London és Kiotó között osztja meg.
Véleményem:
Mindig is érdekelt az ázsiai kultúra, és többször tettem már próbát olyan regényekkel, melyek ebben a világban játszódnak és egy különleges sorsú női főhős köré épülnek. Asha Lemmie Ötven szó az esőre című regénye a címével és a fülszövegével is meggyőzött arról, hogy érdemes lehet elolvasnom, és szerencsére nem is kellett csalódnom. Ez egy lassan építkező, fájdalmas és szép történet egy szomorú sorsú, de nagyon különleges lányról, akinek a gyermek- és fiatalkorát követhetjük végig a 40-50-es évek Japánjában.
A regény főhőse egy Noriko nevű kislány, aki mindjárt a történet kezdetén szörnyű helyzetbe kerül. Édesanyja otthagyja egy gazdag és csodaszép ház küszöbén, és figyelmezteti, hogy bármi történjék is, legyen engedelmes. Mint hamarosan kiderül, Nori a nagyszüleihez került, akik a kezdetektől ridegen bánnak vele. Ennek oka, hogy édesanyja szégyent hozott a rangos és ősi családra azzal, hogy házasságon kívül szült egy gyermeket, ráadásul egy afroamerikai férfitól. Noriko számára kegyetlen évek következnek, jóformán ki sem jöhet kis padlásszobájából, amikor pedig mégis, akkor különféle tortúráknak vetik alá, hogy a bőre fehérebb legyen. Az első reménysugár akkor köszönt be az életébe, amikor a féltestvére, Akira megérkezik a házba. Nori az első pillanattól kezdve csodálja és imádja fivérét, hiszen sosem volt senki, akihez igazán kötődhetett volna, és bár a fiú is megkedveli kishúgát, sajnos a megpróbáltatások még nem érnek véget. A következő években, évtizedekben végigkövethetjük, hogyan alakul főhősünk élete, számtalan fájdalommal és megpróbáltatással, és csak remélhetjük, hogy végül megerősödve, a saját hangját és útját megtalálva léphet be a felnőttkorba.
A regény gyakorlatilag az első perctől fogva magával ragadott, nagyon olvasmányos és szép a stílusa. Tetszett, hogy Nori szemszöge mellett másokét is olvashatjuk, mindig olyan személyekét, akik élete egy adott szakaszán elkísérték. Bár a kislányt rengeteg trauma éri, és néha úgy tűnik, ez már túl sok szenvedés ahhoz, hogy valaki el tudja viselni, azért az írónő mindig adagol éppen annyi reménysugarat, amitől a történet nem válik teljesen nyomasztóvá vagy sötétté. A leíró részek, a környezet mind nagyon képszerű, nagyon érzékletesen átadják a kor és a hely szellemét és hangulatát, ráadásul Nori személyében egy igazán erős karaktert kapunk, akivel könnyű azonosulni. A regény fontos témákat boncolgat, eleve sokat megtudhatunk a háború utáni Japánról, arról az időszakról, amikor a hagyományok még nagyon fontosak voltak, de már a nyugati hatások és erőteljesen érezhetőek voltak. Mégis, a legfontosabb téma a család és a különféle kötődési mintázatok, generációkon átívelő sorsok és traumák, amiket az írónő nagyfokú érzékenységgel mutat be.
Nori mellett szerintem nagyon jól ki volt dolgozva a többi karakter is. Kedveltem Akirát is, azzal együtt, hogy sok szempontból ellentmondásos volt a figurája. Ugyanakkor teljesen érthető volt minden tette, hiszen ő maga is szenvedett el traumákat gyerekként, és a maga módján igyekezett mindig a helyes utat választani. Mellette nagy hatással volt még rám Nori és Akira édesanyja is, akit közvetett módon, naplóbejegyzésekből ismerhetünk meg jobban a regényben. A történet elején mélységesen elítéltem őt azért, amit tett, de ahogy kibontakozott előttem az ő élete is, már értettem, mit miért csinált, még akkor is, ha nem értettem egyet vele. A könyv legnagyobb tanítása viszont az volt számomra, hogy hiába vagyok giccses, vagy legalábbis megnyugtató és boldog befejezésekhez szokva, az élet nem mindig ennyire egyszerű és igazságos. Bár minden porcikám tiltakozott a végkifejlet ellen, megértettem, miért ide fut ki a cselekmény, vagy miért hoz meg Nori bizonyos döntéseket.
Összességében nagyon tetszett ez a regény, messze felülmúlta a várakozásaimat. Egy nem túl vidám, de különleges életet mutat be egy különleges lányról, aki semmi másra nem vágyott egész gyerekkorában, csak hogy szeressék és elfogadják. Nagyon remélem, hogy egyszer valakinek eszébe jut filmet készíteni a történetből, mert tökéletes alapanyag lenne hozzá, az pedig biztos, hogy az elsőkönyves Asha Lemmie nevére érdemes lesz odafigyelnünk a jövőben.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a női sorsokat bemutató regényeket vagy az ázsiai kultúrát.
Nyereményjáték:
Az Ötven szó az esőre nagyrészt Japánban játszódik, ezért a játékunkban híres japán szerzőktől idézünk. Ha rájöttél, hogy melyik szerző vetette papírra az állomásokon található gondolatokat, akkor nincs más dolgod, mint beírni a nevét a Rafflecopter dobozba, és máris esélyed van rá, hogy nyerj!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
"A világot a dolgozó nép viszi a hátán. És nem a dolgozó nép az, akit kizsákmányolnak? Milyen forradalom az, milyen társadalmi reform, ami a dolgozó nép számára érthetetlen szavakkal dobálózik?"
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése