A tücsök meg a hangyák
Az az igazság, hogy az ember hajlamos arra, hogy mindig csak a legújabb könyvekkel, friss megjelenésekkel foglalkozzon. Pedig könnyen meglehet, hogy a padlás rejtett sarkában, vagy a mélyen eltemetett dobozokban legalább olyan értékes (ha nem értékesebb) kincsekre bukkanhatunk. Mivel nálunk is rengeteg régi könyv lelhető fel a ház különböző pontjain, úgy döntöttem, hogy új, Retró Diszkó című rovatomban kéthetente szemezgetek ezekből a gyöngyszemekből.
Erre az alkalomra J. Z. Novák A tücsök meg a hangyák című mesekönyvét hoztam el nektek. Még egészen apró lehettem, amikor valakitől ajándékba kaptam, ez már a múlt homályába veszett, az viszont egészen biztos, hogy sokat lapozgattam gyerekkoromban (sőt, galád módon még meg is firkálgattam pár helyen, ahogy a mellékelt ábra mutatja).
Maga a sztori sokak által ismert: míg a szorgos hangyák egész nyáron dolgoznak, a tücsök csak muzsikál és henyél, nem gondol rá, hogy egyszer beköszönt a tél, és ő éhkoppon marad. Amikor ez mégis bekövetkezik, szerencsére nem történik nagy tragédia, hiszen a hangyák megszánják a naplopót, és maguk közé fogadják a nagy hidegben.
A mese maga verses formában olvasható, a csodás fordítást Tóth Tibornak köszönhetjük. Emellett Vojtěch Kubašta, a híres cseh illusztrátor gyönyörű képei segítenek abban, hogy életre keltsék a történetet.
Ami nekem már kiskoromban is nagyon tetszett, az a lapok kialakítása: a lukas helyek direkt úgy lettek megtervezve, hogy mindkét oldalra lapozva különálló képet kapjunk. Ráadásul jó strapabíró, kemény lapokról van szó, hiszen cirka 30 év alatt sem tudtam úgy elhasználni, hogy komoly sérülés keletkezzen a könyvön.
Úgy gondolom, ez valóban kincset érő retro-mese, némi szocialista bájjal, de a tanulság és az erkölcsi mondanivaló, amit képvisel, minden korszakban és életkorban megállja a helyét. Nagyon örülök neki, hogy a magaménak tudhatom, és biztos, hogy szívesen olvasom majd fel a saját lurkómnak.:)
Erre az alkalomra J. Z. Novák A tücsök meg a hangyák című mesekönyvét hoztam el nektek. Még egészen apró lehettem, amikor valakitől ajándékba kaptam, ez már a múlt homályába veszett, az viszont egészen biztos, hogy sokat lapozgattam gyerekkoromban (sőt, galád módon még meg is firkálgattam pár helyen, ahogy a mellékelt ábra mutatja).
Maga a sztori sokak által ismert: míg a szorgos hangyák egész nyáron dolgoznak, a tücsök csak muzsikál és henyél, nem gondol rá, hogy egyszer beköszönt a tél, és ő éhkoppon marad. Amikor ez mégis bekövetkezik, szerencsére nem történik nagy tragédia, hiszen a hangyák megszánják a naplopót, és maguk közé fogadják a nagy hidegben.
A mese maga verses formában olvasható, a csodás fordítást Tóth Tibornak köszönhetjük. Emellett Vojtěch Kubašta, a híres cseh illusztrátor gyönyörű képei segítenek abban, hogy életre keltsék a történetet.
Ami nekem már kiskoromban is nagyon tetszett, az a lapok kialakítása: a lukas helyek direkt úgy lettek megtervezve, hogy mindkét oldalra lapozva különálló képet kapjunk. Ráadásul jó strapabíró, kemény lapokról van szó, hiszen cirka 30 év alatt sem tudtam úgy elhasználni, hogy komoly sérülés keletkezzen a könyvön.
Úgy gondolom, ez valóban kincset érő retro-mese, némi szocialista bájjal, de a tanulság és az erkölcsi mondanivaló, amit képvisel, minden korszakban és életkorban megállja a helyét. Nagyon örülök neki, hogy a magaménak tudhatom, és biztos, hogy szívesen olvasom majd fel a saját lurkómnak.:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése