Vörösbegy a tölgytrónuson - Tölgy és Magyal-ciklus 2. (értékelés és nyereményjáték)
Megjelent a Next21. kiadónál K. A. Linde nagysikerű Tölgy és Magyal ciklus második része, a Vörösbegy a tölgy trónuson címmel. Kierse és Graves nem mindennapi története folytatódik és újabb izgalmakkal teli történetet ígérnek olvasóinak.
Gyertek és legyetek ti is részese ennek az élménynek és ismerjétek meg jobban a könyvet! Milyen szörnyek lapulnak még a sötétben?
Kiadó: Next21 Kiadó, 2025
Oldalszám: 592 oldal
Eredeti cím: he Robin on the Oak Throne
Fordította: Ács Eleonóra
ISBN: 9786156821553
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Megbízol a sötétségben, ha tudod, hogy hazudik?
New York Times Bestseller szerzőK. A. Linde a nagysikerű Avoiding sorozat és több mint harminc regény szerzője. Politológia szakon végzett a Georgiai Egyetemen, a 2012-es választási kampány során vezető beosztásban dolgozott az Észak-Karolinai Egyetemen, utána a Duke Egyetem táncegyüttesének trénere lett. Imád fantasyt olvasni, távoli országokba utazni, és a szabadidejében táncol. Férjével, fiával és egy tündéri kiskutyával élnek a Texas állambeli Lubbockban.
Annál, hogy rettegsz a szörnyetegtől, csak egy rosszabb van: ha beleszeretsz.
Kierse épp most szegte meg a Szörnyegyezményt. Újra.
Nem egészen az ő hibája. A feladat egyszerűnek tűnt: ellopni a koboldok által készített karkötőt a nimfák királynőjétől, a saját palotájában. Aztán elcserélni az ékszert az igazságra – arra, ami Kierse múltjából hiányzik.
Csakhogy minden félresiklott.
Kierse-t Gravesnek kellett kimentenie, ennek az árnyékban élő, sármos szörnyetegnek, aki sajnos pontosan tudja, mi kell a lánynak.
Márpedig Graves semmit nem ad ingyen. Kierse-nek részt kell vennie egy lopásban, ami a legnagyobb hatalmú szörnyeket fogja Kierse ellen fordítani, köztük Graves halálos ellenségét, a Tölgykirályt.
Egy titokzatos műtárgyat kell megszerezni, és Graves csak Kierse-szel együtt tudja ellopni. Kierse dolga csak annyi, hogy beengedje Gravest.
De ha egyszer beengedtél egy szörnyet, azt egy életre megjegyzed. Mert a szörnynek nagyon nehéz ellenállni.
„A fegyver csak annyira erős, amekkora a gyengesége, az enyém pedig te vagy.”
Véleményem:
K. A. Linde Mágia a Magyalkönyvtárban című kötete tipikusan olyan olvasmány volt számomra idén, amivel kapcsolatban fogalmazódtak ugyan meg bennem kritikák vagy hiányérzetek, mégis akartam esélyt adni a folytatásnak, mert összességében megfogott a világ, amibe elrepített. Szerencsénkre nem is kellett sokáig várni erre a bizonyos folytatásra, szinte rekord sebességgel érkezett meg a Vörösbegy a tölgytrónuson című, második kötet, ami ezúttal is gyönyörűséges kivitelezést kapott, én pedig kíváncsian vágtam bele, hogy megtudjam, hogyan alakul Kierse és Graves sorsa.
Figyelem, a továbbiakban a bejegyzés spoileres lesz az első rész tartalmára vonatkozóan!
Történetünk öt hónappal később veszi kezdetét, mint ahol elengedtük szereplőink kezét. Miután Kierse megtudja, hogy ő az utolsó életben maradt lidérc, a tündék egyik különleges képviselője, igyekszik jobban kiismerni a mágiáját és egyúttal felderíteni a gyökereit is. Mindez azonban nem könnyű, hiszen emlékei csupán néhány ködös rémálomra korlátozódnak, így a fejébe veszi, hogy a Koboldpiacon próbál majd több információhoz jutni. Ehhez azonban el kell lopnia egy értékes karkötőt a nimfakirálynő kastélyából, mely akció nem alakul éppen zökkenőmentesen, a csávából pedig ismét Graves rángatja ki, akivel szemben éppen eléggé megrendült a bizalma. Ez a cselekmény kiindulópontja, innen azonban több érdekes szálon is továbbfut a történet.
Egyrészt adott az a kutakodás, ami a lány múltjába vezet vissza, hiszen attól még, hogy a származására fény derült, még nem tudja, mi történt a szüleivel, ahogy azt sem, hogy miért csak bizonyos mágikus képességeket tud használni a lidércek repertoárjából. Némi vonakodás után elfogadja a boszorkánymester segítségét, és előbb-utóbb arra is rááll, hogy segítsen Graves-nek ellopni a négy mágikus ereklye egyikét, az üstöt, mely akcióhoz régi és új szereplők is csatlakoznak. Ez már önmagában is elég sűrű cselekményt hoz magával, de ráadásként ott van még a szörnyvilág hátterében meghúzódó politikai csatározás, egy újabb közelgő háború ígérete, nem beszélve a Tölgykirályról, akinek személye, a druidákkal egyetemben még mindig nem teljesen tiszta a lány szemében abból a szempontból, hogy mégis hol helyezkednek el a jónak és rossznak titulált képzeletbeli morális vonal tengelyén. A kicsit lassabb felvezetés után hamarosan egyik izgalmas jelenetből csöppenünk a másikba, ezúttal sem nélkülözve az árulásokat, titkokat és fájó veszteségeket, miközben egyre többet tudunk meg mind a két király viszályának hátteréről, mint Kierse múltjáról.
Nekem nagyon tetszett az, hogy mennyire könnyű volt visszarázódni a könyv világába. Persze nem telt el olyan sok idő az első rész óta, de nekem még ennyi is elég szokott lenni ahhoz, hogy erősen megkopjanak az emlékeim. Az írónő viszont nagyon megkönnyítette a dolgomat, folyamatosan visszautalt az előzményekre, anélkül, hogy szájbarágósan ismétlő lett volna. Kierse karaktere is egyre izgalmasabb, ha nem is feltétlenül a jellemét tekintve, de olyan téren mindenképpen, hogy egyre újabb képességeket fedez fel magában. Azoknak, akik kedvelik a romantikát és a pikánsabb jeleneteket, számos fejezettel kedveskedik az írónő, én a magam részéről bőven meglettem volna kevesebb lepedőakrobatikával, de összességében nem éreztem öncélúnak ezt a vonalat sem. Inkább a mélységet és a valódi érzelmeket hiányoltam néha a párosukból, de ez már eléggé szubjektív ezen a ponton, és lehet, hogy csak szimplán én vagyok túl szentimentális.
A főbb fejezetek mellett most is kapunk néhány kitekintést, közjátékot, ahol egy-egy mellékszereplő nézőpontjába pillanthatunk bele - és ezekre általában jellemző, hogy olyan titkos információkat tudunk meg belőlük, amikkel hőseink még nem rendelkeznek. A befejezéshez közeledve most is erősen felpörögnek az események, kapunk néhány eléggé sokkoló jelenetet, illetve a címadó vörösbegy karaktere is üde színfolt a történetben. Én sajnos még mindig úgy érzem, hogy valami hiányzik, lehet, hogy csak az arányok zavartak néha (bizonyos dolgokat túlírtnak vagy túlzsúfoltnak éreztem), de még ezzel együtt is azt gondolom, hogy ez a sorozat egy igényes darabja a manapság egyre népszerűbb romantasy műfajának. Az mindenesetre biztos, hogy most már kitartok, hiszen a befejezés után nagyon kíváncsi vagyok, hogyan zárul végül a sorozat.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Magát a sorozatot mindenkinek, aki szeretne egy izgalmas, pörgős, helyenként pikáns urban romantasyt olvasni.
Nyereményjáték:
A mostani játékban versrészleteket fogtok találni magyar költőktől, akik madarakról írtak vagy esetleg költői szemmel írtak madarakról. Minden állomáson találtok egy-egy versszakot és nektek nincs más dolgotok, mint költőjét kitalálni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Fél-hajnal csöndje s a szobán
Nagy, kék fülekkel, ostobán
Egy furcsa bagoly átröpül,
Mint a rém-mesék uhuja.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése