Gyereknevelés ​dán módra

Fülszöveg:

Dánia ​évtizedek óta a legboldogabb ország a Földön – de vajon minek köszönhető ez? E könyv szerzői – egy amerikai anya, aki dán férfihez ment feleségül, és egy dán anya, aki gyakorló pszichoterapeuta – szerint a válasz abban rejlik, ahogyan a gyerekeiket nevelik: hiszen boldog gyerekekből boldog, életrevaló felnőttek lesznek.
A gyerekek alapvető jóságába vetett hit, az őszinte és hiteles szülői hozzáállás, az elfogadás és az ítélkezésmentesség olyan nevelési alapelvek, amelyeknek eredményeként a gyerekek kiegyensúlyozottak, érzelmileg rugalmasak, empatikusak és együttműködők lesznek – és ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek nem csak a gyerek-, hanem a felnőttkori boldogsághoz is szükségesek.
Dr. Vekerdy Tamás a könyvhöz írt utószavában bemutatja, hogy a hazai nevelési elvek inkább a könyvben részletezett teljesítményorientált amerikai gyakorlathoz állnak közel, ezért mi is sokat tanulhatunk a világ legboldogabb embereitől a gyereknevelés területén.

“A könyv kitűnő! Tartsd be minden szavát, és boldog gyereked lesz!”
Dr. Vekerdy Tamás

Véleményem:

Mostanában elég felkapott a téma, de én még csak most ismerkedem a dán mentalitással, szemléletmóddal. Persze, annak idején az egyetemi tanulmányaim során sokszor volt arról szó, hogy a skandináv országok bizonyos dolgokat nagyon jól csinálnak, de ezek csak pucér statisztikai adatok és eredmények voltak, és nem került mögéjük az az attitűd, amivel az egész megérthetővé válik. 

Úgyhogy engedve a média befolyásoló hatásának (nevezetesen a metróban látott hirdetéseknek) a Könyvhéten sikerült beszereznem ezt a kötetet. Az első pozitívum, amit megállapítottam, hogy bár hivatalosan szakkönyv, mégis viszonylag röviden és tömören ragadja meg a lényeget, strukturált fejezetekre osztva, konkrét példákkal alátámasztva. A szerzőpáros különböző hívószavak mentén igyekszik megfogalmazni, mi is a dán nevelés lényege, például a játékot, a hitelességet, vagy az empátiát alapul véve. A könyv végén pár oldalban ízelítőt kapunk a hygge fogalmáról is, amiről azóta már önálló kötetek is jelentek meg.

Nekem személy szerint azok a részek tetszettek leginkább, melyek a dicséretről, illetve a folyamatközpontú értékelésről szóltak. A munkám során én is arra törekszem, hogy a gyerekek befektetett munkájáról és a saját magukhoz mért eredményeiről adjak pozitív visszajelzést, ne pusztán a végeredményről. Ahogyan a könyv is írja, fontos a dicséret, de csak akkor lesz további teljesítményre sarkalló és az önbizalmat egészségesen építő, ha reálisan illeszkedik a gyermek erőfeszítéseihez és ha a folyamatot helyezi a középpontba. Ugyanilyen fontosnak tartom a hitelesség kérdését is, és hogy mennyire fontos, hogy felnőttként nyugodtan merjük felvállalni a gyerekek előtt az érzéseinket vagy az esetleges gyengeségeinket. 

Olvasás közben tehát sokszor éreztem azt, hogy a saját gondolataim, nevelésről alkotott elképzeléseim köszönnek vissza a lapokról, minden olyan végtelenül pofonegyszerűnek és kézenfekvőnek tűnik. Jó kérdés, hogy akkor mégis miért nem tudnak nálunk is ennyire zökkenőmentesen működni ezek a dolgok? És itt jön be a képbe az örök vita, hogy vajon mennyire lehet bizonyos pedagógiai módszereket adaptálni egy országban, ami sem gazdaságilag, sem  történelmileg, sem szemléletmódjában nem azonos az eredetivel.

Én azt gondolom, hogy sehogy, és mindenhogy: nyilvánvaló, hogy nem az a könyv szándéka, hogy ezentúl mindenki radikális oktatási reformokat vezessen be és másolja le a dán nevelés minden mozzanatát. Egyszerűen olyan gyakorlati tippeket, önreflexiós módszereket ad a kezünkbe, amikkel a saját kis mikrovilágunkban, a saját házunk táján is nagy eredményeket tudunk elérni. Ha valaki akár szülőként, akár pedagógusként elolvassa ezt a könyvet, biztos, hogy fog benne találni legalább egy olyan témakört, amit jobban magáénak érez, és amivel kapcsolatban elgondolkodik, hogy vajon ebből ő mit tudna megvalósítani. És ha ez megtörténik, akkor azt hiszem, a könyv már be is töltötte a célját. 

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Minden szülőnek és pedagógusnak, aki szívesen olvas más országok jó gyakorlatairól.