Kísértetvadászok jeges nyomon

Fülszöveg:

Tomi a pincébe lépve egy valódi kísértetbe botlik! Zöld szemű és ragacsos és velőtrázó a sikolya. Tomi a tapasztalt kísértetvadász, Lebbencs Hedvig segítségét kéri. Hugó, a kísértet azonban a legkevésbé sem veszélyes, cserébe ő maga is jó nagy pácban van: egy HUK (Határozottan Undorító Kísértet) megkaparintotta az otthonát. Hol kísértsen így Hugó? Tomi, Hedvig és Hugó elhatározzák, hogy együtt elűzik a HUK-ot-ami egy igazán veszélyes és fagyos vállalkozásnak ígérkezik!

Cornelia Funke a német nyelvű gyerek- és ifjúsági irodalom egyik legismertebb, legkedveltebb szerzőjének számít. Gyerekregényei több tízmillió példányban fogynak szerte a világon.

Véleményem:

Cornelia Funke annak idején a Tintaszívvel lopta be magát a szívembe, és mivel nagyon megtetszett az új kiadás, gondoltam, próbát teszek ezzel a történetével is. Bár ez egy kisebb lélegzetvételű, inkább a fiatalabb korosztálynak szóló könyv, kellemes kikapcsolódást nyújtott, és segített, hogy jobban ráhangolódjak az őszi estékre.

A főszereplő, Tomi, egy igazán belevaló kisfiú, aki szenyó nővére piszkálásai közepette éli szürke kis hétköznapjait, egészen addig, amíg meg nem ismerkedik a pincéjükben kísértő Hugóval. Eleinte persze fél a kísértettől, de miután rájön, hogy barátságos szellemmel van dolga, segítséget kér nagymamája barátnőjétől, hogy együtt szálljanak szembe a Hugó otthonát elbitorló szörnnyel. 

Nekem leginkább azért tetszett ez a történet, mert a humor központi szerepet játszik benne. Az a rész például igazán jópofára sikerült, amikor Tomi egy lexikonból megtudja, mi a különbség a KIK és a HUK között. Ráadásul mindezt továbbgondolva megszületik egyfajta erkölcsi tanulság is, hiszen itt nem arról van szó, hogy minden kísértet egyaránt gonosz, hanem arról, hogy közöttük is vannak jók és rosszak egyaránt. Nagyon jól sikerültek az illusztrációk is, Fréderic Bertrand rajzai jól kiegészítik a történetet.

Lebbencs Hedvig hatalmas figura, nagyon bírtam, ahogy teljes természetességgel avatja be Tomit a kísértetvadászat rejtelmeibe. A félelmetesebb részek szerintem a gyerekek számára is emészthetőek, főleg úgy, hogy azért, ahogy az sejthető, megkapjuk a várva várt happy end-et is. Nem mondom, hogy korszakalkotó mű, de nyilván nem is annak készült. Az biztos, hogy egy aranyos és szórakoztató mese, úgyhogy szerintem hamarosan nekiesek a második résznek is.

Értékelésem: 5/4

Kinek ajánlom? Azoknak, akik pontosan szeretnék tudni, hogyan lehet lefegyverezni egy Határozottan Undorító Kísértetet.:)