Éppen annyi (értékelés és nyereményjáték)
Légrádi Gergely az elmúlt évben megjelent Falaink című könyve után idén az Éppen annyi című történetfüzérrel, novelláskötettel örvendeztette meg az olvasókat. Kövessétek végig a Blogturné Klub három állomásos turnéját, ismerjétek meg a kötetet, s a turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát a Kalligram Kiadó felajánlásában.
Kiadó: Kalligram Kiadó, 2025
Oldalszám: 160 oldal
ISBN: 9789634685692
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Ötször nyolc írás – egyik sem hosszabb néhány oldalnál, a két legrövidebb elolvasásához pedig elég egy belégzés. Ha utóbbiakkal más összefüggésben találkoznánk, talán egysoros versnek vagy épp egyszerű töredéknek tűnnének, de itt a kisprózai forma keretezi a tekintetet. Az Éppen annyi lényegre szorítkozó mondataival, elhallgatásokkal, késleltetéssel és többértelműsítő megoldásokkal tartja fenn a figyelmet, miközben az elbeszélői szólamok és a szereplők élethelyzetei áttűnnek egymáson. Többnyire a mindennapok küzdelmeit figyeljük, az élet ismerős és mégis sajátos múlását, a kimerevített pillanatokat, az emberi viszonyok bonyodalmait, amelyek sokszor a dermesztő vagy épp feloldó események fénytörésében nyernek értelmet. A valóságszintek aztán a kötet egyes pontjain váratlanul összecsúsznak – Lucifer a 21. századi Évát kísérti meg, Barabbás és Júdás elássák a keresztfát, egy még meg nem született gyermek pedig narrátorként tárja elénk szülei vitáját. Légrádi Gergely prózáiban az elbeszéléstechnikai bravúroknak köszönhetően átjárók nyílnak párhuzamos narratívák, idősíkok, sorsok és történetek között, és nem egyszer éppen a csendben válik érzékelhetővé a határhelyzetek természete. Éppen annyit kell mondani, amennyi még elviselhető, és elhallgatni, amennyit muszáj.
Áfra János
Véleményem:
Légrádi Gergely nevével tavaly ismerkedtem meg, amikor Falaink című könyvét olvastam (értékelésem ITT), és mivel igen nagy hatással volt rám, örültem, hogy a Kalligram Kiadó jóvoltából Éppen annyi című novelláskötetét is sorra keríthetem. Bár túl gyakran nem olvasok hazai, kortárs szépirodalmat, ilyenkor úgy érzem, valami otthonos és ismerős közegben merülhetek el, akkor is, amikor ez a közeg vagy a felvillantott pillanatok nem feltétlenül derűsek, vagy éppen kimondottan nehéz érzéseket hoznak magukkal. Kicsit ilyen volt ez az olvasásélmény is: nem mondhatom, hogy minden oldalon örömet okozott vagy szórakoztatott, viszont nagyon sok elemében ismerős volt, és erőteljesen megmozgatta a lelki világomat.
A kötet öt nagyobb fejezetre oszlik, melyek mindegyike egy-egy fontosabb téma vagy motívum köré épül (ezek címe Idővonal, Fejben dől el, Kéz a kézben, Családi kör, Istenien), és összesen nyolc-nyolc novellát foglal magába. Ezek többnyire rövidebb terjedelműek, a hosszabbak is csak néhány oldalasak, tulajdonképpen egyfajta pillanatképekként, kiragadott jelenetekként, időbe fagyott érzelmekként működnek, melyekkel hol könnyebben, hol nehezebben tud kapcsolódni az olvasó.
Amikor novelláskötetet olvasok, alapvetően sosincs olyan elvárásom, hogy a kötetben szereplő összes mű elnyerje a tetszésemet, igazából nekem ez sokkal inkább egyfajta kincsvadászat. Egy rövidebb elbeszélésben sokkal nagyobb lutri, hogy a szerző éppen tud-e együtt rezonálni az olvasójával abban a néhány oldalban, amikor viszont sikerül, akkor én nagyon elégedett szoktam lenni. Most is hasonló elvárásokkal indultam, reméltem, hogy lesz majd néhány emlékezetes darab a gyűjteményben, ami különösen meg fog érinteni, és szerencsére ez az elvárásom teljesült is, igaz, biztos vagyok benne, hogy az arány sokkal magasabb lett volna, ha kicsit több időt hagyok magamnak az olvasásra, és engedem ülepedni az egyes novellákat.
Tetszett a kötet koncepciója, ahogy nem is igazán témák, inkább érzések, létállapotok vagy megközelítési módok köré szervezte a szerző a novellákat, ahogy az is, hogy most sem éreztem túlmagyarázottnak, szájbarágósnak a szövegeket. Sőt, sok novella esetében egy külön kaland volt, hogy minél előbb sikerüljön rájönnöm, hol járunk éppen, kinek az életében, milyen kapcsolatrendszerben, és ezt legtöbbször tényleg felfedezésként éltem meg, nem pedig erőfeszítésként. Az elbeszélésekben ábrázolt jelenetek, érzelmek, nehézségek és küzdelmek nagy része abszolút univerzális, értve ez alatt, hogy szerintem mindenki fel fogja ismerni a saját családja diszfunkcionális működéseit vagy traumáit, akár egy gomolygó muslicafelhőben, akár egy helyére igazított fokföldi ibolyában. Az univerzálisabb élethelyzetek mellett volt néhány novella, ami különösen megérintett, mert szereplőjét a valóságban is fájón mellőzöttnek érzem, legyen szó a gázoló vonat vezetőjéről, vagy éppen a szülőről, aki azért van börtönben, mert nem viselte el tovább a bántalmazást.
Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy tömény dózisban fogyasztva ez nem egy könnyű vagy könnyed olvasmány. Voltak olyan novellák, ahol bárhogy igyekeztem, nem sikerült kapcsolódnom vagy felvennem a fonalat (ami simán lehet az én hiányosságom is), illetve az is nehézséget okozott egy ponton túl, hogy a sok trauma, kilátástalanság és fájdalom nem igazán oldódott fel semmiben. Azzal alapvetően nincs bajom -sőt-, ha egy szerző hitelesen ábrázolja az emberi létezés vagy kapcsolatok sötétebb, fájóbb oldalát, de számomra a teljes egészhez hozzátartozik az is, hogy mindezt azért éljük túl újra meg újra, mert mindig felcsillan valamiféle remény a jobbra, szebbre. Hogy ez most nekem hiányzott, nem hiba, csak szerintem fontos szempont lehet akkor, ha valaki mérlegeli, neki való-e ez a kötet. Én nem bánom, hogy megismertem, és továbbra is kíváncsi vagyok a szerző érzékeny látásmódjára és stílusára.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szívesen olvasna egy igényes, kortárs magyar novelláskötetet, és nem bánja, hogy ezek hangulata sokszor nyomasztóbb.
Nyereményjáték:
A turnéhoz kapcsolódó játékban a szerző további könyveinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet Légrádi Gergely valamely kötetéből, a feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Látod, egyszerre keresem múltam és tapogatódzom jövőm felé.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése