A fehér írisz - Asterix 40. (értékelés és nyereményjáték)
A Móra Kiadó végre elhozta nekünk az Asterix sorozat 40. megjelent részét is, immáron Fabcaro tollából, amelyben ez alkalommal szeretett gall falunkat egy különös, „pozitív gondolkodáson” alapuló mozgalom fenyegeti. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a kötetből!
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2025
Oldalszám: 48 oldal
ISBN: 9789636038748
Eredeti cím: L'Iris blanc
Fordította: Bayer Antal
Illusztrálta: Didier Conrad
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Julius Caesart nyugtalanítja a római katonák egyre gyakoribb megfutamodása és dezertálása, ezért megfogadja a légió főorvosa, Vicivirtus tanácsát, aki a pozitív gondolkodás és az egészséges táplálkozás helyreállításában látja a siker kulcsát. Fehér írisznek nevezett módszerét elsőként a törhetetlen gallok szomszédságában álló Cubairum erődben próbálhatja ki, és ha már ott jár, a falut is felkeresi. Asterixék meglepődve tapasztalják, hogy barátaik milyen készségesen kezdik alkalmazni a Vicivirtus által ajánlott életszemléletet. A legfogékonyabb közülük a főnök felesége, Satrafina, aki még Lutetiába is szívesen követi a furfangos rómait. Amit persze Asterix, Obelix és Hasarengazfix nem hagyhat annyiban…
Véleményem:
Korábban írtam arról, hogy én már felnőttként kezdtem felfedezni az Asterix-képregényeket, manapság azonban alig várom, mikor olvashatok el egy-egy újabb füzetet a sorozatból. Az első kötetek után most egy nagyobb ugrással a sorozat 40. részét, A fehér íriszt volt szerencsém megismerni, és örömmel konstatáltam, hogy ez nem járt egyébként semmilyen hátránnyal, a történet fonalát ugyanolyan jól fel tudtam venni, mint a korábbiakét, hiszen nem függenek össze szorosan egymással a kötetek. Annak pedig még jobban örültem, hogy még ha el is gondolkodtam korábban azon, hogy lehet ennyi füzeten keresztül újabb és újabb ötleteket kitalálni, hamar bebizonyosodott, hogy az alkotók fantáziája kiapaszthatatlan, hiszen a jól bevált humorforrások mellett ismét egy eredeti és vicces cselekményt olvashattam.
Történetünk kezdetén a római seregek szokás szerint azon sopánkodnak, hogy még mindig nem sikerült meghódítaniuk az utolsó, még ellenálló gall falucskát. Ez a sopánkodás és rossz hangulat már dezertálásokhoz is vezet, így a vezetők kétségbeesetten gondolkodnak, hogy lehetne újra feléleszteni a katonák harci virtusát. Itt lép be a képbe egy furcsa alak, Vicivirtus, aki határozottan állítja, hogy pozitív életszemléletével, avagy a fehér írisz tanításai által képes megfordítani az erőviszonyokat. Ténykedése azonban nem korlátozódik a római hadsereg felrázására, hanem ezzel párhuzamosan a gallokat is igyekszik manipulálni.
Bár a gallok természetüknél fogva ellenállnak a békés és harmonikus életszemléletnek, az erőszakmentes kommunikációnak és az egészséges életmódnak, Vicivirtus mégis el tudja köztük csepegtetni a tanításait, ez pedig számtalan humoros jelenethez vezet. Ördögi tervének kulcsmozzanata, amikor a törzsfőnök feleségét, Satrafinát magával csalogatja Lutientiába, azzal a céllal, hogy majd átadja őt Caesarnak. Természetesen ehhez majd kedvenc galljainknak is lesz egy-két szava, szokás szerint Asterix és Obelix lesz az, aki nyakába kapja a lábát, hogy még azelőtt hozza vissza Satrafinát, mielőtt Vicivirtus beteljesítené ördögi tervét - és persze mielőtt Hasarengazfix belebuggyanna a bánatba.
Én ismét remekül szórakoztam, bár ezt a képregényt már egy másik szerzőpáros, Fabcaro és Didier Conrad készítették, én különösebben nem vettem észre a váltást, hozta a kötet a jól megszokott színvonalat. Sőt, ha lehet, számomra most még jobban átjöttek a poénok (a múzeumban kiállított Andivarholus műalkotástól egyenesen visítottam:)), plusz komolyabb mondanivalót is fel lehetett fedezni a történetben. Lutientiába érkezve Satrafina szembesül a vidéki és városi élet különbözőségével, ahogyan a városiak előítéletével és lenézésével is, mindez persze nem szerepel olyan mélységgel, hogy nyomasztóvá váljon, de szerintem már egy gyerek is megérti belőle az egyébként létező jelenségeket.
Jókat kacagtam a kissé beszektásodott gallokon és rómaiakon, és minden egyes oldalt ámulva néztem ismét, milyen aprólékosan, humorosan és mozgalmasan tudták az alkotók ábrázolni a különböző jeleneteket. A fordítás szerintem szuper, nagyon jól átjönnek a nyelvi alapú poénok is, úgyhogy iskolás kortól felfelé szerintem bárki remekül szórakozhat ezen a köteten is. Én biztos vagyok benne, hogy továbbra sem állok le, és igyekszem majd minél több Asterix képregényt beszerezni. :)
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a történelmi témájú, vicces és több korosztályt megcélzó képregényeket.
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során az egyes állomásokon egy-egy Asterix képregény borítórészletét rejtettük el. A feladat az, hogy kitaláljátok, hogy melyik kötethez tartozik az adott részlet, a helyes megoldást pedig beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése